„A munka zajlik, csak picit csendesebben”

Dr. Csiba Gábor
Dr. Csiba Gábor - © Fotó: Kozma István
Miskolc – Az önkéntes munka mellett, ma már alkalmazottaik is vannak. Interjú: Dr. Csiba Gáborral, a Máltai Szeretetszolgálat miskolci szervezetének alapító-vezetőjével.

Az ünnepek közeledtével még inkább előtérbe kerülnek a segítő szervezetek, szeretetszolgálatok. Vallják, ilyenkor könnyebben megnyílik a pénztárcánk, könnyebben adakozunk. Persze nekik egész évben segíteniük kell, mert a rászorulók egész évben számítanak rájuk. Hogyan tudnak helytállni, hogyan osztják be a karácsonyi adományokat? Erről is kérdeztük dr. Csiba Gábort, a Máltai Szeretetszolgálat miskolci szervezetének alapító-vezetőjét.

A Máltai Szeretetszolgálat a karitatív munka mellett számos más feladatot is ellát Miskolcon. Nem volt ez mindig így, hogyan alakult ki a szolgálat mai rendszere?

A szeretetszolgálatnak több, mint 25 éve folyamatosan bővül a feladatköre. Volt egy időszak, amikor mindent elértünk, amit a karitatív tevékenységgel, önkéntes munkával el lehet érni. Mondhatnám, eljutottunk a csúcsig. Majd egy új időszak jött, ez a 2010-es évek elejére tehető, amikor szolgálatunknál elkezdődött az intézményesülés. Ez azt jelentette, hogy az önkéntes munka és a karitatív tevékenység mellett különböző intézményeket is létrehoztunk, és ezek működtetése vált az egyik legfontosabb feladatunkká. Ez az időszak komoly változást hozott az életünkbe: azok a feladatok, amelyeket korábban önkénteseink vállaltak, intézményi formában működtek tovább. De szervezetileg is átalakultunk: kezdetben helyi csoportok hálózataként működtünk, majd volt egy regionalizáció, ma már mi is a miskolci régióhoz tartozunk. De lezajlott a központosítás is, most a budapesti központunk egyben az országos központ is. Ezen változásoknak megfelelően alakultak ki új feladataink is.

Melyek a fő elemei tevékenységüknek?

Elsőként az Ápolási Otthonunkat emelném ki, mert ez igazi kuriózum, ilyet máshol nem működtet a szolgálat, csak Miskolcon. Bátran kijelenthetem, országosan is egyedülálló. Minden kórházban van ápolási osztály, nálunk kórházi háttér nélkül, önállóan működik ilyen intézmény. Szakápolók dolgoznak ott, és időszakosan orvos is látogatja az ott fekvőket. Intézményünk 70 ágyas, és közel száz embernek adunk munkát, elsősorban szakápolóknak. Ápolási otthonunkba azok az emberek kerülhetnek, akiket kórházban már nem kell kezelni, otthon viszont még nem láthatók el. Sajnos sok olyan is van, aki haza sem tud menni. Betegeink modern, többnyire kétágyas szobákban, kulturált körülmények közt gyógyulnak. Kihasználtságunk 98 százalékos, ez is mutatja, van rá igény. Ugyanezen épületben működik egy szociális otthon, ez kisebb ugyan, de közel 30 ember itt is elhelyezhető.
Tevékenységünk közül kiemelném a hajléktalanokat gondozó szolgálatunkat, ami az idén komoly fejlődésen ment át. Krízisközpontot, krízisautót működtetünk, és egy pályázatnak köszönhetően kiszélesíthettük a ezt a szolgáltatást. A hajléktalanszállónkra csak férfiak jöhetnek, összesen 35 embert tudunk ellátni. Ugyancsak egy pályázatnak köszönhetően bővítjük az épületet, emeletet építünk rá. Komfortosabb lesz a szállás, és több rászorulót fogadhatunk. A beruházás most indul, jövő évben pedig elkészül a bővítés.

Fotó: Kozma István Fotó: Kozma István ©

A miskolci önkormányzattal is szorosan együttműködnek.

