Mezőkövesd vs. DVTK - Kétpercenkénti gólokkal

Mezőkövesd, Miskolc - A 11. percben már 3-0-ra vezetett a Kövesd a Diósgyőr elleni bajnokin.

A labdarúgó NB I 8. fordulójában Borsod megyei rangadót rendeztek: szombaton délután a Mezőkövesd Zsóry FC csapata a Diósgyőri VTK együttesét fogadta.

Két különböző félidőt játszottunk ma, az elsőben felnőttek játszottak gyerekek ellen, a másodikban pedig egyenlő erők küzdöttek.” Fernando Miguel Fernández Escribano, a DVTK NB I-es labdarúgócsapatának vezetőedzője

A hazaiaknál csupán egy változás történt a kezdőcsapatban, a legutóbbi fordulóhoz, a két hete a Puskás AFC ellen 2–0-ra megnyert meccs­hez képest, a kétmérkőzéses eltiltása után a kispadra ­visszatért szakvezető, Kuttor Attila a védelemből Silyét hagyta ki, Farkas D.-t pedig csatasorba küldte. Ez egyben azt is jelentette, hogy az átigazolási időszak hajrájában érkezett Molnár G. számára csak a kispadon jutott hely. Érdekesség, hogy a tavaszi szezon legerősebb kövesdi támadójának, Kosztának még ott sem… Ami a Diósgyőrt illeti: a két héttel ezelőtti, Paks elleni gól nélküli bajnokihoz képest három helyen változtatott Fernando Miguel Fernández Escribano vezetőedző. Antal B. és Tamás M. sérülése miatt nem volt bevethető, Hasani – aki a koszovói U21-es válogatottnál járt a bajnoki szünetben – ezúttal csak a kispadra került. Az átigazolási időszak lejárta végén, és után négy játékost szerzettek a piros-fehérek, közülük Polgár a keretbe sem került, Szabó B. csak a kispadra, viszont Juhar és Márkvárt ott volt a kezdőben. Utóbbi kettőn kívül Rados kapus volt még „új” fiú, legalábbis az előző NB I-es mérkőzéshez képest.

Hat perc alatt háromszor

És Rados volt az, akinek a meccs elején hat perc alatt háromszor kellett maga mögül kiszednie a labdát a kapuból. Az első percekben semmi nem utalt arra, hogy a meccs előtti záporral, zivatarral jött esőt, kövesdi góleső követi, hiszen a DVTK lépett fel kezdeményezően. Csakhogy a 7. percben a hazaiak szöglethez jutottak, Szeles pedig gólt fejelt. Hogy tisztában voltak-e a vendégek azzal, hogy Szeles a sarokrúgásoknál érkezni szokott a kapu elé, vagy sem, azt nem tudni, de tény, hogy megfeledkeztek róla. A hátrányba került piros-fehérek kábulatba estek, nem sokkal később Tóth B. passzolta el a labdát, illetve Szeles volt tisztában azzal, hogy az említett diósgyőrinek nincs építőmunkája, továbbítania kell a játékszert Tajtinak, vagy Márkvártnak, így beállt a passzsávba, és labdaszerzése után adott egy jó átadást Cserinek, aki pontos lövéssel fejezte be az akciót. A diósgyőri mélyrepülés ezzel nem ért véget, a zavarodott védelem Drazicot nem tudta szerelni két perccel később, a csatár lövése utáni kipattanónál pedig Juhar aludt el, és Vajda bevágta a harmadik hazai találatot.

A 11. percben járt ekkor a meccs, amelyet a Mezőkövesd tulajdonképpen ekkorra lerendezett. Bizonyára sporttörténelmet írtak mindkét oldalon a csapatok, hiszen ilyen rövid idő alatt a Kövesd ennyi gólt még nem szerzett élvonalbeli meccsen, és valószínűleg a DVTK sem kapott még annyit ilyen rövid időn belül, ilyen hamar. A kézilabdaszerű bajnoki elején a hazaiak minden akciójukat góllal fejezték be, a vendégek pedig csak adogattak körbe, a rövid passzos, lassú játékukkal rendre fennakadtak a „hatos falon”, lövésig pedig először a 20. percben jutottak el. És ha már DVTK lövések: a piros-fehérek folytatták a korábbi időszakra is jellemző eredménytelen támadgatásaikat, ezen a ­meccsen, ha Makrainak a második vendéggól előtti, Pilláron megpattanó lövését is kaput eltalálónak vesszük (amihez kell egy kis jóindulat), akkor úgy kell vegyük, hogy ezen a bajnokin összesen három (!) kaput eltaláló kísérletet hoztak össze (Tajti gólján kívül Szabó B. adott egyszer munkát a kövesdi kapusnak, Szappanosnak, akit a sérülést szenvedett Dombó helyett állítottak be). Ezzel szemben a Kövesdnek az első játékrész három gólján kívül még további három lehetősége volt, Cserinek kettő, és az ő passza után Farkas D.-nek még egy ziccere. A második félidőben pedig a negyedik gól előtt további három nagy lehetősége (Cseri, Drazic és Vajda révén).

