Kohl

A napokban halt meg Helmut Kohl, a német egység kancellárja. A nagy formátumú politikus munkásságáról számtalan méltatás jelent meg, nekem azonban erős hiányérzetem van, ugyanis az elemzésekből hiányzik néhány elhallgathatatlan fejezet. Kolodzey Tamás írása.

Például, hogy 1989-ben saját pártja, a CDU elitje „fojtogatta”, és a mi segítségünkkel tudta megszilárdítani pozícióját. Mert jött a Páneurópai Piknik, a határaink megnyitása, ezek révén pedig keletnémetek tízezrei távozhattak szabadon nyugatra. Amikor az ezeket megelőző titkos tárgyalásokon Helmut Kohl értesült a döntésünkről, könnyek szöktek a szemébe, majd megkérdezte, hogy országának mibe fog ez kerülni. Ekkor hangzott el Németh Miklós azóta elhíresült válasza: „Magyarország pénzért nem ad el embereket.”

A későbbi fejleményeket mindenki ismeri. Lebontották a berlini falat, egyesült a két Németország. Kohl fürdött a népszerűségében, már akkor jól tudta, bevonult a világtörténelembe. Tizenhat évig volt kancellár, a nevéhez számos intézkedés fűződött, amelyek nélkül Németország napjainkban nem tartana ott, ahová eljutott – és jegyezzük meg szerényen, a Nagy Helmut (mert termete és testsúlya miatt így is hívták) a mi hozzájárulásunk nélkül soha nem vált volna azzá, akitől most a németek tízmilliói búcsúznak.

- ÉM -