Türelemmel és szeretettel oktatott - Elhunyt Pete András

Életének 76. évében a

napokban hunyt el Pete András

utánpótlás

labdarúgóedző, akiről

néhány esztendővel ezelőtt

elnevezték a kazincbarcikai stadiont.

Bandi bácsi a klubnál

olyan kiválóságokat nevelt, akik

– pályafutásuk

csúcspontjaként – a Bajnokok

Ligájában is szerephez jutottak. A

sportolókat arra kértük, hogy

beszéljenek egykori mesterükről.

Három

évig

– Mivel nagyon sokat köszönhetek

Bandi bácsinak, ezért

különösen megrázott a

halála – kezdte Komlósi

Ádám, a Debreceni VSC-TEVA NB

I-es csapatának védője. –

Nyolcadikosként kerültem hozzá

és három évig volt az edzőm.

Nagyon szerettem a foglalkozásaira járni,

ugyanis türelemmel és szeretettel oktatott.

Először fizikai alapokat kaptam tőle,

majd a technikai és a taktikai elemeket

gyakoroltatta velem. Tréningjein nem akadt

üresjárat és a

lazsálást sem engedte. Amint lehetett, a

serdülő II-ből a serdülő I-be

irányított és bizony ennek nagyon

örültem akkoriban. Bandi

bácsit kiváló

pedagógiai érzékkel áldotta

meg a sors, szakmai tudása pedig

szigorúsággal párosult. Nem

szerette, ha a buszon kártyázunk,

sőt kifejezetten tiltotta a zsugát,

ezért ha a lapokat akartuk keverni, egyenesen el

kellett bújnunk az ülések

között. Azt vallotta, hogy a rend és a

fegyelem mindennek az alapja, s elveihez egész

életében ragaszkodott. Amikor hazamentem

Kazincbarcikára és kimentem

valamelyik meccsre, rendszeresen összefutottam

vele. Mindig jókat beszélgettünk, s

mindenre kiváncsi volt. Miután

idősödött, már egyre kevesebbet

találkoztunk... Büszke vagyok rá,

hogy a tanítványa lehettem! Most, hogy

megidézem magamban az alakját,

visszagondolok gyerekkoromra. Hogyan is gondolhattam

volna akkoriban a BL-re, vagy a

Bajnokcsapatok Európa

Kupájára, hiszen valamikor

így hívták... A

temetésén sajnos nem lehetek jelen,

édesapám – akivel nagyon jó

barátságot ápolt – azonban

családunkat és személyesen engem

is képviselni fog a

búcsúztatásán.

Fekete

karszalaggal

Lipcsei Péter, a

Ferencváros NB I-es együttesének

középpályása elmondta, hogy

Pete András a „nulla

kilométerkőtől” egyengette

pályafutását:

– Csak később tudtam meg, hogy az

egyik kedvence voltam! Sokat törődött

velem a pályán és azon

kívül is. Amikor éppen nem ment

nekem a tanulás, akkor azt mondta, hogy hagyjak

ki egy-két tréninget, nehogy lemaradjak.

1983-ban lettem a Kazincbarcika igazolt

labdarúgója és 18 éves

koromig foglalkozott velem. A nyolc esztendő alatt

napi kapcsolatban álltam vele, miközben a

foci összes

„alaptörvényére”

megtanított. Szavai, intelmei, jó

tanácsai máig a fülemben csengenek.

Legjobb eredményünket az országos

serdülő bajnokságban kiharcolt

második helyezésünk jelentette.

Természetesen ott voltam azon az

ünnepségen, amikor róla

nevezték el stadionunkat, Bandi

bácsi pedig tiszteletét tette

azon a rendezvényen, amelyen engem

kazincbarcikai sportcsillaggá avattak.

Temetésének időpontjában

éppen a pályán leszek és

fekete karszalaggal futok majd ki a zöld gyepre,

édesapám azonban az én

virágaimat is elviszi a sírjára.

Eddig sok sikerben volt részem, a futball

felejthetetlen élményekkel

ajándékozott meg az NB I-ben, a

nemzetközi küzdőtereken és a

válogatottakban. Bandi

bácsi nélkül most aligha

büszkélkedhetnék ezekkel!