2019.02.07. 10:12

Új játékos csatlakozott az Aluinvent-DVTK csapatához

Miskolc – Kababik Bianka 16 évesen ismét lépett egyet előre, a céljai felé.

Új játékos csatlakozott az Aluinvent-DVTK NB I-es női kosárlabdacsapatának keretéhez. Kababik Bianka kedden délután edzett a piros-fehérekkel, és bár úgy volt, hogy ezen a héten végig lesz, de szerdán már nem ment edzésere. Ugyanis a DVTK akadémia junior együttesének bajnokiján lépett pályára. Ebből valószínűleg mindenki számára kiderült, hogy saját nevelésű fiatal kosarasról van szó, mégpedig egy olyan 16 éves lányról, aki Sátoraljaújhelyen kezdett el kosarazni.

Hét és hat

– Hét éve kezdtem el kosárlabdázni, de csak hatodik éve játszom, mert egy évadra kipróbáltam magam a kézilabdában is, de visszaváltottam, ugyanis a kosárlabda jobban tetszett – mondta Kababik Bianka. – Sátoraljaújhelyen ismerkedtem meg ezzel a sportággal, Móré Csaba volt az első edzőm, és mivel a DVTK-val már 2012-ben is létezett egy együttműködése az ÉLKSK-nak, annak a csapatnak, amelyben elkezdtem kosarazni, mérkőzéseket játszani az országos szövetség által szervezett bajnokságokban, így tulajdonképpen a kezdetektől a diósgyőri utánpótlás tagjának számítok.

Az el- és a visszacsábulást firtató kérdésünkre így válaszolt a fiatal sportoló:

– A testvérem kosarazott, akkor is, amikor én kéziztem, és mivel az edzések után sokszor én mentem a tesómért, elég gyakran találkoztam Móré tanár úrral, aki tulajdonképpen minden alkalommal hívott vissza. Jöttem is, ahogy lehetett, de a kézis évadot végig kellett csinálnom, nem hagyhattam félbe.

Az első miskolci

Mivel a visszatérése után jól ment a kosárlabda, nagy szerepe volt abban, hogy a DVTK-ÉLKSK Sátoraljaújhely U13-as csapata, a Diósgyőr vidéki bázisai közül elsőként, országos döntőben vehetett részt. Igaz, a B-döntőbe, de az ország legjobb 16 együttese közé jutott a nemcsak újhelyi, hanem a Miskolcon kívüli, megyei játékosokkal.

– Akkor kerültem be először Miskolcra, mert közös felkészülésünk volt. Ugyanis a miskolci csapat is bejutott a tini korosztály B-döntőjébe, együtt edzettünk velük, és több mint harmincan mentünk Székesfehérvárra. Ekkor már nem mindenki a saját csapatában, abban az együttesben játszott, amelyikkel bejutott a 16 közé, hanem volt egy erősebb DVTK és egy másik DVTK – idézte fel a négy évvel ezelőtti eseményeket Kababik Bianka. – Emlékeim szerint akkor vetődött fel először, hogy Miskolcra kellene költöznöm, hogy jobban fejlődjek.

Nagy váltás

Egy év múlva, a nyolcadik osztály elvégzése után ez meg is történt, 14 évesen kollégiumba került, és a Herman Ottó Gimnázium tanulója lett.

– Az első év Miskolcon nem volt könnyű. Nemcsak azért, mert a szülők nem voltak annyit a közelemben, mint korábban, és nemcsak azért, mert tulajdonképpen önállósodnom kellett, hanem mert három új közösségbe is be kellett illeszkednem. Egyrészt a DVTK serdülő csapatába, másrészt az iskolába, harmadrészt a lakhelyemül szolgáló kollégiumba. De szerencsére voltak kapaszkodók, és örülök, hogy így döntöttem, döntöttünk a szüleimmel, akiknek sokat köszönhetek, hiszen mindenben támogatnak – mondta a fiatal kosaras, aki arra a kérdésre, hogy mennyire nehéz kollégistaként élni egy másik városban, így felelt: – Nem vagyok egyedül, a klub több utánpótlás sportolójával lakunk együtt egy emeleten, tavaly október óta nagyon jó körülmények között, ugyanis a DVTK felújította a Karacs koli első szintjét, így szállodai szintű elhelyezésünk van.