Igen, ez fontos a támogatás szempontjából is. Ennek köszönhetően olyan segítséget is adhatunk, ami a Máltai Szeretetszolgálaton belül is majdnem egyedi: gépkocsikkal szállítjuk óvodákba, iskolákba a mozgássérült, illetve értelmi fogyatékos fiatalokat, gyerekeket. Ez rendszeres segítség, ingyenes szolgáltatás. Fontos, ez is munkahelyeket jelent, hiszen a sofőröket a Szeretetszolgálat alkalmazza. Minden nap 150 embernek adunk meleg egytálételt. Karácsonykor sokan osztanak ételt, de ezek akciójellegűek. Mi viszont folyamatos ellátást biztosítunk a rászorulóknak. És ugyancsak kiemelném, ez a szolgáltatás a konyhánkban dolgozóknak munkahelyet jelent. Ez is a változás része, hiszen az önkéntes munka megtartása mellett alkalmazottaink is lettek.

A várossal való együttműködésük kiterjed a számozott utcákra és a Lyukóvölgyre is.

Igen, az önkormányzattal karöltve a számozott utcákon társadalmi rehabilitációs programot végzünk, és a Vasgyárban is működik központunk. A leglényegesebb azonban a lyukói közösségi ház működtetése, illetve ezen belül azon tevékenységek, amelyek a reintegrációt, a felzárkóztatást szolgálják. Itt az önkormányzat mellett helyi szervezetekkel is dolgozunk, például a Teréz Anya Nővéreivel. Mivel a lyukói munka országos jelentőségű program, ezért ezt nem a miskolci, hanem az országos szervezet koordinálja, de akik ebben dolgoznak, természetesen helyiek.

Az idén többször készítettem riportot a Lyukóvölgyben, próbáltam feltérképezni a helyi problémákat. De azt gondolom, még mindig csak a jéghegy csúcsát ismerem. De így is hiszem, a Máltai Szeretetszolgálat csupán tűzoltást tud végezni Lyukóban, magát a problémát nem tudja megoldani. Egyetért ezzel?

Pontosan. A napokban több szakértő, köztük a Szeretetszolgálatunk egyik vezetője beszélt egy rádióműsorban Afrika felzárkóztatásáról. Elhangzott, hogy a máltaiak dolgoznak Dél-Szudánban, de nem tudják megoldani a teljes problémát, csak a tüneteket kezelik: például gondoskodnak arról, hogy legyen egészséges ivóvíz, vagy hogy az emberek eljussanak az orvoshoz. De ezeknél sokkal mélyebb, többrétűbb a probléma. A Lyukóvölgyben is hasonló a helyzet, mi is csak a jéghegy csúcsát látjuk, és csupán kezeljük a gondokat. De szó sincs arról, hogy Lyukóbánya minden problémáját a Szeretetszolgálat oldhatná meg… Vannak aranyos programok is, például a szimfónia program, ahol a helyi gyerekeket megtanítják a hangszerek használatára, zenére. Ez is egyfajta reintegrációs folyamatot indíthat el azokban, akikben a tehetség és a szándék is megvan.

Ha már a felzárkóztatásnál járunk, érdemes megemlíteni a máltai játszóteret is.

Ez az egyik legszebb tevékenységünk. Az Avason működtetett játszótér most lett megújítva. Ez igazából nem csupán játszótér, van egy játszóház is, ahol képzett pedagógusok foglalkozásokat tartanak. Elsősorban az úgynevezett kulcsos gyerekeket várjuk ide, hogy ne az utcán töltsék el a szabadidejüket. A máltai játszótéren focizhatnak, játszhatnak, kézműves programokon vehetnek részt, és a különböző foglalkozások által a családokat is bevonzzák. Tulajdonképen nevelési program zajlik. A játszóterünk még Kobold Tamás polgármesterségének idejében nyílt meg. Országos program volt. Több mint másfél évtizede működik, vannak, akik kezdetben három évesen jártak a foglalkozásokra, ma pedig már visszajárnak foglalkozásokat tartani a gyerekeknek.

Az idén mi volt a legnehezebb, illetve a legemlékezetesebb feladatuk?

