2009.05.22. 11:12
Nézőpont: Mindennapi vizünket
<p>Egyre többen figyelmeztetnek rá és<br /> – ha egy pillanatra eltekintünk attól a<br /> ma még evidenciának<br /> számító ténytől, hogy ha<br /> megnyitjuk a csapot többnyire folyik belőle a<br /> víz – józan ésszel könnyen<br /> belátható: iható<br /> vízkészletünk véges. <STRONG>Pap<br /> Gyula jegyzete.</STRONG></p>
A ránknehezedő világgazdasági
válsághangulatban fürkészve
keressük az apró biztató jeleket.
Nem is kell sokáig kutatni, ma már a
kisiskolás is tudja – na, jó a
felnőttek nem mindegyike –, hogy
vízben (Európában)
nagyhatalomnak számítunk. Az eltelt
évtizedek során mindig stratégiai
volt az
ivóvízellátás
kérdése, rá is nyomta
bélyegét a korszakok
változása. Talán sokaknak
meglepő a szám, ma mintegy 400
vízgazdálkodással
foglalkozó cég van Magyarországon.
Hogy a sok bába között –
egyelőre – nem tűnt el a
„fürdővíz”, annak
valószínűleg az is oka, hogy maga a
vízbázis állami
tulajdonban van és remélhetőleg
marad is. Az egyes cégek
gazdálkodásában azonban „nem
árnyalatnyi” különbségek
adódnak. Nem beszélve a
szükséges szakmaiságról,
melyet sok esetben, ha még akarnának sem
tudnak sok esetben biztosítani.
Aggodalmaskodásomban a vízügyi
szakember „leint”, jelenleg nem fenyegeti
veszély a
vízellátást. Ám
kérdésemre, hogy ezekkel a
feltételekkel vajon így lesz-e
húsz év múlva is, már nem
tudja a biztos választ. Legalábbis nekem
nem árulta el.
- Pap Gyula -
