Az iskolai erőszakon túl

Én Budapesten élek, való

igaz mikor még lakótelepi

kisiskolás voltam nálunk is volt

verekedés, na persze nem az

iskola épületében,

hanem onnan hazafelé tartva voltak

ezekek az atrocitások.

Családommal, Pestszentlőrincre

költöztünk, a nagyobbik lányom a

Pestszentlőrinci Német

Nemzetiségi Iskolába jár. Itt

híre-hamva sincs erőszaknak,

persze az is igaz, hogy nem egy nagy iskola.

Nyugodtan meg lehet kérdezni az ottani

igazgatót, pedagógusokat hogyan

tudják elkerülni

konfrontálodást. Szerintem igenis tudniuk

kell, az iskoláknak,

közintézményeknek, hogy nem

igaz az, hogy mindenütt van

tanár-,

diákverés. Elébe kell

menni a dolgoknak, s nem homokba dugni a

fejünket.Természetesen most lehet azt

mondani, hogy kisebbségi

probléma okozza a gondot, de pl. a mi

iskolánk pont

kisebbségre épül, igaz nem

romákra, hanem

svábokra.

Valószínűleg az is segít,

hogy az itteni szűlők

együttmüködőbbek,  a

pedagógusok itt nem istenek, hanem

közönséges emberek akikkel

bármit meg lehet beszélni. A

gyerekeket sem taknyosokként kezelik,

hanem teljes emberként. Az itteni gyerekek

szeretnek tanulni, náluk szerencsére

már nem stréber a jó

tanuló diák sőt. Pedig

több órájuk van, mint egy

normál áltolánosban, hiszen nekik

már elsőtől mindennapos a

nyelvtanulás.Talán ezt sem

szabad elfelejteni, ha van mi leköti a

gyermek figyelmét, nem fog

butaságokon gondolkodni, nem lesz ideje

harciaskodni.

Kapcsolódó cikkek:

• Tanárverés

után gyerekverés Mándokon!

mándoki tanárverőket

Mándokon

- Czunyiné Kiss Ágnes Zsuzsanna -