2010.01.01. 09:54
Nézőpont: Füstölgések a benzingőzben
<p><EM>Autótulajdonos legyen a talpán, aki<br /> alacsony vérnyomással képes volt<br /> megúszni az idei<br /> benzinár-ugrálásokat. Olykor<br /> követhetetlen tempóban, hetente emelték<br /> az árakat a világpiaci hatásokkal<br /> magyarázva, majd ugyanerre hivatkozva három<br /> hét alatt kétszer csökkentették a<br /> naftáért fizetendő<br /> díjat.</EM> <B>Bednárik Mónika<br /> jegyzete</B></p>
A benzinkutaknál hol hosszú
sorok, hol hosszú üresjáratok
jelezték, éppen merre megy a
benzin avagy a gázolaj
ára.
A nagybevásárlások idején
mindig komolyan elgondolkodom azon, mégiscsak
jó lenne egy autó. Nem
cipekednék, caplatnék annyit. Ám
látva reggelente a közlekedési
dugóban veszteglő, ingerült
és a kormánykereket kifehéredett
kézzel szorongató sofőröket,
rájövök, egészségesebb a
séta. Ha pedig a fenntartás
költségeit is osztom és szorzom
– a benzinárról már
nem is beszélve –, megnyugtatom magam: nem
kell elkapkodni a négykerekű
beszerzését.
A nyakunkban lihegő tetemes
áremelkedés minden bizonnyal
nyomós ok, hogy az autósok
órákat álldogáljanak a
töltőállomásokon, és
arra várjanak, hogy jusson még nekik az
olcsó üzemanyagból.
Azt vajon kiszámolta már valaki, hogy
amit az egy tank benzinen megnyert, azt nem
vesztette el, amíg járó motorral
arra várt, hogy tankolhasson? És tudjuk
azt is, nincs az az ár a
benzinért, amennyiért már
ne vennék meg. Sokan legfeljebb határon
túli kirándulást tesznek
érte.
