A gyermeklélek fejlődése a kereszténységgel

16 éves diákként az élet nem mindig könnyű a mi szemszögünkből sem. Nincsenek olyan problémáink, mint a legtöbb felnőttnek, de mindenkinek megvan a saját keresztje. Egy fiatal számára mindig kell egy biztos pont az életben, akihez mindig szólhat és támaszkodhat. A mi életünkben ilyenek a szülők. De mi történik akkor, ha összeveszünk velük? Kihez fordulhatunk?

Én Istenben hiszek...

Ha visszaugrom az időben – egészen a gyermekkoromig, –, minden este azzal telt, hogy édesanyám imádkozni tanított. S megtanította azt is, hogy Istenhez mindig szólhatok. Akkor még más jellegű problémákkal fordultam hozzá, például: nem kaptam meg azt a csillogós cipőt, ami annyira tetszett… Fiatal kereszténynek lenni napjainkban nem hétköznapi. Feltűnő lehet egy külső szemlélőnek az, hogy másképpen viszonyulunk a világhoz. A tolerancia az emberekkel szemben ritka tulajdonság manapság. Aki viszont hittel teli, az nem fog bosszankodni azon, hogy a buszon rálépnek a lábára vagy nekimennek, hanem mosolyogva mondja, hogy „semmi baj”. Ezzel a mosollyal akár az adott ember egész napjára is kihatással lehetünk. De ha észreveszünk egy rosszkedvű embert a környezetünkben, tőle is megkérdezhetjük, mi bántja. Sosem tudhatjuk, hogy ezzel mennyit segítünk neki. A Fráter-gimnázium nagyok sokat segít abban, hogy mindig olyan közel legyek Jézushoz, amennyire csak tudok. Rengeteg keresztény programot szerveznek, iskolánkban rendszeresek a lelki napok, amik hatalmas feltöltődést nyújtanak a diákoknak az év szinte minden részében. A hit létfontosságú. Mindenki hisz valamiben. Van, aki a matematikán alapuló világban hisz. Én Istenben hiszek. És te?

Bátorligeti Zsófia 11.C Fráter György Katolikus Gimnázium