Miért pont Finnország? XI.

A reggeli teendők után ismét ebédelni mentünk, de most a korház menzájára, ami bár valamivel drágább (2E), jobb minőségű étellel szolgálnak. Az orvosok ugye, csak nem mindegy, hogy mit esznek. És ingyen kávé és tea is jár – korlátlan mennyiségben. Úgy hatan lehettünk, többnyire lengyelek, Xavi meg én. Az ebéd a szokásos forma volt, valamilyen második fogás(hús) –a egyetemen nem mindig adnak húst- vegyes körettel, illetve rengeteg zöldségféle, és itt találtam gyümölcsöt s, ami bár nem tudtam, hogy milyen – és az ízéből sem derült ki- kellemes volt a hús mellé fogyasztva. Az itteni ebédek általában zsákbamacskák

Mikóék mondták, ha van kedvem, tartsak velük ebéd után a külföldieknek szóló vasárnapi misére, a helyi lutheránus templomba. Csatlakoztam hozzájuk és mentünk a városba. Közben elmesélték, hogy a lelkipásztor, aki a „nemzetközi” Istentiszteletet tartja, maga is külföldi, egészen pontosan angol. Az egyetemen a nyelv központban dolgozik, mint angol tanár.

Mikor beléptünk, a régi lutheránus templomok egyszerűségének, és csendességének látványa fogadott. Egyszerű hely, semmi hivalkodás, teljesen funkcionális a több mint száz éves épület.

A nemzetközi közeg már első pillantásra is látszott: feketék, fehérek, latinok, kínaiak, mindenféle népcsoport. Az éneklős részektől nem voltam különösebben lenyűgözve, mivel a zongorán játszó képzett zenész barátunk nagyon ki akarta énekelni a szélső hangokat is. Szerintem még senki nem mert szólni neki, hogy ez annyira nem megy neki…

A közös felolvasás sem ragadott meg különösebben. Éreztem, hogy próbálnak valamilyen mixelt atmoszférát kialakítani a különböző felekezetek szokásai alapján. Annyira nem volt rémes, mint amennyire tartottam tőle ( mivel mondták, hogy mikre kell számítanom, és nekem a régi magyar egyházi szokások jutottak eszembe, amiket világ életemben kerültem). A lelkipásztor tényleg nagyon aranyos fickó, viszonylag fejlett humorérzékkel, amit nem fél használni…

A mise után átmentünk a klubterembe, ahol ingyen kaja és tea várt minket. Igazán kellemes délután volt. Ezt havonta talán kétszer rendezik, mivel nincs olyan nagy létszám. Beszélgetve a pásztorral, újabb lehetőségekről beszélt. Van egy felekezet közi híd funkciót betöltő szervezet, ami különböző kulturális programokat rendez, színezve a város kulturális programját. Legközelebb afrikai est lesz, ahol különböző ételeket lehet kóstolni, és a helyi afrikaiak ismertetik meg az érdeklődőket hazájukkal. Természetesen ezek a programok ingyenesek. Szintén a héten lesz még egy beszélgetős est a fociról az egyik étteremben, amit a lelkipásztor tart aki -jó angolhoz híven- nagy foci rajongó . Xavi hamar ugrott is a témára, mint nagy Barcelona fan…

Miután hazajöttünk, Mikoéknál még időztem egy kicsit, aztán nekiláttam még a szokásos elfoglaltságoknak.

Este egy film volt betervezte Gosiáékkal, aminek a kezdése kicsit elhúzódott, mivel mindenki még intézte a dolgait, így aztán valamikor éjfél körül kezdtük el nézni. Talán négy körül sikerült ismét lefeküdnöm…

Hétfőn az ebédet ismét sikerült benézni. Mikor a főételekhez értem, csak egy tartóban volt hús, de annak a szája nem a hallgatók felé nézett. Kicsit gyanús volt, de gondoltam, biztos véletlenül fordítva rakták rá. Így aztán megkérdeztem, hogy szedhetek –e abból, mire készségesen rakták is a tányéromra. Az már aztán tényleg felettéb gyanús volt ,amikor a szekrény alól szedték ki a rizst mellé. Csak néztem, de akkor már sejtettem, hogy bizony megint melléfogtam. A kaszánál már virított is a 4.5 E . Próbáltam úgy tenni, mint aki nem érti, hogy miért annyi, hiszen student vagyok, aztán készségesen mutogatta a konyhás néni, hogy bizony ennek ennyi az ára és lelkesen mutogatta az árlistát. Így aztán kénytelen voltam ismét kifizetni az „éttermi” árat… Xaviék csak mosolyogtak, és közölték, hogy próbáljam megfigyelni, az előttem állók mit vesznek, az sokat elárul…

