A matyóság világörökség

Mezőkövesd - Még Indiába is eljutott a mezőkövesdi Matyó Nagymama Klub Egyesület tánckara.

Hagyományaink őrzésére, ápolására, továbbadására jött létre az egyesület 1998-ban és ezen belül működik a Páva Kör, amely kifejezetten matyó táncok bemutatására specializálódott – tudtuk meg Varga Józsefné klubvezetőtől.

– A teljes egyesületi tagságunk jelenleg 46 fő, de a Páva Körben körülbelül 15-16-an vagyunk, akikkel színpadra tudunk állni. Ebből mindössze négyen férfiak, de mi is beöltözünk férfi szerepbe. Néha modern táncokkal, csacsacsával, countryval és palotással dobjuk föl a műsort. Hétfőnként tartjuk a próbáinkat a művelődési házban, a nagyobb közösség pedig minden hónap első keddjén találkozik. A város rendezvényein fellépünk mindig, például a matyó rózsa ünnepén, és rendszeresen járunk a szociális otthonokba is látogatni. Most rendeztünk farsangi bált, tavasszal pedig a húsvétra készülünk majd – foglalta össze a vezető.

Plusz súly a matyó ruha

A summásság történetét a Páva Kör elevenítette föl műsorában.

– A legtöbb produkcióra én készítem föl a tánckart, a YouTube-ról nézünk hozzá a koreográfiákat, de van, amiben kifejezetten énekelünk. Három-négy nagyon jó énekesünk van, akik mesélő szerepet is be tudnak tölteni. A matyó táncok közül a lakodalmast megörököltük a régiektől, de az 25 perces, túl hosszú, ezért nem tudunk vele fellépni. Szintén nehézség, hogy a matyó ruha elég súlyos, így nem egyszerű benne táncolni. Most találtunk egy 1994-es felvételt a summásságról, amit elkezdtünk megtanulni. Mezőkövesden sok szegény család élt és nem volt földterület, amit megműveljenek. Eljártak napszámba dolgozni a Dunántúlra, még a lányok is, és itt hagyták a vőlegényjelölteket. Mire visszatértek, sokszor már gazdagabb lányt találtak maguknak a fiúk és a régi menyasszonyok egy része öngyilkos lett. Nagyon szép történet, fél éve adtuk először elő karácsonykor – mesélte Varga Józsefné.

Összefogják az időseket

– Idén tizenkilencedik alkalommal tartjuk meg a Halló, még itt vagyok nagy rendezvényünket. Közel 250 fő szokott összejönni a nyugdíjasklubok révén, és amivel akarnak, azzal lépnek föl. A simontornyai nyugdíjas­klubbal különösen jó kapcsolatot ápolunk. Voltaképpen nagyon sok helyen jártunk már. Tavaly Sopronban, de Győrben és a Nyírségben is vendégeskedtünk már. 2016-ban pedig eljutottunk Indiába, mert a matyóság felkerült a világörökség listájára és meghívtak bennünket. Más külföldi utakról is be tudok számolni Hollandiában, Törökországban, Németországban és Szlovákiában – sorolta beszélgetőtársunk.

ÉM-DA