Partvonal: Mol Liga 2.0

Ha minden igaz, végre a jégen is elkezdődik a Mol Liga hokidöntő. Éppen ideje, a furcsa, és sokak szerint a jégkorongnak, a magyar jégkorongnak ártó felvezetés után, a HC Nové Zámky vasárnapi ide nem utazását, és az ezzel kapcsolatos megszólalásokat, döntéseket követően. Sokan neheztelnek az érsekújváriakra. Berecz Csaba jegyzete.A döntő első meccsére készült miskolci szurkolók, rendezők haragját értem, hiszen tönkretették a programjukat, azt viszont nem, hogy miként fordulhatott elő ez. Hiszen azt már hónapokkal ezelőtt tudni lehetett, hogy a szlovák harmadosztály rájátszásának a vége, és a Mol Liga döntőjének eleje tulajdonképpen összeér. Hogy mennyi mindent lehetett volna tenni, hogyan lehetett volna átalakítani a programot időben úgy, hogy az mindenki számára elfogadható legyen, annak a variációja végtelen. De itt elsősorban az időben és a mindenki szócskán van a hangsúly. Nem tudom, ki gondolta komolyan, hogy ha egy csapatnak szélsőséges esetben három nap alatt három helyszínen, két sorozatban kell helytállnia, mindannyiszor komplett felállásban, teljes erőbedobásra lesznek képesek. Ez még a Nové Zámkynál izmosabb csapatoknak sem igazán menne. És mivel ők tisztában voltak a képességeikkel, dönteniük kellett, és nem a Mol Ligát választották. Hanem hazájuk bajnokságát, amin nincs mit csodálkozni, hiszen az ottani szövetségtől függnek elsősorban, annak a tagjai. És azon sem lepődtek meg azok, akik a döntő programjának átszabásán részt vettek, hogy nem jöttek el az érsekújváriak, hiszen szóban jelezték, hogy ha harmadik meccset kell játszaniuk a szlovák harmadosztály döntőjében, akkor nem utaznak el vasárnap Miskolcra.

Valószínűleg a legtöbben így döntöttek volna a helyükben. Ami viszont nem jó a Mol Ligának. Momentán. De hosszú távon a magyar jégkorong javát szolgálhatják a mostani események. Ha csak annyit tanulunk belőle, hogy a Mol Liga elsősorban a magyar csapatok számára fontos, mert ebben a sorozatban dől el a bajnoki cím, az se kevés (az csak így zárójelesen, hogy ez a bajnoki „lebonyolítás” nem valami remek megoldás, hiszen ebben az évben – ahogy tavaly – sem volt lehetősége az aranyat nyerő csapatnak arra, hogy közösségi élményként, több száz, ezer emberrel együtt ünnepelje meg a hazai elsőségét). Azt viszont tudjuk, láttuk, hogy vannak olyanok – emlékezzünk vissza a Steaua néhány évvel ezelőtti hozzáállására –, akik másodrangúként tekintenek erre a sorozatra. És, hogy ez éppen egy román első osztályú csapat, vagy szlovák harmad- vagy másodosztályú, tulajdonképpen mindegy. A jelzés a lényeg, és az, hogy mindez arra utal, hogy össze kell rakni a Mol Liga 2.0-t. Már csak azért is, mert az aligha lehet érdeke bárkinek is, hogy a legjobb magyar csapat, a Fehérvár semmilyen formában se vegyen részt ebben a küzdelemben, és hogy ne bővüljön a kör újabb magyar csapatokkal. Persze ez utóbbihoz az is kellene, hogy szélesedjen a bázis, hogy mondjuk a TAO adta lehetősékkel élve az országos szövetség olyan helyeken teremtse meg az infrastrukturális feltételeket – vagy legalább segédkezzen benne –, amellyel új régiókat, városokat hozhat fel a jégkorong térképére. Például Szegedet, Győrt, vagy Zalaegerszeget, Pécset. Mert hosszú távon a sportág vezetői, a sportvezetők ezzel szolgálhatják a zöld asztalnál a magyar jégkorongsport érdekeit, nem pedig az egyik külföldi csapat megregulázásával, időpontháborúval, fegyelmi döntésekkel. Ugyanis a sportág kedvelői meccseket, jó meccseket szeretnének látni, méghozzá a jégen. Reméljük, mostantól lesz benne részük.

- Berecz Csaba -