Az egész csak szervezés kérdése

Röviden összefoglalva, melyek voltak pályája mérföldkövei?

Azt gondolom, azok voltak a legfontosabb események, és eredmények, melyek megalapozták számomra a továbblépés lehetőségét, kijelölték a következő utat és célokat. Szerencsésnek mondhatom magam abban a tekintetben, hogy sok területtel ismerkedhettem meg, új kihívásokkal nézhettem szembe, amelyek segítségével új tapasztalatokat tudtam szerezni. Hozzátartozik, és nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy mindig olyan szakmai csapat vett körül, akikkel nem okozott nehézséget az új területek elsajátítása. No és persze a családom, akik mindig is a legbiztosabb háttérországot jelentették.

Ki tudna emelni néhány konkrétumot, amelyekre a legbüszkébb?

Férj, édesapa és kétszeres nagyapa vagyok, a családomra vagyok a legbüszkébb. Értük, velük tudtam csak azokat a szakmai eredményeket elérni, melyekre ma is örömmel gondolok vissza. Agrármérnökként végeztem, de már akkor is jobban érdekelt a gazdaságtudomány, azon belül is főként a területfejlesztési folyamatok. Megszólítva éreztem magam a rendszerváltáskor, hogy nekem is újítanom, lépnem kell. Eleinte vállalkozás- majd területfejlesztéssel foglalkoztam. Ez akkor vált igazán teljessé, amikor 1994-ben megalakult a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Fejlesztési Ügynökség, melynek egyik alapító tagja voltam. Hogy sorsszerű-e vagy sem, nem tudom, de 22 év múlva ennek a cégnek a vezetője lettem. Akkor nem volt könnyű a helyzetünk sem anyagi, sem munkaügyi értelemben. Az azóta eltelt években kemény csapatmunkával elértük azt, hogy mára, az új néven BORA 94 Nonprofit Kft.-ként ismert társaság jelentős szerepet tölt be a vármegye területfejlesztésében. Büszke vagyok rá, hogy tavalyi nyugdíjazásomkor egy gazdaságilag és szakmailag is remekül prosperáló, erős szervezetet adhattam át, és szívből remélem, hogy a folytatás is hasonlóan sikeres lesz.

És mi a sikerrecept?

Azt tapasztalom, hogy azok az emberek sikeresek, akik képesek a többletteljesítményre. Frázis, de igaz, hogy a sikert nem adják ingyen. Fontos, hogy soha ne adjuk fel a kitűzött célokat és tervezzünk előre. Én mindig annak a híve voltam, hogy elindulás előtt lépjünk hátra kettőt, és tekintsünk körül. Lássuk meg a döntésünket befolyásoló tényezőket, majd vázoljuk fel a lehetséges megoldási módokat és azok várható eredményeit. Így sokkal nagyobb esélyünk van arra, hogy a legjobb úton induljunk el a cél felé. Szeretek elemezni is, munkatársakkal együtt gondolkodva tervezni. Hiszen ahányan vagyunk, annyiféleképp láthatunk ügyeket, de ha megvan a személyes és szakmai bizalom, akkor ez a hozzáadott érték bizonyosan jófelé terel minket.

Sok és még több munka. A magánélet összeegyeztethető ezzel?

Úgy hiszem, ha az ember jól sáfárkodik azokkal az erőforrásokkal, amelyek rendelkezésére állnak, akkor ezzel nem lehet gond. Én mindig igyekeztem megteremteni az egyensúlyt. Ha néha rövidebben is, de tartalmas időt töltöttem és töltök a feleségemmel, a gyermekeimmel, és ma már az unokáimmal is. Társasági ember lévén, nekem nagyon fontosak a barátok is, akikből szerencsémre elég sok van. Velük gyakran szervezünk közös családi programokat, legyen szó kerékpártúráról vagy kerti partiról. Szeretek utazni, így örömmel keresek fel történelmileg fontos helyeket, de kíváncsi vagyok más kultúrákra is. Szóval, színes a paletta, és néha magam is elcsodálkozom, mi minden férhet bele az ember mindennapjaiba, ha igazán akarja. Talán csak szervezés kérdése.

A március 15-ei ünnepi közgyűlésen a Vármegyei Önkormányzat Lévay József Díjat adományozott Önnek.

Bevallom, nem számítottam rá, de nagyon jólesett. A munkámat a legjobb tudásom szerint végeztem, az utóbbi több mint 30 évben megyénk jobbításáért tettem a dolgom, és amikor valaki vagy valakik úgy gondolják, hogy ez elismerésre méltó, az egy visszaigazolás arra, hogy mindennek volt értelme. Szerencsés vagyok, hiszen mindig közel lehettem azokhoz a területekhez, amelyeket nagyon szeretek, és úgy gondolom, értek is hozzájuk.