Furcsa válás, 44 év után

Miskolc - A kosárlabdaedző furcsa körülmények között került ki a miskolci sportiskolából.Áron Balázsné 1969-től huszonegy éven át játékosként, ezt követően pedig edzőként szolgálta a diósgyőri, miskolci női kosárlabdát. Egészen ezen a héten keddig. Ekkor dőlt el, hogy nem viheti tovább azt a csapatot, a jelenlegi serdülőket, akikkel az elmúlt öt évben együtt dolgozott.

– Az idén júniusban a sportiskolai egyik vezető beosztású munkatársa arról érdeklődött nálam, hogy tényleg komolyan gondolom-e, hogy felhagyok az edzősködéssel és a nyugdíjas életet választom – kezdett bele a történetbe az edzőnő. – Nagyon elképedtem, fogalmam sem volt róla, hogy ki találhatta ezt ki, mert én ilyet soha nem mondtam. Fel is kerestem a sportiskola igazgatóját, Szabó Lászlót, és elmondtam neki, hogy nem szándékozom nyugdíjba menni, még érzek magamban annyi erőt, ambíciót, hogy a jelenlegi csapatomat elvigyem a junior korosztályig, vagyis még két évig biztosan számíthatnak rám. Akkor abban maradtunk, hogy csináljam tovább, ennek szellemében az egész augusztust végig dolgoztuk a lányokkal, aztán szeptember 2-án behívattak a sportiskolába és az igazgató közölte velem, hogy a szakágvezető javaslata alapján nem tartanak igényt a munkámra. A miértre nem kaptam választ. Elhívott viszont Szabó László a szakági megbeszélésre, amelyen az hangzott el Zsiga Zoltán szakágvezető részéről, hogy csökkenteni kellett a létszámot. Ez picit úgy tűnhet, mintha én lennék az egyik leggyengébb láncszem a sportiskola kosárlabdázóedzői között, kár, hogy ennek az eredmények ellentmondani látszanak. Ahogy az is, hogy van olyan kolléga, aki több csapatot is visz, tőlem ezt az egyet is elvették. És az is ellentmondásnak tűnik, hogy a sportiskolában bár először belülről akarták megoldani az edzőkérdést a leány serdülőknél, de a feladatra kiszemelt kolléga nem vállalta a felkérést, ezért aztán egy olyan edzőt bíztak meg, aki eddig nem dolgozott a sportiskolánál. Vagyis nyilvánvaló, hogy a költségcsökkentéssel kapcsolatos indoklás nem állja meg a helyét, mert az új edző sem ingyen vállalta a munkát.

A kedd

Kedden bemutatták az új edzőt a gyerekeknek (erről a szülők nem kaptak értesítést), és innentől kezdve Ambrus Erzsébet, a DKSK korábbi játékosa vezeti a tréningeket.

– Furcsa volt ezzel szembesülni, hiszen Erzsónak több ízben is voltam az edzője, de rá nem haragszom emiatt, mert mint kiderült, őt úgy tájékoztatták, hogy nyugdíjba megyek, ezért kell a serdülő csapathoz új edző – jegyezte meg Áron Balázsné. – Nagyon sokat gondolkodtam azóta azon, hogy kinek állhatok útjába, de még nem látom teljesen tisztán. Az viszont érdekes, hogy tavaly Balogh Gabriellától vált meg 9 év közös munka után furcsa körülmények között a sportiskola, az idén pedig tőlem, aki 10 évet dolgoztam itt, vagyis a két legeredményesebb edzőt tették partvonalon túlra. Évekig négyen dolgoztunk a lány utánpótlásban edzőként, de amióta a TAO-s pénzek révén a finanszírozási feltételek javulnak, egyre többen szeretnének edzősködni...

