Sivic úgy érezte: új impulzus kell

Miskolc - Sivic Tomislav az elkövetkezendő húsz-huszonöt napot biztos, hogy futball nélkül tölti.Délután négy óra múlt tíz perccel. Leállította gépkocsija motorját, majd elindult a klubház felé. Az épület oldalában két nyugdíjas beszélgetett, és odalépett hozzájuk. „Mit csinálnak?” – kérdezte tőlük. „Nyaralunk” – válaszolta az egyik öregúr. „Én is megyek…!” – vágta rá viszont Sivic Tomislav. A 2013 nyarán Diósgyőrbe érkezett tréner még tett-vett a megszokott irodájában, 16.25-kor pedig stábjának három tagjával, Veréb György kapusedzővel, Vladimir Radenkovic másod­edzővel, Srdjan Zirojevic erőnléti edzővel, valamint a klubot képviselő Árki Gábor sportigazgatóval bevonult az öltözőbe, hogy tájékoztassák a játékosokat a helyzetről. Nem sokáig tartott, mindössze nyolc percig.

– Rövid voltam. Árki Gábor beszélt először. Én sok sikert kívántam mindenkinek – mondta lapunknak az immár volt vezetőedző. – Elmondtam, ez egy természetes reakció, más klubnál is volt már ilyen és lesz is, és hogy az eredményekért én felelek. Azt hiszem, ezt mindig mutattam is, de nem is lehet másként csinálni. Hogy érzem magam? Nem tudom, hogy most mi az igazi szó erre. Fáradt vagyok, csalódott vagyok és ugyanakkor boldog is.

Korrekt felek

A szakember az elválás előzményeibe is beavatott bennünket:

– Ügyvéden keresztül tájékoztattam a vezetőket a Ferencváros mérkőzés után, vasárnap, hogy úgy gondolom: a csapatnak kell egy új impulzus, és ilyen helyzetben az a természetes dolog, ha megy az edző. Ilyenkor reagálni kell, az a korrekt megoldás, ha nem bujkálunk. Én voltam a kezdeményező, aztán Árki Gábor felhívott, megbeszéltük, hogy ma jövök és megoldjuk a helyzetet. Papírra vetettük, amit kell, és ezzel lezártuk. Az elválás részleteiről nem beszélek: én is korrekt voltam és a klub is.

Így kellett ennek lennie? – kérdeztük Sivic Tomislavtól.

– A legrosszabb álmaimban sem gondoltam, hogy ez így lesz, de aztán mégis így lett… Az adott szituációban valamit tenni kell, és úgy láttam, hogy ez a legjobb megoldás, a csapat érdekében, a szurkolók érdekében és a saját érdekemben is. Azért, mert egyértelműen lehetett látni, hogy a játékosoknak valami új kell, nem lehet így nekimenni az utolsó öt fordulónak.

Már azt érezte, hogy zsák­utcában van, és nem tud tenni semmit? – tettük fel ezen kérdést is a trénernek.

– A vége felé fárasztó lett. Azt gondoltam, hogy ez a megoldás, és hagyni kell, hogy a csapat megmutassa a következő fordulóban. A fejemben már korábban megfordult, hogy ez így lehet, de mindenképpen azt akartam, hogy a nehéz mérkőzések – a Videoton, a Ferencváros – nekem jussanak, és akárki jön, induljon győzelemmel, mert bízom benne, hogy a Pápát legyőzi a csapat.

Még egy Sivic-autogram Sivic búcsúzásként | Fotó: Molnár István

Nem volt rá ideje

Sivic Tomislav kevés híján két szezont töltött az Andrássy úton, s ezen időszakban nyilván több pozitívum történt, mint negatívum…

– Persze. Másfél év csodálatos volt, ez utolsó három-négy hónap nem. Senki nem akarta, hogy ez legyen a vége, de sajnos így történt. Van sok szép emlék: két döntő, a Ligakupát megnyertük, a Magyar Kupát elveszítettük, nagyon nagy élmény volt mind a kettő, ugyanígy az, hogy hat meccset játszottunk az Európa Ligában. A bajnokságban hét győzelem zsinórban, kapott gól nélkül, a harmadik hely, szóval sok mindent lehet sorolni…

A délvidéki szakember még az alábbiakat is hozzáfűzte:

– Azt gondolom, ebben a szűk két évben ha semmi mást, de azt megmutattam, hogy Miskolcról, Diósgyőrből is el lehet érni eredményeket, a nemzetközi szereplést. Sok energiát betettünk azért, hogy ezeket a sikereket elérjük, közösen, együtt győztünk, együtt búsultunk. Most jön valaki egy új impulzussal, és remélhetőleg mindezt tovább viszi, jó irányba, legalábbis én ezt kívánom. Hogyan tovább? Ez érdekes… Most lesz huszonhét éve, hogy házas vagyok, és először lesz az, hogy ezt a napot együtt töltöm a feleségemmel. Korábban azért nem volt rá időm, mert játszottam, aztán meg azért, mert edzősködtem. Soha nem voltam ezekben a pillanatokban szabad, szóval biztos, hogy sort kerítünk egy utazásra. A jövőmről beszélni még korai, előbb pihenni szeretnék, telefon és foci nélkül. Az előttem lévő húsz-huszonöt napban biztos nem lesz benne futball.

A beszélgetés után Sivic Tomislav még „beszaladt” a szertárba, az ott lévőktől is elköszönt, aztán vissza-, kibaktatott a kocsijához, intett egyet és elhajtott…

- Molnár István -

Sivic-tények

Sivic Tomislavot 2013 júniusában nevezték ki a DVTK vezetőedzőjének. Ezt megelőzően Magyarországon Pakson és Kecskeméten edzősködött.

Legnagyobb sikerei közé tartozik, hogy 1999-ben játékos-edzőként a B36 csapatával megnyerte a feröeri bajnokságot, NB II-es bajnok 2008-ban a KTE-vel, míg az alföldiekkel 2011-ben megnyerte a Magyar Kupát, 2014-ben pedig a DVTK-val a Ligakupát.