Beátának az élete múlott a korai önvizsgálaton

Akt.:
Szalánczi Beáta
Szalánczi Beáta - © Fotó: Kozma István
Miskolc – Az egyesületről szerettem volna infót, de valami többről is kaptam.

Belvárosi családi házukhoz beszéltük meg a találkozót. Mivel az idő szép volt, így maradtunk a kertben beszélgetni. Érkezéskor lefutottuk a szokásos tiszteletköröket, amit az emberek megtesznek első találkozáskor. Kávé, üdítő? Nem, köszönöm. Majd a kertet dicsértem, aminek éppen a rendezetlensége adta meg a tökéletességét. Látszott, az udvaron élet van, gyerekek, kutyák, macskák. Az utóbbiból egészen picik, tíznaposak is lapultak anyjukkal egy dobozban.

Gazdájuk büszkén mutogatta a három picurt, és kedvencét még ki is vette. A hófehér kiscica szinte eltűnt a kezében, de nem annyira, hogy a nagyobb kutya ne találja meg egy puszi erejéig. Szóval csupa békesség, harmónia. Ezek az érzések idővel átragadtak rám is. Idilli kép, ami talán nem lenne, ha nem történt volna korábban valami rossz. Ezt nem én mondtam, hanem Karsza Péterné Szalánczi Beáta, aki a Borsodi Mellrákinfó Egyesület önkéntese.

Sikeres volt a gyűjtés

A találkozót azért beszéltük meg, hogy bemutassam az egyesületet, hiszen az elmúlt héten a Térerő Közösségi Alapítvány által szervezett Élő Adás rendezvényen ők voltak a három civil szervezet egyike, akik gyűjthettek az általuk kitalált programra. A gyűjtés sikeres volt, 825 ezer forint jött össze, így megvalósíthatják azt a projektet, amivel főleg a fiatalokhoz szeretnének eljutni. Mert vallják, a fiatalok helyzete még veszélyesebb, hiszen azt gondolják, hogy őket ez a betegség még nem érintheti, de a statisztikák ennek ellentmondanak.

Legfőbb célkitűzésük, hogy bekerüljenek a köztudatba, eljussanak az érintettekhez és idejében tudjanak segítséget nyújtani. „Persze nem csupán a fiatalokhoz, hanem lányokhoz, anyákhoz, feleségekhez, férjekhez, gyerekekhez is szólunk, ők is menthetnek életet. Köztünk is van például olyan, akinek a férje vette észre a betegséget” – sorolta Beáta.

Szóval ez lenne a projekt hivatalos része, de – mint kiderült – emögött sokkal több van.

Történetek, életek, küzdések. Például Beátáé is, akinél félve kérdeztem rá, érintett-e a betegségben. A válasza igen volt, és határozottan mesélni is kezdte történetét, mert vallja, kell erről beszélni, már csak azért is, hogy az emberek tisztában legyenek a betegséggel, és azzal, hogy a korai felismerés életet menthet.

– A Mellrákinfó Egyesületben mindenki érintett, ezért is vagyunk hitelesek azok számára, akik tanácsot kérnek – jelentette ki Beáta. – Nálam másfél évvel ezelőtt derült ki, hogy rákos elváltozás van a mellemben. Negyvenéves voltam, és egy véletlen önvizsgálattal – ma már tudom, nem is helyesen végeztem – egy csomót találtam a mellemben. Három gyermekem van, mindhármat szoptattam, nem dohányzom, nem iszom, egészségesen éltem. Tehát minden az ellen szólt, hogy ez velem előfordulhat. De sajnos mégis megtörtént. Az én példám is mutatja, bárkinél előjöhet a betegség, oda kell figyelnünk… Nekem szerencsém volt, mert korán felismertem, de a mai napig nem tudom, mi vezette a kezemet, amikor kitapintottam a csomót.

„Egyfolytában sírtam”

A kitapintás után orvoshoz ment, következtek a vizsgálatok, majd a kíméletlen diagnózis: rosszindulatú daganat.

„Rettenetes volt, amikor az orvos kimondta, más tudat­állapotba kerültem. Volt 4-5 nap, amikor csak a gyerekek előtt próbáltam magam tartani, de ha nem látták, egyfolytában sírtam, folyt a könnyem az autóban, boltban, otthon…Majd egy hétfőn úgy ébredtem, hogy minden rendben lesz, mintha elvágták volna a korábbi félelmeimet. Persze nem volt olyan a hangulatom, mint előtte, de lelkileg jobban lettem. Elhatároztam, végigcsinálom, életben maradok, de nem is volt más választásom” – fogalmazott.

A diagnózis után megműtötték, sugárkezelést kapott, de öt év, amíg kimondhatják, hogy gyógyult. Jelenleg tünetmentes.

„Magamon változtattam”

Amikor azt kérdeztük tőle, hogy egészségesebben él-e, mint a betegség diagnosztizálása előtt, Beáta elmondta, ha a táplálkozásra gondolunk, akkor nem változtatott semmin, mert előtte is igyekezett odafigyelni a saját maga és családja étkezésére. „Nem hittem – és nem is szedtem – a rákosokat gyógyulással kecseg­tető csodaszerekben. Amin változtattam, az saját magam volt, ma már másképp nézek mindenre. Sokat tanultam a betegségem által, és megismertem Fodorné Vincze Annát is, aki daganatos betegeknek tanít egy módszert, illetve meditációt. Azt mondhatom, igazából fejben történt meg az életmódváltásom” – fogalmazta meg Beáta.

– Rájöttem, nem másokat kell megváltoztatnom, hanem saját magam – folytatta. – A betegségem által olyan tudást kaptam, annyit tanultam és annyian álltak mellém, mellénk – legutóbb az Élő Adás során is –, hogy nem tudom, visszacsinálnám-e. Nem tudom, ha feltennék a kérdést, hogy a betegségemet tegyük-e meg nem történtté, mit válaszolnék. Biztos, kérnék egy-két nap gondolkodási időt, hiszen a betegség által tanultam olyan dolgokat, és ismertem meg olyan embereket, amik, akik hiányoznának.

Vízilabdások is a képeken

A 825 ezer forintból nyár közepén elkezdik a projekt megvalósítását. Tervük egy fotósorozat elkészítése, amihez sikerült megnyerniük a Miskolci Vízilabda Clubot. Beátától megtudtuk, 16 kép készül majd, mindegyiken egy vízilabdás és egy, a mellrákban érintett nő szerepel. A fotósorozat koncepciója azonban még titkos, az egyesület azt szeretné, ha meglepetés lenne. A terv az, hogy a képeket Miskolcon állítják ki, de ha van rá igény, akkor máshová is szívesen elviszik a kiállítást. A teljes sorozatot októberben, a mellrák hónapjában mutatja be az egyesület.
Ezentúl pedig várják azon jelentkezőket is, akik szeretnének és tudnak helyet biztosítani a kiállításuknak.

N. Szántó Rita


Fontos!

Azok a hölgyek, akik érintettek, és keresik hasonló nők társaságát tanácsadás, közös programok szervezése miatt, jelentkezzenek a Mellrákinfó-Borsod zárt Facebook-csoportba. Akik a téma iránt érdeklődnek, sok információt találnak a Mellrákinfó Egyesület honlapján: www.mellrakinfo.hu









hirdet�s