Három védővel

A romos Diósgyőrt csak a szünetben próbálta meg újjá­építeni a spanyol edző, kettős cserével, ami azzal is járt, hogy minden mindegy alapon háromvédős játékra álltak át, az első félidei 4–1–4–1 után 3–1–4–2–re módosult felállásuk. De igazából egyik változatban sem volt védekező, labdaszerző középpályás középen, ugyanis a négy védő előtt, mélységi irányító szerepelt, és ezt a szerepet, amit az előző meccseken Tajtira osztottak, most Márkvárt kapta meg. Kétségtelen, hogy egy picit jobban ment a DVTK-nak a második játékrészben, amikor a Kövesd „leült”, és beérte azzal, hogy majd amikor a vendégek labdát veszítenek megpróbálnak kontrákat építeni. Túlságosan azonban nem voltak rajta ezen a projekten, ha labdát fogtak, akkor is maradtak heten-nyolcan a saját térfelükön. A 4–2–3–1-et játszó hazaiak játékából kitűnt, hogy mindenki tisztában van azzal, hogy mi a feladata, hogy nincs lyukas posztjuk, hogy kinek a melója a labdaszerzés, ami a DVTK-ról nem mondható el. A vendégek azzal tudták viszonylag szorossá tenni a találkozót, hogy az első kaput eltaláló lövésükből, ami előtt Tajti hintába ültette Pillárt, gólt szereztek, illetve utóbbi játékoson, balszerencséjére, Makrai lövése úgy pattant meg, hogy a kapuban kötött ki a labda.

3–2-nél a vendégszektort teljesen megtöltő piros-fehér drukkerek pár percen át reménykedhettek, de végül be kellett lássák, hogy nincs olyan csapatuk, amelyben annyi erő, tartás lenne, hogy egy ilyen kezdés után talpra tudjon állni. A DVTK veresége a forduló előtti három­meccses veretlenségi szériájukat, három nyeretlenesre változtatta, és a bajnokság első harmadát lezáró további három mérkőzésen is inkább ez utóbbi sorozat folytatására van nagyobb esély (sorrendben a Vidi, a Honvéd és az Újpest lesz a piros-fehérek ellenfele), illetve arra, hogy visszazuhanjon a kieső helyre a csapat. Ezzel szemben a Mezőkövesd ezzel a sikerrel berepült a dobogó alá, és ha az első kör végéig, az MTK, a Haladás és a Kisvárda ellen is ilyen karakteres játékra lesz képes, akkor szédítő magasságba juthat.

Berecz Csaba

Jegyzőkönyv

Mezőkövesd Zsóry FC – Diósgyőri VTK 4-2 (3-0)

Mezőkövesd, 2000 néző. V.: Berke (Szécsényi, Vígh-Tarsonyi).

Mezőkövesd Zsóry FC: Dombó (0) – Farkas D. (5), Pillár (5), Katanec (5), Vadnai (6) – Szeles (7), Mevoungou (6) – Cseri (7), Vajda (7), Tóth B. (6) – Drazic (5). Vezetőedző: Kuttor Attila.

Diósgyőri VTK: Rados (5) – Shestakov (4), Brkovic (4), Karan (5), Juhar (3) – Márkvárt (5) – Vernes (4), Tóth B. (3), Tajti (4), Forgács (3) – Mihajlovic (4). Vezetőedző: Fernando Miguel Fernández Escribano.

Csere: Tóth B. helyett Szabó B. (4) a 46., Shestakov helyett Bacsa (5) a 46., Forgács helyett Makrai (5) a 67., Tóth B. helyett Molnár G. (6) a 70., Dombó helyett Szappanos (-) a 86., Vajda helyett Szalai (-) a 89. percben.

