Simonyi: differenciálni kell a NATO-partnerek között

Washington/Budapest, 2012. április 12., csütörtök (MTI) - Magyarország volt NATO nagykövete a The Washington Timesban azt javasolta a szövetségnek, hogy a chicagói csúcstalálkozón vitassa meg partnerségi kapcsolatainak jövőjét. Simonyi András szerint ugyanis vannak olyan partner országok - például Svédország -, amelyek ugyan nem akarnak csatlakozni a NATO-hoz, de több erőfeszítést tesznek, mint egyes tagállamok.

A volt nagykövet úgy látja, hogy a májusi NATO-csúcs nem lesz különösebben történelmi jelentőségű, de nem is kell minden csúcsnak szenzációsnak lennie, elegendő, ha pontos elemzést nyújt a stratégiai helyzetről, a szövetség előtt álló kihívásokról. Eebben a tekintetben Simonyinak van néhány ötlete arra vonatkozóan, melyek a kritikus problémák, amelyek nagyobb figyelmet érdemelnek: az Egyesült Államok és európai szövetségesei eltérően vélekednek arról, hogy milyen fenyegetések várnak a világra a következő évtizedekben. Ezzel függ össze az európai országok katonai kiadásainak folyamatos csökkenése.

Simonyi elismeri, hogy az európaiak nem tudják tartani a lépést a katonai fejlesztések amerikai tempójával, de vannak egyéb értékeik. Ám azok érvényesülését nehezíti, hogy a tagállamok nem egyformán veszik ki részüket a tehervállalásból, vannak köztük "potyautasok" is.

A jövőben alighanem a NATO lesz az egyetlen szervezet, amely válság esetén katonai beavatkozásra vállalkozik. Bár valószínűtlen, hogy kialakuljon egy globális szövetség, ám globális partnerekre mindig szüksége lesz, amint azt legutóbb Líbia példája bizonyította, ahol a NATO az Arab Ligára is támaszkodhatott.

Az 1993-ban alakult békepartneri együttműködés kiváló eszköznek bizonyult a bővítéshez nyújtott segítségben, illetve közelebb hozta a szövetséghez azokat az országokat, amelyek történelmi, politikai okokból ugyan elutasították a tagságot, ám annak minden feltételének megfelelnek - mutatott rá Simonyi.

A volt magyar nagykövet szerint fontos volna, hogy a NATO erőteljesebben differenciáljon a partnerek között. Svédország például bebizonyította a líbiai hadműveletben, hogy légiereje teljesen kompatibilis a szövetségével, és együttműködése is kiváló volt. Simonyi vitába száll azokkal, akik szerint ha Stockholm egyfajta megfigyelői státust akar, akkor ugyanezzel az erővel a tagságért is folyamodhatna. Szerinte éppenséggel a NATO érdeke volna, hogy találjon módot a partneri kapcsolat átértékelésére, mert Svédország - és a hozzá hasonlóak, például Finnország - fontos szerepet játszhat akár regionális, európai vagy transzatlanti tekintetben.

Ezeket az országokat be kellene vonni a NATO tervezési folyamataiba, megosztva velük a szövetség tervezési és hírszerzési információit. Erre már most készülni lehet. A szövetség új főhadiszállásának építésekor nemcsak praktikus, de jelképes lépés is lenne, ha ennek az országcsoportnak az irodahelyiségei közvetlenül a teljes jogú tagokéi mellett helyezkednének el - zárja írását Simonyi András.

- MTI -