Nem tudok ilyeneket kiemelni. Az nyilvánvaló, a számozott utca folyamatos problémakör, talán ez a legnehezebb. Ami emlékezetes volt…? Van mozgójátszótere is a szeretetszolgálatnak, ezt egy kisbusz kiviszi vidékre, és ugyanazt a programot kapják a helyiek, mint az avasi játszótéren. A szakembereink megpróbálják azt a fajta közösségépítést eljuttatni a falvakba, amit Miskolcon is végeznek. Ez fontos, mert sok településen mélyszegénységben élnek az emberek, emiatt is nagy a szociális feszültség.

Ma már egyre több a szolgálat, alapítvány, egyesület, civil szervezet, amelyek gyűjtenek, főleg karácsonykor. Hogy lehet versenyezni ezekkel?

Nevezhetjük versenynek is, de az úgy hangzik, mintha kitúrnánk a másokat a gyűjtésből, miközben nem ez történik. Jó példa erre az Adni öröm! akciónk, amit egyértelműen a Máltai talált ki. Valamikor 20 évvel ezelőtt kezdtük, mondhatom azt is, az ötlet Miskolcon fogalmazódott meg. Akkor nyílt az egyik nagy bevásárlóközpont a városban, és ott gyűjtöttünk először tartós élelmiszert a rászorulóknak. Ma már, ha mások szerveznek ilyen gyűjtést, akkor nem ugyanazt az üzletláncot választják, ahol mi vagyunk. A szervezetek praktikusan felosztják a „piacot”, és az üzletláncok is válogathatnak, kiket szeretnének támogatni. Így szélesebb a merítési lehetőség. Mi tudatosan a karácsony előtti időszakra időzítjük ezt az akciót, hiszen akkor rohanják meg a vásárlók az üzleteket, akkor van több pénz a zsebükben, és akkor egy kicsit nyitottabb a szívük.

Fotó: Kozma István Fotó: Kozma István ©

Máskor nehezebben adakozunk?

Vannak érdekes, meglepő és kellemetlen csalódások is…

Például?

Egy ismert nagyvállalkozóval futottam össze az egyik gyűjtés során az áruházban. Ismerjük egymást, ezért kértem, vásároljon be tartós élelmiszert, és adja a máltaiaknak, hogy segíthessünk a rászorulókon. A válasza az volt, megválogatja, kiket támogat, és továbbsétált.

Ebből a szempontból a Lyukó és a számozott utcák, nem jó hívószó az adományozók felé…?

Igen, lehet…, oda nehezebb gyűjteni. De, ha valaki ezt felveti, az a válaszom, ha a Máltai Szeretetszolgálatnak adják az adományt, mi oda juttatjuk el, ahol szükség van rá, mert mi tudjuk, hol van rá szükség.

Megválogatják, meg lehet válogatni, hogy kin segítenek?

Sok rászoruló jelentkezik nálunk, persze kérdés, ki mire van rászorulva. Lehet, hogy jól áll anyagilag, de olyan betegség van a családjában, amire nem tudja a megoldást. A rászorultság nem csak szegénységet takar. Sok önkéntesünk úgy került hozzánk, hogy nem volt senkije, otthon üldögélt, bánatos volt. Eljött hozzánk, megnézte a munkánkat, és elkezdett nálunk dolgozni, segíteni másokon. Kapott feladatot, és ez fontos volt számára. Ez is egyfajta rászorultság.

Anyagi-, vagy lelki segítségre van többször szükség?

Teljesen változó. Van, aki anyagi segítségért fordul hozzánk, és időközben kiderül, bizony a lelkében van nagyobb probléma. Amikor ez megoldódik, már nem is annyira fontos számára az anyagi segítség.

Most ért véget az Adni öröm! gyűjtésük. Eredmények?

Közel 35 tonnányi élelmiszer gyűlt össze, ebből karácsony előtt több száz embernek tudunk adni tartós élelmiszert. De ilyenkor az is cél, hogy feltöltsük a máltai raktárait, azért, hogy ne csak ilyenkor, de egész évben tudjunk segítséget adni. Jönnek újabb ünnepek, és újabb rászorulók…

Karácsonyra hogy készülnek?

Ugyanúgy, mint mindenki. Egyrészt ez az időszak nagy munka is a számunkra. Pár nappal az ünnep előtt azonban lelassulunk, elcsendesedünk. Persze a két ünnep között is lesz ételosztásunk. Tehát a munka zajlik, csak picit csendesebben.

N. Szántó Rita