Sárga lap: Rados a 37., Tóth B. a 45+1., Tajti a 45+1., Vernes a 61., Márkvárt a 71. percben.

Gólszerző: Szeles (1-0) a 7., Cseri (2-0) a 9., Vajda (3-0) a 11., Tajti (3-1) az 51., Pillár, öngól (3-2) a 69., Vajda (4-2) a 81. percben.

Kuttor Attila: – Ez egy elég hektikus meccs volt, amelyen mind a két csapatnak voltak olyan periódusai, amikor minden sikerült. Az elején nekünk, a második félidőben pedig az ellenfelünknek. Hála Istennek, sikerült bevinni a kegyelemdöfést, és úgy vélem, hogy megérdemelten nyertünk. A korábbi meccseinken is megvoltak a lehetőségeink, de most olyan 15 percet fogtunk ki a meccs elején, amikor értékesítettük ezeket. A két vendéggól nem azért született, mert elbíztuk volna magunkat, nekünk nem ad semmit könnyen az élet. Nem csak kontrát szerettünk volna játszani a térfélcsere után, de a diósgyőriek úgy jöttek ki a szünet után, hogy a második félidőben szerettek volna gólt szerezni, és ez azért is sikerült nekik, mert ez egy ilyen meccs volt, az első helyzetüket gólra tudták váltani. A mérkőzés előtti esőzés miatt a pálya talaja nehéz volt, nagy fizikai igénybevételt jelentett bármit is játszani rajta.

Fernando Miguel Fernández Escribano: – Két különböző félidőt játszottunk ma, az elsőben felnőttek játszottak gyerekek ellen, a másodikban pedig egyenlő erők küzdöttek, ahogy az az első osztályban normális. Az elején hiányzott a koncentráció, úgy kellene játszani a pályán, ami egy profihoz illik, de többet nem szeretnék erről mondani. Nem mondhatom el, hogy mi hangzott el a szünetben, az öltözőben, mert nem voltak szép szavak, de meglett az eredménye, a második félidőben más arcát mutatta a csapat, megvolt az alázat, és a koncentráció. Lehet, hogy hamarabb is változtathattam volna, tíz játékost, vagy az egész csapatot is lecserélhettem volna, olyan volt a produkció. A második játékrészben sikerült feljönni, de a negyedik kapott gól előtt a koncentráció visszaesett. Ha a mérkőzésről pozitívumokat kellene mondani, akkor a DVTK szurkolótáborát kell említeni, hiszen megtöltötték a vendégszektort, esős időben is 6-700-an eljöttek, szenvedélyesen szurkoltak. Sajnos, a mai napon nem voltunk egy szinten velük.

A gólok története

7. perc: Tóth B. végzett el szögletet a jobb oldalról, beadása a kapu előterébe, üres helyre érkezett, ahol Szeles bukkant fel, és Shestakov mellől, 6 méterről a kapu jobb oldalába fejelt, 1-0.

9. perc: A saját 16-osa előtt szerzett labdát a DVTK, majd Tóth B. elindulása után rosszul passzolt, a játékszer Szeleshez került, aki jobbra adott Cseri elé. A támadó középpályás néhány lépést tett a játékszerrel, majd 15 méterről, laposan a kapu jobb alsó sarkába bombázott, 2-0.

11. perc: A DVTK nem tudta felszabadítani kapuja előterét, Drazic addig forgolódott három védő között a 16-oson belül, amíg lövéshez nem jutott. Bombáját Rados kitenyerelte, de a labdára, a jobb oldalon Vajda érkezett üresen, aki 8 méterről a léc alá bombázott, 3-0.

51. perc: Márkvárt passzolt Tajtihoz, aki egy csellel Pillár mellett tisztára játszotta magát, és középről, 19 méterről, a jobb alsó sarokba lőtt, 3-1.

69. perc: Márkvárt játszotta meg a bal oldalon Makrait, aki a 16-os bal sarkáról lőtt kapura. A labda útjába Pillár lépett bele, akiről a hazai kapu jobb oldalába pattant a játékszer, 3-2.

81. perc: Molnár G. a felezővonalnál passzolt Vajdához, aki a kezdőkörből, középen megindult a kapu felé. A vendégjátékosok közül senki nem támadta, vágtája végén, a kaputól 22 méterre lövést eresztett el, ami a léc alá vágódott, 4-2.