2016.07.26. 15:04
Oláh Bálint, a türelmes és bátor labdarúgó
Miskolc - Oláh Bálint, a labdarúgó NB I 1. fordulójában a Videoton ellen bemutatkozott az élvonalban, a 2. fordulóban pedig már gólt is szerzett az Újpest ellen. Interjú: Oláh Bálinttal, a Diósgyőri VTK NB I-es labdarúgócsapatának középpályásával.
Miskolc - Oláh Bálint, a labdarúgó NB I 1. fordulójában a Videoton ellen bemutatkozott az élvonalban, a 2. fordulóban pedig már gólt is szerzett az Újpest ellen. Interjú: Oláh Bálinttal, a Diósgyőri VTK NB I-es labdarúgócsapatának középpályásával.
Az Észak-Magyarország szerkesztőségének vendége volt Oláh Bálint, a DVTK NB I-es újonca.
- 21 évesen lett élvonalbeli labdarúgó, ezek után nem is lehet más az első kérdés: türelmes embernek tartja magát?
Oláh Bálint: Roppant mód, azt hiszem, a tények, az eddigiek ezt bizonyítják.
- Mióta vár, reméli, hogy lehetőséget kap az első csapatnál, az NB I-ben?
Oláh Bálint: Gyerekkorom óta itt, Diósgyőrben akartam focizni, nagy álmom volt, hogy a DVTK csapatában mutatkozzak be az NB I-ben. Nem mondom, hogy korábban erre nem lett volna lehetőségem, például, amikor Vitelki Zoltán az első csapat irányítása során, a 2014/15-ös évad végén több fiatalt is kipróbált, például Nemest, Csicsvárit vagy Borost, de akkor éppen egy komoly sérüléssel bajlódtam, ötödik lábközépcsonttörésem miatt nekem akkor ez nem adatott meg. Sajnos, nem ez volt az egyetlen komoly sérülés, ami hátráltatott a közelmúltban, 2015 szeptemberében, a Hatvan elleni idegenbeli NB III-as bajnokin volt egy kulcscsonttörésem is, így az előző évadom arra ment rá, hogy igyekeztem utolérni magam.
- A törések idején mi adott erőt?
Oláh Bálint: Volt mivel foglalkoznom akkor is, amikor nem tudtam edzésekre járni. Ott volt a tanulás. A Miskolci Egyetem hallgatója vagyok, a mechatronikai szakon kezdtem, de két év után be kellett látnom, hogy a műszaki vonal a labdarúgás mellett nem igazán fér meg, így a közgazdasági karra mentem át.
- Nem lehetett könnyű megélni, hogy a többieknek összejött az élvonalbeli szereplés, hogy mást ne említsünk: Eperjesi Gábor, aki szintén 1994-es születésű, mint Ön, már a 2010/11-es NB II-es felnőttegyüttesben szóhoz jutott, 17 évesen… És az is érdekelne, hogy mit éreznek ilyenkor a fiatalok, amikor egyik kortársuk felkerül? Örömöt? Irigységet?
Oláh Bálint: Gabinak sokkal hamarabb sikerült, talán azért, mert ő kisebb korában, a korosztályában kiemelkedő teljesítményre volt képes. Ami pedig a társak felfelé áramlását illeti: van benne öröm, és persze egy kicsi irigység is, de ezek eltörpülnek az ösztönzőerő mellett. Ugyanis azt szinte kivétel nélkül mindenki úgy gondolja: hogy ha valakinek a csapattársai közül megadatott ez a lehetőség, és tudott vele élni, akkor miért ne sikerülhetne ez neki is. Ez óriási motiváció.
A felvétel 2009-ben készült az akkor 15 éves Oláh Bálintról | Fotó: Osztie Tibor
- Az NB III-as bemutatkozása is az volt a DVTK-tartalékban, amikor először játszott a felnőttek között?
Oláh Bálint: Őszintén szólva nem igazán emlékszem erre.
