Interjú: Szabó "Colombus" László

Miskolc - Béres Szabi beszélgető partnere Szabó "Colombus" László volt, aki mesélt hamarosan megjelenő könyvéről, melyet a diósgyőri szurkolókról ír, valamint az egyedülálló "Colombus-os életérzésről."

Béres Szabi: Mielőtt belevágtál volna a vendéglátásba, megyei szinten edzősködtél szülőfaludban Bükkszentkereszten, majd később Bükkszentlászlón, hogy jött ez a munka az életedbe?

Szabó "Colombus" László: Mindig is szerettem a focit, így jött az életembe, hogy 1993-ban Bükkszentkereszten megcsináltuk a csapatot, amely aztán 94-ben feljutott a megyei másodosztályba, később pedig megye I-esek lettünk. Időközben történt otthon (Bükkszentkereszten) némi konfliktus, miután mérgembe létrehoztuk a bükkszentlászlói klubot, ahol először csak mint haverok közötti játék folyt, az idő előrehaladtával viszont egy remek kis gárda verbuválódott össze, akikkel 2010-ben bajnokságot nyertünk. Csodálatos érzés a mai napig visszagondolni arra a bizonyos napra. Az "érdekes" meccs utáni nyilatkozataimat pedig a mai napig sok barátom felemlegeti...:) Azonban abban az időben már minden nap csináltam az "első Colombus" pubot a "Szemerén", így időm sokkal kevesebb lett, és a csapat körüli kiadások is olyan szintet értek el, ami már komolyabb anyagi befektetést igényelt volna, így ez az edzői vonal ott megszakadt az életemben.

Béres Szabi: 2006-ban kezdted igazán a vendéglátást?

Szabó "Colombus" László: Igen, vállaltam a lehetetlent és belevágtam a taxiállomás mellett lévő boltba (első Colombus pub), ahol már előttem voltak hasonló próbálkozások, de azok viszonylag hamar elhaltak... Nálam aztán a nyitástól számított két hét után már az utcán állt a sor, úgyhogy mondhatni működött a történet. Hogy mi volt a titok és mi az mai napig, azt egy kedves barátom Fekete Milán fogalmazta meg... "Amikor hozzád megyünk, olyan, mintha hazaérkeztünk volna Laci". Igyekszem mindenkivel beszélgetni és idővel a vendégekből barátok váltak. Ez a hely hat évig üzemelt, 2012-ben az East Side Beachen voltam a nyári szezonban megtalálható, ősszel aztán ismét visszatértem a belvárosba a már megszokott életérzéssel..:) Ezen a helyen talán a legemlékezetesebb momentum a 2016-os labdarúgó Európa-bajnokság volt, amikor a mieink szárnyaltak, én pedig a magyar csapat minden góljánál egy kör pálinkát fizettem a vendégeknek, ha pedig kedvenc játékosom Szalai Ádám lőtt gólt a kör duplázódott... Pechemre Ádám be is talált, én pedig vittem az italokat és kezdődött a fieszta!

Béres Szabi: DVTK rajongás és hamarosan egy könyv, ha jól tudom?

Szabó "Colombus" László: Az első meccs amire kivittek két éves koromban történt, ami nyilván még emlékek nélkül maradt, aztán 1975-ben Salgótarjánban kikaptunk 5-2-re és a hazai Újpest elleni derbin is jelen voltam 8 évesen. Ott már rengeteg élményt tároltam el magamban és azonnal tudtam, hogy mindörökké a DVTK-ért fog dobogni a szívem. Két könyvem is megjelent már ezidáig, az egyik a drukkerekről olyan 18 évvel ezelőtt, amelyben különböző szurkolói csoportokról írtam országosan,a másik pedig az akkori kiváló DKSK játékosról, Zsolnay Gyöngyiről szólt (Szeretünk Zsolnay Gyöngyi), ami a születésnapjára készült. Ez aztán Vujity Tvrtko "pokoli történekek" c. könyvébe is említésre került. Jelenleg a harmadik könyv van készülőben, ami a diósgyőri szurkolókról, az ő élményeikről fog szólni, de régebbi és mostani játékosok nyilatkozatai úgyszintén megtalálhatóak lesznek benne. Hajrá Diósgyőr!

Béres Szabi: Köszönöm a beszélgetést Laci!