2012.04.17. 09:05
Szikszó-Tomor-Lak: Nem mondtak le az aranyról
Hazai környezetben súlyos vereséget szenvedett a Szikszó-Tomor-Lak megyei I. osztályú labdarúgó csapata.
Hazai környezetben súlyos vereséget szenvedett a Szikszó-Tomor-Lak megyei I. osztályú labdarúgó csapata.A hétvégi rangadón vaskos meglepetés született: a Bükkábrány 5-0-ra verte a listavezetőt, amely így elveszítette veretlenségét.
– Ez egy ilyen nap volt – kezdte Szilvai Attila, az SZTL egyesületi elnöke, aki immáron harminckettedik éve dolgozik a labdarúgásban és számítása szerint legalább ezerkétszáz megyei találkozó áll mögötte. – Mondtam is a meccs előtt, hogy furcsa érzésem van: vagy mi nyerünk nagy arányban, vagy ugyanígy kikapunk..., hát rászóltam, de nem kesergek, a tényeken már nem tudok változtatni. Egyébként hetek óta különös nyomást éreztem, mindenki ránk fente a fogát, mindenki minket akart legyőzni. Ebből a szempontból talán jobb is, hogy kikaptunk, így megszabadultunk a lelki tehertől.
Kihagyták helyzeteiket
Az elnök (aki civilben Tomor tisztelettdíjas polgármestereként, valamint vállalkozóként is ismert) ezután arról beszélt, hogy rossz előjelekkel kezdték a mérkőzést.
– Két alapemberünk, Boros László és Szita Gábor hiányzott – folytatta Szilvai Attila. – Az első tíz percben csak nekünk voltak helyzeteink, ezek azonban kimaradtak, majd jött a „fekete leves”: három, vagy négy perc alatt három gólt kaptunk súlyos egyéni hibák után. Ezek megfogták a csapatot, de azt mondtam, hogy akár a Real Madrid is megroggyanna hasonló helyzetben. Mivel régi motoros vagyok, nagyon jól tudom, hogy kesergésre nincs idő, jön a következő forduló, lehet javítani, ellenfeleinket is érheti botlás, ráadásul ez a bajnokság három, vagy négyszereplős, az aranyérmet a Bükkábrányon és rajtunk kívül akár a Tállya, vagy az Aszaló is kiharcolhatja.
Erősek lesznek
A megyei fociélet egyik oszlopos tagja a rajt előtti és utáni benyomásait is szóba hozta. Kiemelte, hogy több új játékos került hozzájuk, a fiatalokat pedig a várttól sokkal gyorsabban sikerült egységes csapattá kovácsolnia.
– Már a Tiszaújváros elleni Magyar Kupa mérkőzésünket követően rájöttem arra, hogy a tavaszi idényben erősebbek leszünk, mint azt előzőleg gondoltam – emelte hangját a tisztségviselő, majd hozzátette: – Jól rajtoltunk, a fiúkban dolgozik a becsvágy, így nem félek az elkövetkezendő hetektől. Az első helyről és az ezzel járó NB III-ról nem beszélek, mert azt sem tudom, hogy mit hoz a holnap, nem még a nyár. Az nagyon jól jött nekünk, hogy Csányi Sándor, az MLSZ elnöke beváltotta ígéretét és így nekünk sem kell mélyen a zsebünkbe nyúlnunk, a nevezési-, a játékengedély- és a játékvezetői díjak elengedése több százezres megtakarítást jelent, ezt a pénzt másra tudjuk költeni. A jövőt azért nem látom, mert leültek a vállalkozások, tönkrement a vidék, a magyar labdarúgás hátországa, ezért lassan nincs kihez fordulni, nincs kiből pénzt kicsikarni, komoly anyagi háttér nélkül pedig futballt sem lehet csinálni. Mi azonban vagyunk és leszünk, s nagyon remélem, hogy a pontvadászat végén is gyakran csöng majd a telefonom. Akkor azonban nem a 0-5-ről, hanem egészen másról szeretnék nyilatkozni...
ÉM-KT
Ritkaság
Az együttes elnevezése egy várost és két falut hordoz magában. A klub mindenese Tomor község első embere, a gárda Lakon játssza hazai összecsapásait, míg Szikszó az egyesület mögött álló utánpótlás-nevelés fellegvára. Lakot mindössze 2 kilométer választja el Tomortól, míg Szikszó 17 kilométerre fekszik a két csereháti településtől. Hogyan lehet így, ilyen földrajzi „körülmények” között eredményesen szerepelni? Erre a kérdésre ad csattanós választ a Szikszó-Tomor-Lak csapatának esete, amelyhez hasonló kézfogóra talán országos szinten sincs példa.