- A Gyöngyös ellen 2011. október 15-én, az 1-0-ra megnyert meccsen az 58. percben állt be…
Oláh Bálint: Persze, így már megvan! Sárga lapot is kaptam ezen a mérkőzésen. De akkor még nem úgy éltem meg, hogy a felnőttkerethez vezető útra léptem, nagyrészt azért, mert nem éreztem még erre felkészültnek magamat. És ugye akkoriban még nem is voltak olyan kitaposott, az első csapathoz vezető utak, mint manapság, amikor a fiatal játékosok szerepeltetését úgy ösztönzi a Magyar Labdarúgó Szövetség, hogy ezért fizet a kluboknak.
- Ön a 21 évével ebből már kiesett, vagyis nem azért küldték pályára az első két fordulóban, hogy pénzt keressenek a szerepeltetésével.
Oláh Bálint: Ebből a szempontból hátrányból indulok, de szerencsére ez első két meccsen megkaptam a bizalmat. Kivártam, hogy észre vegyenek.
- Az biztos, hogy ehhez kellett a türelem. Meg sem fordult a fejében, hogy elmenjen egy alsóbb osztályú csapathoz, egy NB II-es vagy NB III-as együtteshez, hogy ott fejlődhessen tovább, illetve hogy ott keressen egy kis vajas kenyérre valót?
Oláh Bálint: Lett volna erre lehetőségem, az előző szezon végén is, de kaptam olyan jelzést, hogy az első csapat kereténél számítanak rám, és úgy voltam vele, hogy akkor inkább megpróbálkozom az NB I-gyel.
- Feltételezhetően tavaly is ezzel kecsegtették, amikor aláírta első profi szerződését a DVTK-hoz.
Oláh Bálint: Igaz, hogy elköteleztem magam három évre, de ettől függetlenül kölcsönszerződéssel biztosan elengedtek volna, ha nem számítanak rám, és ez esetben egy NB II-es vagy egy NB III-as csapattól megerősödve kerülhettem volna vissza.
- Úgy tudjuk: ez az első profi szerződése elég szolid anyagi javadalmazást tartalmazott, és most a klub vezetése kereste meg azzal, hogy módosítsák ezt az összeget, hogy emelni szeretnének.
Oláh Bálint: Valóban így történt. Nagyon jólesett, pozitív impulzus volt, és megerősített abban, hogy jó úton haladok afelé, hogy NB I-es labdarúgó legyek, hogy nem hiába dolgoztam eddig.
- Bárhonnan is nézzük, nagyot fordult a világ. Három hete még csak egy olyan fiatal volt a DVTK keretében, aki élete első NB I-es meccsére áhítozik, most meg már úgy ismerjük, mint aki az egyenlítő gólt fejelte az Újpestnek. Mit érez ebből?
Oláh Bálint: Nem hiszem, hogy változott volna a világ.
Persze van egy-két aranyos jel, mint vasárnap, amikor a strandon voltam a barátaimmal. Odajött egy kisfiú hozzám, aki gratulált a gólomhoz, és beszélgettünk egy kicsit az Újpest-meccsről, a fociról. Ilyen eddig nem volt, és ez jólesett, nagyon jó érzés volt.
- Milyen céljai lehetnek, vannak egy olyan 21 éves labdarúgónak, aki az egyik héten túlesett a bemutatkozáson, a másik héten már gólt szerzett az NB I-ben?
Oláh Bálint: Olyan célokat nem tűztem ki, hogy ennyiszer vagy annyiszor akarok játszani a csapatban, vagy hogy mennyi gólt szeretnék szerzeni. Úgy vagyok vele, hogy ha lehetőséget kapok, azzal szeretnék élni, megmutatni, hogy alkalmas vagyok a rám bízott feladat elvégzésére.
- Mindenkinek vannak erősségei és gyengéi is, az utóbbiról most nem kérdezném, hogy a majdani ellenfeleknek ne adhasson támpontot.
