„Álmatlan, szoptatós éjszakámon találtam ki, hogy én leszek akkor a Tavasz tündére”

„Álmatlan, szoptatós éjszakámon találtam ki, hogy én leszek akkor a Tavasz tündére”
© Fotó: Ádám János
Miskolc – Nincs olyan, hogy egészen korán kezdődjön valami. Példa rá a babaszínház.

Babaszínházban jártunk. Életkorunk miatt kissé kilógtunk ugyan a célközönség soraiból – bár apának-nagyapának éppen még elmentünk volna –, de ez senkit nem zavart. Minket sem. És ha nem jöttünk volna rá magunktól, hogy a babaszínház legalább annyira jó élmény a szülőknek, mint az egészen kicsi gyerekeknek, a tavaszváró előadást készítő Barta Mária Viola saját szülői tapasztalataira hivatkozva külön is felhívta rá a figyelmet, hogy ez a babaszínház egyik tudatos vállalása.

Az élet hozta így

Barta Mária Viola nem kifejezetten babaszínházi színésznek készült. Sőt. Annak nem is készült – az élet hozta úgy, hogy azzá (is) lett. A Miskolci Nemzeti Színház színpadáról ismerhette meg a közönség, például a Cseresznyéskert Ányájaként, az Éjjeli menedékhely Nasztyájaként vagy az Aliz csodaországban, A muzsika hangja című előadásokban. Majd jött az anyaszerep, egymás után háromszor, a maga különleges világával és új ismeretségeivel.

Fotó: Ádám János Fotó: Ádám János ©

De meséljen erről inkább ő.

– Akkor kerültem kapcsolatba a Holdam Egyesülettel, amikor megszületett az első gyermekem. Ügyes lányok és asszonyok szervezete ez – különféle projekteket indítottak, és volt ezek között színházi témájú is, ami érthetően közel állt hozzám. Felolvasószínházi előadásban adtuk elő Eve Enslertől a Vagina monológokat, két színész kolléganőm, Szirbik Bernadett és Pap Lívia közreműködésével. A következő Eve Ensler Tökéletes Testek című könyvének ihletésére a HatTyúk tava, ezt nemsokára felújítjuk. Szeszák Szilviát kértük fel, hogy rendezze meg nekünk. Ugyancsak a Holdamban volt mondókázás is, gyerekeknek – Barnóczki Bea egyszer megkért, ugorjak be helyette. Amikor lehetőség nyílott rá, teljesen átvállaltam tőle, és onnantól lelkesen mondókáztam. Úgy érzem, ez létszükségletünk: ezek az anyanyelvi gyökereink, része a nevelésnek, a szülő–gyermek kötődés szempontjából is megkerülhetetlen. A harmadik gyermekem születéséig benne voltam ebben – utána a kicsivel következett megint a pelenka–szoptatás–altatás háromszög, és azt éreztem, szükségem lenne még valamire. A fülemben csengtek Szeszák Szilvi korábbi szavai: „babaszínházat kellene csinálnod”. Bár szívem mélyén arra vágyom – erre vágyódom igazán –, hogy visszakerülhessek a színházi világ pezsgésébe, de be kell látnom: három gyerek mellett, anyaként ennek most csekély a valószínűsége. A babaszínházzal csurrantok-cseppentek magamnak egy-egy alkalmat, hogy színészként is megmutatkozzam.

Bújj, bújj medve…

Mi a miskolci Célpont közösségi tér melegében követhettük, mit meg nem tesz a Tavasz tündére, hogy a Bújj, bújj medve farsang kedvre című előadással elűzze az odakint még igencsak csikorgó telet. A tavaszvárás egyébként nem az első babaszínházi előadása, a Mikulás-műsort követte.

Fotó: Ádám János Fotó: Ádám János ©

– Az egyik anyuka, aki mozgásórákat tart, említette: kellene egy krampusz. Miért nem hívsz engem? – kérdeztem. Ő aztán eleve úgy hirdette meg, hogy ez: „babaszínház”. Észveszejtő gyorsasággal kezdtem keresni a mondókákat, és próbáltam sorba állítani, egy kis történetre felfűzni. A Mamodában tartottuk a premiert, a mamodás Gulyás Timea felkérésére – mindjárt két előadásra volt szükség. Ezen felbuzdulva elhatároztuk Timivel: minden évszakban lesz egy új előadásunk. És ez már a második a sorban – mondja Barta Mária Viola, akitől azt is kérdezzük, hogyan határozná meg: voltaképp mi az, hogy babaszínház.

– A babaszínház lényege dióhéjban: formák, színek, hangok hármasa. Ez az, ami a kisbabák figyelmét már, és a kisgyerekét még leköti. Pár hónapos kortól nagyjából oviskorig ajánlott, mert ugye, miért ne juthatnának színházi élményhez ők is? Akkor működik jól, ha a húszperces előadásban mindenkihez külön-külön oda tudok menni, személyesen is megszólíthatom, bevonhatom a történetbe, a játékba.

És a szülők?

Adja magát a kérdés: de hát nem csak gyerekek nézik – mi itt a szülő szerepe? Az elő­adást követi, vagy az elő­adásban részes gyereket figyeli: hogyan hat rá az élmény?

Fotó: Ádám János Fotó: Ádám János ©

– A babaszínház jó a szülőknek is, mindenekelőtt az anyukáknak, hiszen ki tudnak mozdulni otthonról. Találkoznak egymással, beszélhetnek a gyerekek fejlődéséről, inspirációt kaphatnak hozzá, hogyan foglalkozzanak majd otthon a kicsikkel. Ami engem illet: mérhetetlen élvezettel gondoltam ki, hogy mi legyen a történet váza, hogyan legyen benne ebben az előadásban a medve is, a farsang is. Egy álmatlan, szoptatós éjszakámon találtam ki, hogy én leszek akkor a Tavasz tündére, és erre tudtam felfűzni az előadást.

Felvetettük: ez teljesen újfajta színházi létezési forma egy színésznő számára: munkált-e benne az izgalom?

– A Mikulás-műsor előtt még igen. De az jó, hogy nem kell senkihez sem alkalmazkodni. Otthon egyedül össze tudom rakni, fejben próbálhatok, a hétköznapi teendőim mellett, amik azért elég sok időmet elviszik. Az első fellépés nagyon-nagyon megnyugtatott, erőt adott, hogy folytassam. Külön jóleső érzés, ha előadás után valaki odajön, hogy neki is jó volt – ezzel a visszajelzéssel el lehet éldegélni két pelenkázás között.

– BA –








hirdetés




hirdet�s