Kerettagság

A tavalyi évben Kababik Biankának nemcsak a lakhatási körülményei javultak, hanem a sportban is nagy lépést tett, meghívták a kadetválogatott-keretbe.

– Sajnos, az Eb-re utazó keretnek nem lettem tagja, annak ellenére, hogy a felkészülésen ott voltam, a bő csapattal dolgoztam, de ez nem kedvetlenített el. Ahogy az sem, hogy amikor nemrég az U18-as keret edzésén részt vehettem, megsérültem. Dolgozok tovább, remélem sikerül eljutnom odáig, hogy egyszer a válogatottban is pályára léphetek – mondta a 16 éves kosaras, aki arra a felvetésre, hogy most is lépett egy nagyot azzal, hogy jelen lehet az Aluinvent-DVTK első csapatának edzésein, így felelt: – Nagy öröm ez számomra. Először Király Sanyi bácsi, a klub szakágvezetője beszélt nekem arról, hogy Katona Szidónia sérülése miatt lehetséges, hogy egy utánpótláskorú játékost visznek fel az első csapat keretéhez, és hogy én is az egyik szóba jöhető jelölt vagyok. Aztán az edzőmmel, Magyar Gergellyel és Völgyi Péter sportigazgatóval is beszéltünk erről, és abban maradtunk, hogy részt veszek a felnőttcsapat edzésein, hogy Cziczás László vezetőedző is képet alkothasson rólam. Szeretném megállni a helyem, annak ellenére, hogy csak 16 éves vagyok, de azt is tudom, hogy ez még nem az én időm, nagyon sokat kell dolgozzak ahhoz, hogy elérjem a célomat, hogy NB I-es játékos lehessek. Úgyhogy most beérném azzal, ha úgy ítélnék meg, hogy tudtam valamennyit segíteni a csapatnak.

A Herman Gimnázium 11. osztályos tanulóját arról is megkérdeztük, hogy milyen volt az első edzés a felnőtteknél.

– Kemény. Alaphelyzetben heti hét edzésen vettem részt eddig, a hétköznap délutáni 5 tréning mellett a reggeli órákban, iskola előtt egy héten kétszer is járok tehetséggondozó képzésre, vagyis vannak alapok, de ez más volt. Viszont nagyon aranyosak voltak a lányok, nagyon jól éreztem magam. Nyilván segített az is, hogy nem volt mindenki ismeretlen, hiszen Kiss Angelikával, a juniorcsapatban azért játszunk együtt, és vele előtte is sokat beszélgettem, felkészített arra, hogy mi vár majd rám.

ÉM-BCS

Az első edző

Kababik Bianka első edzője, Móré Csaba lapunktól tudta meg, hogy egykori játékosa 16 évesen a felnőttcsapattal edz.

– Nagy öröm ez, köszönöm a jó hírt. Fel fogom hívni Biankát, hogy gratuláljak neki – mondta a Sátoraljaújhelyen dolgozó kosárlabda edző. – Figyelemmel kísérem a pályafutását, nemcsak az övét, hanem a többiekét is, akik elkerültek innen, hogy Miskolcon folytassák a kosárlabdát. És azoknak, akikkel együtt dolgozunk, akik hozzánk járnak kosarazni, szoktuk emlegetni, nemcsak Kababik Biankát, hanem Ocsenás Flórát és Csoma Petrát is, példaként állítva, hogy munkával, kitartással, egy kis szülői támogatással, akaraterővel messzire lehet eljutni a kosárlabdában.