A matyó táncos lányok nem fognak elhervadni

Mezőkövesd - A Matyó Húsvét főpróbáján már megöntözték őket a fiúk, de a hétfőt sem fogják megúszni szárazon.

Idén tizenhatodik alkalommal rendezik meg Mezőkövesden a kétnapos Matyó Húsvét programsorozatot. Mindkét napon fellépnek néptánccsoportok, s fölelevenítik a nem is olyan rég még élő hagyományokat. A Matyó Néptáncegyüttes tagjai csütörtökön főpróbát tartottak, s elpróbálták a locsolkodást is, amelyet hétfőn négyszer mutatnak majd be a közönségnek a Hadasban. Három néptáncost kértünk meg, meséljen arról, hogyan telt, telik számukra a Húsvét.

Hiányos öltözékben ment haza

– Mi otthon úgy szoktuk, hogy vasárnap kezdjük meg a sonkát. Szombaton áztatjuk, főzzük, vasárnap elvisszük a templomba, ahol megszentelik, utána hazamegyünk, s akkor lehet először húst enni. Hétfőn pedig várjuk a locsolkodókat. Idegenek már nem nagyon járnak, inkább rokonok, a közelebbi barátok, akiket sonkával, kolbásszal, főtt tojással, tormával és mindenféle édességgel, süteménnyel várunk – sorolta Fitala Judit, a néptáncegyüttes forrói tagja. Mint mondta, arrafelé nem jellemző a kövesdihez hasonló tojásfestés. Bár a matyó mintákat természetesen ismeri és hímez is, a festést nem tartja az ő műfajának, igaz, nem próbálta még ki. A hímzést azért tartja könnyebbnek, mert akkor sablonnal felrajzolják a mintákat.

– Régen a húsvétot otthon töltöttük, nem jöttünk táncolni. Otthon korán reggel a nagybátyám költött bennünket és kiöntött az ágyból, szódás szifonból vagy valami nagyobb flakonból spriccelt le bennünket vízzel. Nagymamámmal mindig leszervezte, hogy legyen nyitva az ajtó, erre keltünk. Aztán jöttek locsolkodni az osztálytársak, barátok, rokonok, ők már kölnivel – idézte föl a Matyó Húsvét előtti időszakot Judit.

Mióta viszont táncos műsor van húsvétkor Mezőkövesden, reggel eljön otthonról, felöltözik matyó ruhába (ez már tíz perc alatt megvan, mert csak 6–8 ruhadarabot kell fölvenni, a matyó nem sok alsószoknyát viselet), várja az ötszöri fellépést, közben pedig van egy-egy locsolkodás a közönség számára.

– Nem unjuk meg a locsolkodást, mert be szoktuk osztani egymás közt, hogy ne mindig ugyanazokat a lányokat locsolják. Öltözésnél aztán a fiúk is jól meglocsolnak bennünket, vízzel persze. De kedvesek, mert megvárják, míg levesszük a matyó ruhát, s még nem vesszük föl a civil ruhát. Pendelyben öntenek minket nyakon, általában az öltözőben vagy a táncteremben. Minden év emlékezetes számomra, volt, amikor volt rajtam ruha, akkor némileg hiányos öltözékben mentem haza. Jobb volt, mint vizesben – avatott be bennünket a hivatalos program utáni történésekbe a táncos.

Nem áll ellen a kísértésnek

Az egyik locsoló mindig Nyíri Gábor, aki Sajóládról csatlakozott a Matyó Néptáncegyütteshez. A néptáncot hat éves korában kezdte, azóta, 21 éve űzi.

– A locsolkodás mindig az ünnep része volt számunkra, nagyapámmal, édesapámmal, barátokkal mentünk locsolkodni a faluban. Mióta itt vagyok, azóta hagyományőrző műsorokkal, locsolásbemutatóval telik az ünnep. Persze a műsorok után meglocsoljuk a lányokat. Szoktam mondani, hogy mindennek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem. Meglocsolok mindenkit, aki itt van. Matyó viseletben nem, mert utána fellépünk, de amint leveszik a viseletet, a hátsó füvesen meglocsoljuk őket, ezt szokták is látni azok, akik betévednek ilyenkor az udvarra – sorolta a programot Gábor.

Szerinte az utóbbi években az a divat, hogy elmennek otthonról az emberek. Vannak még azért ismerősei, akik járnak barátokhoz, családtagokhoz. Sajóládon a táncegyüttesből járnak el egymáshoz locsolkodni. A táncosok megélik még a népszokásokat, de a falu nagy része már nem, inkább kirándulni mennek. Náluk ilyenkor van még készülődés, locsolkodás, összejön a szűk család.

Kiélvezi a locsolást

– Sajnos manapság nem jellemző a locsolkodás, már a falvakból is kihalt a hagyomány, Cserépváralján is csak családi körben van jelen. Pedig emlékszem gyerekkoromból sok mindenre, amikor a környékbeli fiúk átjöttek. Sokat változott a világ 10–20 év alatt. Sokan külföldön élnek, nincs is lehetőségük locsolkodni a fiataloknak – magyarázta Klubuk Renáta, aki egyébként a legtöbb vizet kapta a csütörtöki főpróbán, mert túlságosan hátra maradt az egyik futásnál.

– A Matyó Húsvéton kiélvezem a locsolást, a táncot, ilyenkor mindig fellépünk, bár nekem még csak a harmadik ilyen alkalom lesz. Igyekszem elfutni, de találnak fogást rajtam, viszont legalább nem hervadok el. Amíg nem volt fellépés, addig otthon voltunk, vártuk a locsolókat, sütöttünk, főztünk. Már csak családi szintű a dolog, aki jön rokon, szívesen látjuk. Viszont már ebből is kimaradok, mert ideköt a Matyó Húsvét – ismertette mostani ünnepi programját Renáta.

Mind mondta, Cserépváralján is megvolt minden ugyanúgy, mint Kövesden. Ugyan nem festettek matyó virágokat a tojásra, hanem egyszerűbb virágokkal, mintákkal díszítették azokat. Bár évek óta táncol Mezőkövesden, a matyó mintás festést még nem sajátította el, azt mondta, türelme, kézügyessége miatt. Bár, ami késik, nem múlik.

- Tóth Balázs -