Az egy évet hasznosan kell eltölteni

Szinte az egész világon, így hazánkban is szünetelnek a vetélkedések. Félbeszakadtak a bajnokságok, események sorát törölték vagy halasztották el. A rendkívüli helyzetről beszélgettünk dr. Lubinszki Mária docenssel, a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézetének tanácsadójával, sportszakpszichológussal.

Hogyan kezeljék a sportolók a bezártságot?

Az egyik legfontosabb túlélési stratégia az úgynevezett pozitív átkeretezés képessége. A jelenlegi helyzet sok mindent elvehet egy sportoló megszokott napi rutinjából, beleértve az edzőket, az edzőtársakat, a közösséget, valamint a tárgyi környezetet és a legfontosabbat: a versenyeket, a célokat. Ezzel együtt jár a természetes gyászmunka, amit el kell fogadni: a hullámzó érzelmi állapot, szorongás és kilátástalanság érzése. A pozitív átkeretezés technikája a lehetőségekre összpontosít, minden olyan tevékenységre, ami az adott műfajhoz kapcsolódóan fejlesztően hat a sportolókra. Ez lehet egyes részképességek csiszolása, mint például a figyelemfókuszálás, a reakcióidő, a finommotorika, az állóképesség vagy éppen a frusztrációs tolerancia fejlesztése. Kifejezetten jó hatással lehet a sportolók regenerálódására ez az időszak, hiszen nagyon sokan megterhelő edzésmunkát végeztek, formaidőzítésben voltak. A lényeg, hogy mentálisan meg kell erősödni. Az a sportoló tud majd zökkenőmentesebben visszaállni a versenyhelyzetekre, aki ezt a sok szempontból bizonytalan időszakot minél több konkrét, kézzelfogható tevékenységgel, fizikai és mentális munkával tudja megtölteni.

Mit tegyenek azok, akiknek az élethelyzete szerényebb lehetőségekre ad módot?

A tanult leleményesség olyan képességünk, amely az úgynevezett pszichológiai immunrendszerünk szerves részét képezi. Nagyon fontos, hogy amíg a korlátokat látja a sportoló maga előtt, addig eleve hátrányosabb pozícióba kerül, motivációt veszít. Bármilyen kicsi is az élettér – gondolok a panellakásra, a kert és sporteszközök hiányára –, igenis van lehetőség a mozgásra, a fejlődésre. Mindez a tanult leleményességet igényli, amely kreatív, innovatív képesség, a túlélési ösztönünk része. Ki kell hozni az adott körülményekből a legjobbat.

Milyen következményekkel jár a versenyzés hosszú távú hiánya?

A versenyek mérföldkövek a sportoló életében, azok a fix pontok, ahol az addig elvégzett munkája visszaigazolást, megerősítést kap a társas összehasonlítás lehetősége által. Most nehéz a helyzet, mert ezt nem lehet pótolni, és sajnos szükségszerűen kontrollvesztéssel jár. Mindenképpen átmeneti időszaknak kell „címkézni” ezt a bizonytalan ideig tartó versenyzés nélküli állapotot és az a kívánatos, ha mindenki az eredeti céljaira koncentrál. Arra, hogy most a téthelyzetek terhelése helyett az ellenpólus megtapasztalására van lehetőség: a regenerálódási rutin kialakítására, relaxációs technikák elsajátítására, mentális hibajavításra, különböző sportpszichológiai technikák megtanulására, olvasásra, zenehallgatásra. A hosszú, terhelés nélküli hónapokat csak ezzel a fókuszváltással lehet jól és produktívan kezelni: a fix pontot mindig önmagunk adja és a mindennap lelkiismerettel elvégzett edzésmunka.

Az ismert válsághelyzet következtében bizonyára a sportolók sem fogják megőrizni a korábbi életszínvonalukat. Ez hogyan hat majd rájuk?

A bevételkiesés sajnos a sportolókat és sportban dolgozó szakembereket is érintheti. Tudom, hogy elsőre nehéz elfogadni, de ebben a helyzetben ki kell dolgozni az úgynevezett kompenzáló életterületeket, akiknél pedig ezek működnek, még nagyobb hangsúlyt fektessenek rájuk. Kompenzáló életterület lehet tanulni egy szakmát, több lábon állni, hobbikat kialakítani, a barátokkal és a családdal törődni. A pénz mellett kiemelten hangsúlyozom az értékek szerepét. Érdemes átgondolni, hogy mi az, ami igazán fontos az életünkben. Az egészség, a szeretet, az otthon, a gondoskodás mind olyan értékek, amelyek sokkal nagyobb megtartóerővel bírnak, mint a jövedelem.

A versenyzők miképpen kezeljék azt a helyzetet, ha elküldik őket?

Amikor egy versenyzőnek megszakad a munkaviszonya, az radikális változást hoz a sportolói karrierje szempontjából. Az ilyen krízishelyzettel való megküzdés rendkívül sok minden függvénye: milyen a sportoló mentális fékrendszere, az érzelmi stabilitása, a családi és az anyagi háttere, van-e támogató közeg körülötte, milyen a személyisége. Hangsúlyozom, hogy a krízis egyben esély is: el kell fogadni azt, ami most történik a világban és az életünkkel, ez az első lépés. Amíg nem fogadjuk el, addig az indulatok és az erős negatív érzések gátolják a megküzdés folyamatát. Az elfogadás után a lehetőségek felkutatása következik. Akinek határozott céljai vannak, megtalálja a hozzájuk vezető utat.

Az élsportolók hogyan kezeljék a tokiói olimpia elhalasztását?

Rendkívüli helyzet ez, amire az év elején még senki sem számított. Pozitívum, hogy nem törölték a játékokat, hiszen megtartják, így a megszerzett és a megszerzendő kvóták nem vesznek el. Nagy kihívás, hogy a halasztás utáni egy évet a lehető leghasznosabban kell eltölteni. Pszichológiai értelemben abszolút fenntartható a motiváció, sőt a különböző mentális képességek tovább finomíthatóak, fejleszthetőek. Semmiképpen nem szabad leereszteni és majd újrakezdeni, egyensúlyt kell találni szakmailag és mentálisan is a következő hónapok megtervezésénél. A lelkierő megőrizhető, így kitartást, türelmet és alázatot kívánok az előttük álló időszakhoz.

(A borítóképen: Lubinszki Mária)