EP-választás 2009: Válságkezelés. Reformok

Rövid időn belül másodszor

járt Bokros Lajos, az MDF

EP-listavezetője Miskolcon, pénteken a

Munkaadók és Gyáriparosok

Országos Szövetsége

meghívására.

Az EP-választás, amely

nagyjából egybeesik a

rendszerváltás 20.

évfordulójával, jó

alkalom a számvetésre is, fogalmazott

vitaindítójában Bokros

Lajos. Az MDF

listavezetőjeként

egyértelműen kijelentette: a szocialista

megoldásokhoz való

visszanyúlás nem jó felelet a

válság kezelésére,

s bár a kapitalizmusnak is megvan a maga

gyengéje, pillanatnyilag nem látszik

harmadik út: „Jelentkezzen, aki jobbat

tud!” A megoldást a piacgazdaság, a

kapitalizmus és a globális piac jelenti,

szögezte le.

Párhuzamos válság

Párhuzamot vont Magyarország

Európán, az Unión,

(sőt, a Visegrádi

Államokon) belüli, valamint az

Európai Uniónak a világ

nagyhatalmi erőin (melynek vezető hatalmai az

USA, Kína) belüli

„lecsúszása”

között. Kifejtette: a (párhuzamos)

válság idején új

válaszok kellenek, amelyek nem csak a

veszély elhárítását

célozzák, de esélyt is adnak.

A politikus elemezte a hazai gazdasági

helyzet okait, kiemelve a

kiszámíthatatlanság okozta

hátrányokat. „Amiképp a

háztartások, ugyanúgy a

vállalkozók sem képesek

megalapozott, hosszútávú

döntéseket hozni, hitelt

fölvenni.” Kiemelte a 2002-es és a

2006-os esztendőt, amikoris a

„választási

osztogatások” miatt a 27

tagországot toronymagasan sikerült

Magyarországnak lepipálnia,

már ami a költségvetési

hiány nagyságát illeti. A hitelt a

fogyasztás serkentésére

költötte a kormány,

beruházások, fejlesztések helyett.

A hiányzó fedezetet a

vállalkozóktól kellene beszedni,

ami a gazdasági növekedést is

csökkenti. „Ezt hívják

jövőt felélő

gazdálkodásnak.”

Fordítva a lovon

A Bajnai-féle

válságkezelés lényege

a korábbi jóléti

intézkedések visszavonása, mondta

Bokros Lajos, amit jogosnak tart, de

korántsem elégségesnek. „Ez

nem alapozza meg a fellendülést. ” A

21. század első évtizede

számunkra elveszett (szemben

Szlovákiával): a reformok

kritikus tömegére van szükség

(Bokros Lajos cikke: Élet

és Irodalom, 2009. május 22.). S

hogy eddig miért bukott meg minden

reformtörekvés? Erre is válaszolt az

előadó. „Mert fordítva

ülünk a lovon.” Ha az

Akadémia reformjáról van

szó, az akadémikusokat kérdik, ha

a felsőoktatáséről, akkor az

egyetemi tanárokat, ha az

egészségügyéről akkor az

orvosokat és így tovább.

Épp ők ellenérdekeltek a

változásban, az ország

érdekeivel szemben. További

lényeges ok, hogy a politikai osztály

jelentős részének nem megfelelő

a szakmai felkészültsége, s hogy

még aki felkészült és

érdekében áll a

változtatás, az sem képes

egyszerűen, érthetően

kommunikálni.