Arra a felvetésünkre, hogy vélhetően nem ilyen búcsút képzelt el, Áron Balázsné a következőket mondta:

– Nem nyugodtam bele ebbe, úgy gondolom, hogy a 44 éves munkámért elismerés járna, nem pedig ez, amit kaptam. Azt hiszem annyit talán megérdemelnék, hogy én dönthessek a saját búcsúmról. Nem tudom elképzelni az életemet kosárlabda nélkül, mert 44 éve ez teszi ki a mindennapjaimat. Őszintén szólva rettentően bánt ez a dolog, nem tudok megnyugodni, igazságtalannak tartom ezt a döntést. A válaszokat a miértre a döntéshozóktól nem kaptam, és magamnak sem tudom megválaszolni a miértet. És, hogy haragszom-e valakire? Igen, haragudnom kell, mert nem érzem jogosnak ezt a döntést. És addig, amíg nem tudom a hátterét, nem is fogok tudni megnyugodni.

Áron Balázsné és a 44 év

Áron Balázsné, Kati 1969 és 1990 között játékosként szolgálta a DVTK női kosárlabdacsapatát, majd ezt követően a felnőtt együttes másodedzőjeként dolgozott, 1998-tól pedig két és fél éven át vezetőedzőként tevékenykedett a gárda mellett. Ezután egy egyéves debreceni kitérő következett, amikor az élvonalbeli hajdúsági női együttest irányította, majd 2002-ben ismét a diósgyőri női kosárlabdában vállalt szerepet, a felnőttek pályaedzősége mellett a Miskolci Városi Sportiskolánál az utánpótlásban kezdett edzősködni.– Az elmúlt 10 évben háromszor voltam az év edzője a sportiskolánál, 2010-ben az intézmény jubileumán egy olyan emléklapot vehettem át, amelyen a Borsod megye legeredményesebb edzője felirat szerepel – mondta Áronné, Kati. – Nem akarom hosszan sorolni, hogy mi mindent értem el edzősködésem során, aki benne van a kosárlabdában az tudja, aki meg nem, annak meg hiába mondanám, hogy minden évben országos döntőbe jutottam az utánpótlás csapataimmal. Azt is csak halkan mondom, hogy a Work Force-DVTK felnőtt csapata annak a jogán szerepel most az élvonalban, amelyet az edzősködésem idején az NB I/B-s csapattal, 2011-ben elértünk.

A szakmai kérdésekről a szakágaknál döntenek

A Miskolci Városi Sportiskola igazgatóját, Szabó Lászlót azzal kapcsolatban kérdeztük, amit Áron Balázsné elmondott, nevezetesen, hogy miért döntöttek úgy, hogy a szakág egyik legeredményesebb edzőjét nem foglalkoztatják a jövőben.– A sportiskolán belül az egyes sportágakat szakágvezetők irányítják, és a sportiskola vezetése arra törekszik, hogy a szakágak a munkájukat önállóan végezhessék – mondta Szabó László. – De ezt nem azért mondom, hogy bárki mögé is elbújjak, hiszen felvállaltam azt is, hogy közlöm a kosárlabda szakágvezető, Zsiga Zoltán döntését az érintettel, Áron Balázsnéval. A döntés összetett, egyrészt van szakmai oka, ami előttem kevésbé ismert, és van gazdasági része, amiről azért többet tudok. A kosárlabda TAO-s pénzekből működik, és a mostani évadra közel sem kaptunk annyi kvótát, mint amennyi a korábban elkészített költségvetésünkben szerepelt. Ezért kénytelenek vagyunk ezt a tervet módosítani, csökkenteni, és mivel szó van arról, hogy a junior csapat tagjait esetleg átigazolja a WF-DVTK gárdája, hogy a fiatalok náluk versenyezzenek a jövőben, az NB I/B-ben, így egy edzővel csökkenne az edzői stáb. Hogy miért pont Katira esett a választás, azt nem tudom, azt viszont igen, hogy a döntés előtt jeleztem, hogy a szempontok számba vételekor kerüljön figyelembevételre az edzők eddigi munkássága, eredményessége. De ettől jobban nem kívántam belefolyni a kosárlabda ügyeibe, mert mint mondtam, a célunk az, hogy a szakágak a szakmai kérdéseikben önállóan döntsenek.