BOON
Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyei hírportál
december 9., hétfő
Itt a vége. A párizsi olimpiai játékok zárása után a részletes, sportágakra, versenyzőkre, megvalósult célokra, beváltatlan ígéretekre, bravúrokra és fejre állásokra kiterjedő, részletes elemzés következik. Ám nem most, azonnal, ezen az egyetlen hasábon.
A terjedelem és a vasárnap óta eltelt idő leginkább egy nagy sóhajtáshoz elegendő: mikor látunk legközelebb Európában olimpiát? Hogy tovább fájdítsam a szívünket: esetleg itthon, Magyarországon? Pedig hét és fél éve még a 2024-es vendéglátói szerepre is esélyesnek tűntünk, Gyulai Zsolt, a MOB elnöke erre is utalva jelentette ki Párizsban: „...százszor jobb olimpiát tudnánk csinálni. Szervezésben, transzportban, szállásban, megközelítésben és a helyszínekben is. Ebben teljesen biztos vagyok.” Személyes tapasztalatként ehhez annyit: mintha harminc-egynéhány sportág világbajnoksága zajlott volna ugyanakkor, ugyanott, egymásról alig tudomást véve. Én magam kétszer is közelharc és szabályszegés árán jutottam be a vívásra, mert egyszer a kerékpár, másszor a triatlon miatt lezárták a Grand Palais-ba vezető utakat.
Bizonyítási lehetőségről jó ideig nem is álmodhatunk, hiszen 2028-at elvitte Los Angeles, 2032-t Brisbane, 2036-ra pedig máris négy kontinens több mint tíz országa jelentkezett be. Köztük India, a Föld addigra legnépesebb állama, az első afrikai játékokra áhítozó Egyiptom, a két földrészen fekvő, rendre kandidáló Isztambul, az egyes értesülések szerint máris győztesnek tekinthető Doha, a közvetlen környezetünkből kedvet kapó németek és lengyelek.
Nem állunk tehát nyerésre, miként Európa sem. Nem csak rendezőként, főszereplőként sem.
A nagyhatalmi egyensúly teljes eltolódása a sportban is érzékelhető,
ennek igazolására elegendő felvillantani a fél évszázaddal ezelőtti, 1972-es müncheni és a mostani éremtábla élmezőnyét. Akkor 1. Szovjetunió, 2. Egyesült Államok, 3. NDK, 4. NSZK, ma 1. Egyesült Államok, 2. Kína, 3. Japán, 4. Ausztrália. Magyarország mindkétszer 6 aranyat szerzett, mondhatnánk, megőrizte pozícióit, ám a müncheni 35-tel szemben Párizsban 19 érem termett.
Ha viszont nem időben, hanem térben keresünk viszonyítási alapokat, sokkal ragyogóbb a kép, szomszédaink közül Ukrajna 12, Románia 9, Horvátország 7, Ausztria és Szerbia 5-5, Szlovénia 3, Szlovákia 1 medált mutathat fel.
Azaz jók vagyunk. Azon meg ráérünk agyalni, 2036-ban hol lesz az olimpia. Először is: legyen egyáltalán! Olimpia is, világ is.