Délután tartották a KISA Board meeting-et, aminek a témája új tagok és elnökség választása, valamint a féléves programok, kirándulások, ötletek megosztása. Az ülés előtt oda jött hozzám az elnök, Thoumas, és mondta, hogy szeretné, ha csatlakoznék. Mondtam neki, hogy igazából nem tudom, mennyire jó ötlet, nem tudom, hogy lesz-e rá időm és ilyesmi. Erre noszogatni kezdett, hogy márpedig nekem nagyon csatlakozni kellene, mert egy ilyen emberre igen csak szüksége lenne a csapatnak – tény, hogy több tapasztalattal rendelkezek Thoumasnál, hiszen ő még csak nem rég került be a rendszerbe, de legalább lelkes…

Mondtam, hogy rendben, de inkább a PR és HR résszel foglalkoznék, mert amúgy is a vállalatok és egyetemek kapcsolatait szeretném itt vizsgálni, és ez egy jó lehetőség, az a bizonyos „2 legyet…” eset. És mivel tisztában vagyok azzal, hogy mennyit jelent bármilyen jellegű tárgyaláson, ha egy szervezet van az ember mögött, nem is gondolkodtam hát tovább. Mondtam neki, hogy rendben, benne vagyok. Elkezdődött az ülés, és a szokásos felvezető után megválasztottuk az új tagokat. Az elnök Thoumas maradt, és ő jelölte ki az embereket, akikre szavazhattunk. Rögtön , ahogy megszavaztuk, jött az alelnök. És ekkor hirtelen közölte, hogy engem szeretne jelölni, és hivatkozott „szakmai múltamra” és tapasztalataimra, amik vezető beosztásomból következtek az otthoni egyetemen. Kicsit meglepődtem, de elfogadtam a felkérést, hiszen egy ilyet nem lehet csak úgy visszautasítani.

Aztán megválasztottuk még a gazdasági vezetőt, a titkárt , a phd képviselőt, a politechnika képviselőjét (a képen)és a szabadidő koordinátorokat…

A KISA vezetőség így hozzávetőlegesen talán 9 embert foglal magában, és ezek után jönnek a többiek, akik nem rendelkeznek poszttal, de ott vannak és segítenek és szerveznek szintén.

Miután véget ért a gyűlés, a KISA alapemberei maradtak még, és beszélgettek egy kicsit. Megmutattam nekik az otthoni munkánkat, a honlapon az elmúlt év legnagyobb szabású hallgatói rendezvényét, a Külügyi Börzét és egyéb érdekes dolgokat. Nagyokat néztek, hogy a mi kis otthonunkban még ilyen is van. De mi az hogy! Kapásból volt pár ötletem, hogyan lehetne felfuttatni a szervezetet – mert tény, hogy mint mi magyarok, a finnek is egy kicsit hanyagolják ezt a jellegű önkéntes munkát. Elkezdtem hát mesélni nekik az ötleteimet, és csak néztek, hogy mit meg hogy… Úgy tűnik, nemsokára át kell venni az irányítást, mert az elnök nem tűnt túl határozottnak…

Van egy lelkes srác a csapatban, Kai, akivel még beszélgettünk egy kicsit, és mivel Szociálpolitika szakos, és több szervezetben is önkéntes, valamint az országos HÖKnek is tagja itt, benne láttam az igazi lelkesedést, amit nem is titkolt, mondván, hogy lát fantáziát a dolgokban, amiről beszélek. Mondta, hogy szívesen dolgozik együtt velem a későbbiekben és segít bármiben, és keressem nyugodtan. – Na, ezt már szeretem…

Elégedetten tekertem haza, és azon gondolkodtam, hogy milyen „véletlenek” történnek. Remélhetőleg a lehetőségek továbbra is bővülni fognak és találkozok több olyan (zavart elméjű) emberrel még, mint Kai,Thuomas és jómagam - akikkel lehet haladni…