Postánkból: Nem az ördögtől való a közmunka!

Nincs egyedül, de én nem tartozom ebbe a

körbe. Tizenöt éve szervezünk

közmunkákat, az ebből

táplálkozó

véleményemet a Munkaügyi Szemle 2009

évi III. számában foglaltam

össze „Ne becsüljük le a

közmunkát!” címmel.

Máig vita tárgya a segély

vagy közcélú

foglalkoztatásért kapott munkabér

dilemmája. Az ellenzők azt

kifogásolják, hogy az

önkormányzatoknál és az

állami intézményeknél

szervezett ilyen célú

foglalkoztatás nem

értékteremtő munka, semmilyen

kézzelfogható haszonnal nem jár,

továbbá a munka világába

való visszavezetés célja sem

teljesül. Valóban lehetnek olyan esetek,

amikor a közcélú

foglalkoztatás értelmetlen. Aki

naphosszat a lapátnyelet támasztja,

esetleg a közeli vendéglátó

egységet is meg-meglátogatja, akit nem

irányítanak, nem követelnek meg

tőle teljesítményt – az

valóban nem a cél szerint

„dolgozik”, de attól tartok, egy-egy

kirívó, hibás megoldás

téves

általánosításhoz vezetheti

a véleményt formálókat.

A közmunka programok nem haszontalanok!

2007-ben 12 program keretében 23 ezer fő

foglalkoztatását szervezték meg:

állami erdészeti

társaságoknál

erdőművelés,

közútkezelő szervezetek

útkarbantartási munkái, vasutak

környezetének rendbetétele,

parlagfű irtás, önkormányzatok

széleskörű

felújítási, fenntartási

feladatai, ár- és

belvízvédelmi

létesítmények

karbantartása, ártéri

véderdők telepítése,

ápolása. 2008-ban hasonló

létszám szolgálta ezeket a

célokat. Ki vitatja, hogy mindezek

értékteremtő munkák, amelyek

a társadalom jólétét

szolgálják? Az

önkormányzatok által

szervezett közmunkák gyakori eleme a

járdaépítés,

épületfelújítás,

játszótér

kialakítás. Ezek kifejezetten új

értéket állítanak elő!

A Felső-Tisza-vidéki

Környezetvédelmi és

Vízügyi Igazgatóság

programjában szerepelt például

erdőtelepítés és

-ápolás, kaszálás,

iszapkiszedés, cserjeírtás,

illetve műtárgy-karbantartás.

Gazdaságilag megközelítve: a

FETIKÖVIZIG 2008. évi programja 325

millió Ft, ebből közmunka

támogatás 195 millió Ft,

saját erő 130 millió Ft (40 %). Egy

haszontalan, értelmetlen programra

elköltenénk 130 millió Ft

intézményi forrást? A

programtól több teljesítményt

kaptunk, mint ha azt külső

vállalkozók részére

fizetjük ki. (Pedig az utóbbi sokkal

kényelmesebb volna, a közmunka

szervezés millió maceráját

meg lehetne spórolni.)

A másik fő állítás

(kifogás), hogy a közcélú

foglalkoztatással nem valósul meg a munka

világába való

visszavezetés. Ez butaság, hiszen ez maga

a munka világa! Határozott idejű

munkaviszonyok jönnek létre, annak minden

törvényi elemével, jogokkal

és kötelezettségekkel.

Értem én a kritikában

lévő vágyakat is. Ki ne

szeretné, hogy százezerszám

létesüljenek új munkahelyek –

sok kis településre elosztva –, ne

csak 4-8 hónapig dolgozhassanak a

„szerencsés”

munkanélküliek. De a

realitásokból kell kiindulni. Nap mint

nap tapasztaltuk: a résztvevők

becsülik ezt a lehetőséget, mert

– sok tévhittel ellentétben –

széles körben dolgozni akarnak, s nem

segélyből élni. A

közcélú foglalkoztatásnak

és ezen belül a közmunkának a

közeli években mindenképpen

létjogosultsága van. Hozzá kell

tenni: jó programokra, jól szervezetten.

Szóval, egyáltalán nem az

ördögtől való a

közmunka…

Pesel Antal gazdasági

igazgatóhelyettes, FETIKÖVIZIG