Oláh Bálint: Korábban játszottam néhányszor irányító középpályást is, de ez távolabb áll tőlem, mert visszavont középpályásként érzem magam igazán otthon a pályán. És mint ilyennek, az a feladatom, hogy vegyem ki a részem az agresszív labdaszerzésből, a gyors kontrák vezetéséből és a támadásvezetésből. Ebben szeretnék jó teljesítményt nyújtani, és bár nem tartom magam kifejezetten jó játékosnak, de igyekszem felvenni a ritmust. Ebben segítségemre lehet a fejjátékom, ami korosztályos szinten erősnek volt mondható, de az élvonalban, annak ellenére, hogy 188 centi magasra nőttem, lesznek termetben és képzettségben is olyan játékosok, akikkel nem lesz könnyű felvenni a versenyt, ezen a téren sem.
- Diósgyőrben a nyáron sok volt a távozó, az érkező, történt edzőváltás is, vagyis kijelenthető, hogy új közösség épül. De milyen?
Oláh Bálint: Jó. Mivel még a múlt héten is érkezett új játékos, ez a folyamat még nem zárult le, de jól haladunk. Nyilván a sikerek összekovácsolják a csapatot, és mi a pályán eddig csapatként működtünk együtt.
- Az Oláh név miatt és mert 8-as mezben játszik, két kérdést fel kell tenni: az egyik, hogy van-e valamilyen köze a DVTK Aranycsapatának középpályásához, Oláh Ferenchez, illetve az éveken át a 8-as mezt koptató Vitelki Zoltánnak jelezte-e, hogy Ön is ezt fogja viselni?
Oláh Bálint: Oláh Ferenccel csak a vezetéknevünk azonos, egyéb kapocs nincs közöttünk, így az is véletlen, hogy én az utánpótlásban szinte végig az 5-ös számú mezben játszottam, ami az Aranycsapatnál Oláh Ferenc nevével forrt össze. Most is a legjobban az 5-ös meznek örültem volna, de mivel még fiatal vagyok, nem én voltam az első körös választó, és Lipták Zoltán az 5-ösre váltott át. Ezek után felvetődött bennem, hogy esetleg a dupla 5-öst, vagyis az 55-öst válasszam, de aztán letettem róla, mert nem szeretem ezeket a nagy számokat. Viszont a 8-asnak nem volt gazdája, így lecsaptam rá. Tudom, hogy Vitelki Zoli ebben játszott, és amikor találkoztam vele, mondtam is neki viccesen, hogy nagy baj történt, megmaradt a 8-as mez, és nekem kell hordanom a jövőben, ő meg mosolyogva fogta a fejét, hogy hú, ez tényleg nagy baj, és annyit tett még hozzá ehhez, hogy ezután minden nyilatkozatomban meg kell említenem őt mint a 8-as mez korábbi viselőjét.
- Az látszik, hogy jó hangulatban van. De meccs közben az első gólját még elfelejtette megünnepelni, szinte húzta befelé a nyakát.
Oláh Bálint: Mert nem nagyon hittem el, hogy ez velem megtörténhet, hogy már a második meccsen betalálok az ellenfél kapujába. Hihetetlen volt, és ugyanakkor egy nagyszerű élmény.
- És még ezt is lehet fokozni, a hétvégén a százszázalékosok, ha találkoznak, Ferencváros–Diósgyőr bajnokit rendeznek.
Oláh Bálint: Nehéz küzdelem elé nézünk, és nagyon szép, hogy eddig kettőből kettőnél járunk, de ez a múlt. Most már az újabb feladatra kell koncentrálni. Azt nem hiszem, hogy könnyebb dolgunk lenne, mint az előző két meccsen volt, hiszen a bajnoki cím védőjéhez utazunk, de ettől függetlenül mi a Fradihoz is nyerni megyünk.
[poll id="1124"]
- Ezek szerint nemcsak türelmes ember, hanem bátor is – ha ilyen kijelentést tesz.
Oláh Bálint: Elek Ákos mondta, hogy nem szeretne egy középszerű együttes csapatkapitánya lenni, és mi játékosok is úgy vagyunk vele, hogy nagy eredmény elérésére vágyunk. Szerintem szervezett játékkal bárkit képesek lehetünk legyőzni, ha csapatként működünk, akkor bármi sikerülhet.
Névjegy
