Megyénk szülötte a legnagyobbak közt

Azt a történelmi személyt kerestük, aki az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Kossuth mellett megyénk legjelentősebb alakja volt. A kutatást természetesen a történészeknél kezdtük, utunk a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárba vezetett. Itt Rózsa György főlevéltáros hangsúlyozta, egyértelműen Szemere Bertalan az, akiről mindenképpen érdemes megemlékezni. Igaz, még mindig kevés szó esik róla, pedig ő nemcsak politikus volt, hanem Borsod vármegye közigazgatásának egyik vezéralakja.

Egészen fiatalon

– Az 1848-as korosztálynak tulajdonképpen két kiemelkedő személyisége volt Miskolcon, az egyik Szemere Bertalan, a másik Palóczy László. Kettőjük közül Szemere volt a fiatalabb. Borsodban, Vattán született 1812-ben, elszegényedett nemesi család sarjaként. Az iskolai tanulmányait Sárospatakon, Miskolcon és Késmárkon végezte, majd visszatért Sárospatakra, ahol jogi diplomát szerzett. Egészen fiatalon bekapcsolódott az országgyűlés munkájába. Az országgyűléseket ekkor Pozsonyban tartották, és Szemere az országgyűlési ifjak munkájában vett részt. Királyi táblai jegyző volt, de Pozsonyban Palóczy mellett „kisköveti” feladatokat is ellátott.

1834-ben ügyvédi vizsgát tett, majd visszatért Miskolcra, ahol a vármegye aljegyzője, később táblabírája lett. Ezt követően jelentős utazásokat tett Nyugat-Európa különböző országaiban. Ezekről útleírásaiban számolt be. 1841-től 1847-ig szintén a borsodi közigazgatásban vállalt fontos szerepet, főszolgabíró volt, majd másodalispánná választották.

Az 1843–44-es országgyűlésen már országgyűlési követként Pozsonyban találjuk, ahol az ellenzék vezetői közé emelkedett, a reformpárti politikusok egyik vezére lett. Később, az 1847–48-as, szintén pozsonyi országgyűlésen is követként képviselte Borsod vármegyét – sorolta a főlevéltáros.

Felfelé ívelő pálya

Úgy folytatta: Szemere Bertalant 1848 márciusában a forradalmi események Pozsonyban érték. Tagja volt az úgynevezett felirati küldöttségnek, ami Pozsonyból Bécsbe vitte a magyar országgyűlés felirati javaslatát. Szemere 1848. március 17-én levelet írt a borsodi nemesi közgyűléshez, amiben tájékoztatta őket a pozsonyi és bécsi eseményekről, a Batthyány-kormány megalakulásáról, a forradalmi események sikeréről. Ezek a fontos, korabeli dokumentumok a levéltárban megtalálhatók, és rendkívüli ritkaságnak számítanak.

– Szemere Bertalan 1848 márciusában bekerült Batthyány-kormányba mint belügyminiszter. Ezután még magasabbra ívelt a politikai karrierje. 1848. október 2-ig volt belügyminiszter, amikor megalakult az Országos Honvédelmi Bizottmány Kossuth vezetésével. Ebben szintén kiemelkedő szerepet kapott.

Miniszterelnök lett

Életének fontos epizódja volt 1848. december közepén a felső-magyarországi teljhatalmú kormánybiztosi megbízás, aminek kapcsán Pestről Miskolcra költözött. 1849. május elejéig a városban tartózkodott azzal a céllal, hogy a hadászatilag is fontos Miskolcot és a környékét irányítsa és szervezze a szabadságharc érdekében. Májusban megválasztották az új magyar kormány élére, így lett Szemere Bertalan Magyarország második független miniszterelnöke egészen 1849. augusztus 11-éig, ami után emigrációba kényszerült. Segítségével ásták el a magyar Szent Koronát Orsovánál. Később távollétében halálra ítélték, de 1865-ben visszatérhetett Magyarországra. 1869-ben hunyt el Budapesten. Sírja az avasi református temetőben található Palóczy László korábbi országgyűlési képviselővel együtt – vázolta Szemere életútját Rózsa György.

Kiemelte: Szemere Bertalan a politikai életben és a közigazgatásban is a legmagasabb rangig vitte. Jogi műveltségével, tudásával, személyiségével, emberi magatartásával méltó volt arra, hogy Magyarország miniszterelnöke legyen.

A Miskolci Értesítőben

Rózsa György érdekességként említette, hogy Miskolcnak már 1848-ban is volt újságja, melynek címe Miskolci Értesítő volt. A lap is foglalkozott a szabadságharc eseményeivel, illetve amikor Szemere Bertalant 1848 decemberében megválasztották Felső-Magyarország teljhatalmú kormánybiztosává, akkor az újságon keresztül tette közzé rendeleteit és parancsait. Ebben az időszakban ugyanis haditörvényszéket állítottak fel, és mindazokat, akik megszegték a Szemeréék által közzétett parancsokat vagy kollaboráltak az osztrákokkal, rögtönítélő bíróság elé állították, és akár halálbüntetést is kaphattak. A Miskolci Értesítő utolsó lapszámai 1848. december végén jelentek meg.

(A borítóképen: Szemere Bertalan rendkívül értékes leveleit mutatja Rózsa György főlevéltáros | Fotó: Bujdos Tibor)