Nyelvhasználat háborúban és békében

Nyíregyháza - A Bessenyei György Irodalmi és Művelődési Társaság meghívásának eleget téve, ezzel a címmel tartott január 31-én előadást dr. Székely Gábor nyelvész professzor emeritus. Erről számolt be portálunknak Czimbula Józsefné. „Alapvetően minden megnyilvánulás, alkotás, vagy mű a szereplői által kimondott szavak alapján hat, válik remekművé, avagy sem" – hangzott ilyesféleképp a bevezető. De nem csak az a lényeges, hogy mit mondanak az alkotások szereplői, hanem főként az, hogy miként mondják el azt.

Ennek az érzékeny látásmódnak a megértését szemléltette vetítéssel támogatottan az előadó olyan magától értetődő természetességgel, ahogyan az irodalmi alkotásokat talán csak nyelvész tudja az olvasmányai során szemlélni, értelmezni.

Az előadó a 2013-as irodalmi jubileumi évfordulókra figyelemmel adta át az ismereteket, így kitüntetetten Gárdonyira, az Egri csillagokkal, Tolsztojra, akinek Háború és békéjéből szolgált bőséges szemléltető idézetekkel, de Jókai Kőszívű embere szereplőinek, vagy Puskin műveinek alapján is számba vettük, hogy vajon hány nyelvnek, ezen belül grammatikának, vagy épp nyelvjárásnak, lehetett birtokában egy-egy író. Talán így már jobban érthető, hogy miért nem születnek már akkora remekművek, mint a nagy klasszikusok idejében.

Kétségtelen, a mi békeidőnkből, elkényelmesedett és felgyorsult világunkból, vagy a társadalmi berendezkedésből már eltűntek azok a létformák, nincsenek meg azok a kényszerítő körülmények, ahol eredeti élő közegben több nyelvet is ellehetne sajátítani, és mint legfőbb alkotó eszközt alkalmazni azt. Az előadás közben ámultunk, végül elbájolódtunk és elvarázsolódtunk, de legfőképpen elgondolkodtunk.

Következtetésképpen a nemzet jövőbeni értékének okán, a Társaság tagjainak szinte kötelessége közjóvá tenni Bessenyei György biztató örökzöld gondolatát: „… Műveltségért, magyarságért/ Küzdjön minden nemzedék!” E felszólítás ifjaink legderekabbjai számára az előadásról szóló információ alapján talán épp időszerű lehet, és igénylik a lehetőséget, hogy az előadást meghallgathassák.”