Nem spórolunk a karácsonyi vacsorán

„Főleg a reggel és a délelőtt a piacé!”, mondta Káposzta Zsolt, a Búza téri vásárcsarnokban található halszaküzlet eladója, miközben két termetes pontyot nyújtott át egyik vevőjének. A halüzlet előtt kora délután már nem kígyózott a sor, de még azért így is szép számmal jöttek az érdeklődők. Volt aki csak arra volt kíváncsi, milyen halat kapni, s mennyibe kerül, de volt aki már vásárolt. „Mi lesz a pontyok sorsa?”, kérdeztük Dékány Lászlót, aki azon mesterkedett, hogy a pultra az imént kipakolt két csúszó-mászó-szögdécselő pontyot valahogy a táskájába ügyeskedje. Szemrebbenés nélkül válaszolt: „Visszaengedem őket a tóba, ugyanis állatbarát vagyok”. Később azért kiderült, a pontyokra koránt sem vár ilyen irigylésre méltó sors, szenteste mindketten a tányéron végzik: halászlé és rántott hal formájában fogyasztja majd őket jó ízűen a Dékány család.

Káposzta Zsolttól az iránt érdeklődtünk, mit keresnek leginkább a vásárlók. Mint elárulta, sokan viszik a nyesedéket – fejet, uszonyokat –, apróhalat az alapléhez, keresik a halszeleteket, de az élő halat is, mert ilyenkor a legtöbb család halászlé és rántott hal mellett ünnepel.

Grega Józsefné afrikai harcsát vett. Karácsony viliáján nála ebédelnek a gyerekek, aztán a szent estét ő tölti a gyerekeinél – ott lesz majd a vacsora. Egy másik idős hölgy a macskájával él, nevét nem árulta el. Se férje, se gyermeke, se más hozzátartozója – de a szentestére azért készül: van egy kis karácsonyfája, a székelykáposztát már megfőzte, most egy kis csirkecombot akart venni. Bár a macskát nem érdekli, azért természetesen bejgli is lesz, mert anélkül nem karácsony a karácsony.

Húst hússal...

Húst is rengetegen kerestek. Mint a pult mögött álló, a téli hideg ellen alaposan beöltözött hölgyek elárulták, sokan visznek ilyenkor csirke- és pulykamellet, de érdekes módon a csirkeláb és a farhát iránt is nagy a kereslet. Mások viszont a sertéshúsra vagy a vadakra esküsznek ilyenkor, a legtöbben valami különlegességet akarnak az ünnepi asztalra tenni.

„Mennyit költ ilyenkor?” – kérdeztük egy másik hölgytől, aki elárulta, heten lesznek az ünnepi vacsorán, és ilyenkor, évente egyszer Wellington bélszín a menü. Csak a hozzávaló hús – lévén a marha legnemesebb része – ötezer forint volt, három napra, süteményekkel együtt – amelyekhez a hozzávalót már korábban megvette – úgy húszezer forint körüli összeget szánt.

Mákból vagonnyit

Pásztor Józsefné is arra készül, hogy karácsony viliáján vendégül látja két gyermekét, két unokáját, de megsaccolni sem tudta, összesen mennyibe fog kerülni az ünnepi vacsora. A hús ötezer forint körül volt, de sütemények is kerülnek majd az asztalra. Judit és lánya, Niki babot, mákot és egyéb magvakat is árul a piacon. Mint elmondták ilyenkor mindent visznek a vevőik, ami a hagyományos karácsonyi vacsorához szükséges. Alig győzték pótolni például az eladott mákmennyiséget. „Ilyenkor többet eladunk, mint egész évben”, mondta Judit. A vásárlók főleg őrölve vitték, volt, aki fél órát is hajlandó volt várni rá, hogy az ő mákja is a villamos darálóba kerüljön.

A vásárcsarnokban még délután is csak alig csillapodott a vásárlók nyüzsgése, igaz, főleg az idősebb vagy a középkorosztályból származó vevőket lehetett látni. Vagy mert főleg az idősebbek látják vendégül gyerekeiket, unokáikat vagy mert a fiatalabb generáció már inkább a plázákban és a hipermarketekben szerzi be a karácsonyi asztalra valót.

ÉM-SZP