2022.09.22. 10:39
Tények és tévhitek a pánikbetegségről
A pánikbetegséggel kapcsolatban még mindig rengeteg tévinformáció és féligazság kering a köztudatban és az interneten.
Emiatt akadnak, akik nem is fordulnak orvoshoz, amikor észlelik magukon a tüneteket, hanem megpróbálják saját magukat kezelni, vagy egyszerűen nem is veszik komolyan a panaszokat. Holott a pánikbetegség a megfelelő módszerekkel ma már kiválóan gyógyítható.
Valóban civilizációs betegség?
A pánikbetegségre sokan hajlamosak úgy tekinteni, mint a modern, felgyorsult életvitel velejárójára. Egyes források szerint azonban már az ókorban is létezett, sőt, az akkori orvostudomány a tüneteit is pontosan körülírta.
Ők azonban még nem ismerték azokat a korszerű kezelési módszereket, amiket például a Swan Lake Központ intenzív terápiájában is alkalmaznak, hanem vízzel hígított bor fogyasztását javasolták a betegeknek. Elképzelhető, hogy ideiglenesen segített is…
Négyszáz évvel ezelőtt már az orvosi tankönyvekben is megjelentek a pániktünetek, bár akkor még a betegséget “melankóliás rohamnak”, “szívfóbiának” vagy “vegetatív neurózisnak” nevezték. A ma is alkalmazott “pánikbetegség” kifejezés 1964 óta használatos, így tehát kijelenthető, hogy a tévhitekkel ellentétben közel sem újkeletű problémáról van szó.
Nem minden roham jelent pánikbetegséget
A pánikrohamok alatt jelentkező rettegés, félelemérzet, szapora szívverés, remegés, mellkasi szorítás, émelygés voltaképpen az idegrendszer természetes reakciója a fokozott stresszel járó helyzetekre.
Abban az esetben tehát nem beszélhetünk pánikbetegségről, ha valaki a fenti tünetekkel reagál, amikor megtudja, hogy mondjuk egy családtagját autóbaleset érte, vagy egy olyan fontos vizsga előtt áll, ahol igen nagy a tét.
A pánikbetegség fontos jellemzője, hogy a rohamok kiváltó ok nélkül, hirtelen a semmiből törnek elő. Egy pánikroham lecsaphat akár akkor is, amikor egy napfényes kertben üldögélve hallgatjuk a madárcsicsergést, nem fenyeget semmiféle veszély, és nincs okunk stresszelni sem.
A betegeket pedig gyakran nemcsak maguk a rohamok kínozzák, hanem az attól való félelem is, hogy vajon mikor és hol jön majd a következő.
A pánikbetegség kezelése kétféle módszerrel igazán hatékony
A terápia fókuszában a rosszullétek hátterében álló okok feltárása kell legyen, de az aktuálisan kialakult heves tüneteket is fontos csökkenteni.
Sokan azért nem akarnak a tüneteikkel orvoshoz fordulni, mert attól félnek, hogy ott majd “teletömik őket nyugtatókkal”. A gyógyszerek alkalmazása valóban kulcsfontosságú lehet a gyógyuláshoz, de a készítmény típusát és adagolását az orvos mindig személyre szabottan határozza meg, és a cél az, hogy egy idő után el lehessen hagyni őket.
Amint világossá válik ugyanakkor, hogy mi “mozgatja” a rohamokat, azok lassan csillapodnak majd megszűnnek - éppúgy, ahogy a szálkát eltávolítva a seb is elkezd gyógyulni.
A pánikbetegséget komolyan kell venni
Mivel a pánikbetegek két roham közt többnyire egészségesnek tűnnek, ezért a családjuk sokszor elbagatellizálja a dolgot, azzal vádolják, hogy mindez csak “hiszti”, vagy beképzeli a tüneteit.
Pedig a pánikbetegséget nem szabad félvállról venni, hisz kezeletlenül súlyossá is fajulhat.