2018.05.18. 18:15

Miért nem lett Ferenc Józsefből pünkösdi király Magyarországon?

Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza - Tavaszt ünneplő nép – alkalom a mulatozásra a nyári munkák dandárja előtt.

Feljegyezték, hogy 1867, vagyis a kiegyezés után Ferenc Józsefet pünkösd vasárnapján akarták királlyá koronázni. Valakinek azonban még idejében eszébe jutott a pünkösdi királyság mulandó dicsősége, ezért a koronázást előrehozták pünkösd szombatjára.

Fontos volt, számított

Az esetet dr. Bodnár Mónika PhD etnográfus – a Herman Ottó Múzeum történeti és néprajzi tárak vezetője – idézte fel mostani beszélgetésünkben. Adja magát a kérdés: ma kinek jutna eszébe egy ilyen szempont egy nagy horderejű esemény legalkalmasabb időpontjának kiválasztásakor. Alighanem senkinek – a néprajzkutató ugyanis mindenek előtt arra hívja fel a figyelmet, hogy az egykor pünkösd köré épült népszokások és -hagyományok közül ma már lényegében alig valamelyik is élő.

A Ferenc Józsefet érintő történet minden esetre jól példázza, hogy ezek már a történelmi időkben is léteztek, és úgy tartoztak hozzá az életünkhöz – elődeink életéhez –, mint amelyek fontosak és tényleg számítanak.

Például május 1-je

Hogy honnan eredtek, és milyen hatásokra változtak, ez nem mindig világos – az ünnepek az egyházi évhez igazodnak, de a szokások legnagyobb része korábbi korokra nyúlik vissza, és a kereszténység felvételével kapott új értelmezést – hívja fel rá a figyelmet az etnográfus, újabb példát is említve az ünnepnapok egyházi-világi térben való elhelyezkedésének változásaira.

Május 1-je 1890 óta a munka ünnepe, a munkavállalók nemzetközi szolidaritási napja, de az egyház számára is jeles: 1955. május 1-je óta, XII. Pius pápa döntése nyomán ez egyben munkás Szent József napja is. Éppen a mi környékünkön is szenteltek erre az alkalomra templomot.

Eladó lány a háznál

Az ünnep jelentése is módosul, ahogyan igazodik a mindennapi élethez. A májusfa például egyaránt kötődik május 1-jéhez és a pünkösdhöz is. Egykor a legény állította a kedvesének, vagy a háznál az eladósorban lévő leányt jelentette, ma már inkább az apák állítanak ilyet a leányuknak. Ez – a tartalma szerinti átalakulásával együtt is – még élő népszokás, azért van, mert éltetik, de olyanra is van példája dr. Bodnár Mónikának, amikor hiába a kifejezett szándék, elhal a népszokás átörökítésének kísérlete. A Herman Ottó Múzeum őriz olyan újságkivágatokat, amelyek szerint a pünkösdi királyné választás ötlete alapján – a Színházi Élet folyóirat kezdeményezésére szépségkirálynőt választottak, és ennek Miskolcon is megrendezték a fordulóit. Az 1920-as években történt, és néhány esztendő múltán vége szakadt – hozza szóba.

4-4 icce bor

A pünkösd – jellege szerint – tavaszünnep. Már jócskán benne járunk az évszakban, és ez az utolsó alkalom a vigadozásra a mezőgazdasági munkák nyári dandárja előtt. A mulatozás, a szórakozás jelenik meg a legtöbb egykori pünkösdi népszokásban. És, hogy ez nem csak faluhelyi ünnepi lehetőség, ezzel kapcsolatban idézi dr. Bodnár Mónika Marjalaki Kiss Lajos Miskolc-kutató felfedezését: Miskolc számadáskönyvében talált utalást rá, hogy 1712-ben a város 4-4 icce bort adott a pünkösdi királyválasztás ebédjéhez és vacsorájához.

Kettő az egyben

Pünkösd nemcsak a magyar folklórban jelent meg hasonló tartalmakkal, és ünnepi formákkal. De a mi környékünkön olyasmi megszületésével is szolgált, aminek máshol nem találni nyomát sem. A néprajztudomány rangos folyóirata, az Ethnographia számol be 1926-ban Csenyétéről arról a népszokásról, amelynek szintén nem tudni az eredetét, de ami a pünkösdi király választását és a pünkösdi királynéjárást ötvözi. A Herman Ottó Múzeum feljegyzéseiben 1957-ben már mint néhány éve befejezett népszokást említi, minden esetre akkor még volt emlékező, aki elmesélhette, hogyan zajlott ez. Most dr. Bodnár Mónika szavai írják le számunkra:

– A pünkösdi királyság a legényvirtusról szólt, a pünkösdi királynéjárás a lányok ünnepe volt, amikor a kislányokat maguk közé vették a nagylányok, és közülük választottak pünkösdi királynét, házról házra, családról családra gyűjtötték az adományokat, amelyekből lányos mulatságot rendeztek. Csenyétén pedig úgy zajlott az ünnep, hogy pünkösd hétfő hajnalán a legények lóháton vágtattak az erdőbe, zöld gallyakat gyűjtöttek, miközben a lányok a bíró háza előtt – az ötvenes években az iskolaudvaron – várták őket. Amikor találkoztak, nagy mulatság kerekedett. Minden lány kapott zöld ágat, mindenkinek lett párja, és járták a csárdást, a csenyétei rezgőst. Kaptak zöld ágat az idősebb férfiak is – akinek a kalapja mellett nem volt ilyen, attól elvették a kalapját, amit néhány liter borral tudott kiváltani. A mulatságnak a délelőtti harangozás vetett véget. A mise és a délutáni litánia után pedig másnap hajnalig folytatódott az ünnep.

- ÉM-BA -

Pünkösdi népszokások

Májusfa

A magyar nyelvterület nagy részén hagyományosan a május elsejére virradó éjszaka állítottak májusfát. Másik jeles alkalma pünkösd volt. A május elsején állított fákat sokfelé pünkösdkor bontották le. A májusfa, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is. A májusfát csoportba szerveződve állították a legények a lányoknak, akiknek ez nagy megtiszteltetés volt. Magas, sudár fák voltak erre alkalmasak, melyeket a kerítésoszlophoz rögzítettek éjjel vagy kora hajnalban. Színes szalagokkal, étellel-itallal is díszítették. Általában az udvarló legény vezetésével állították, de egyes területeken a legények a rokon lányoknak is állítottak fát. Gyakran a közösségeknek is volt egy közös fájuk, aminek a kidöntését ünnepély, és táncmulatság kísérte.

Pünkösdi király

A középkor óta ismert szokás, ekkor ügyességi versenyen (tuskócipelés, karikába dobás) kiválasztották a megfelelő legényt, aki később a többieket vezethette, továbbá a pünkösdi király minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott, a fogyasztását a közösség fizette ki később. Ez a tisztség egy hétig, de akár egy évig is tartott. Gyakran ez alkalomból avatták fel a legényeket, akik ezentúl udvarolhattak, kocsmázhattak.

Tavaszköszöntés

Már kora hajnalban az ablakokba, vagy a ház kerítéslécei közé tűznek zöld ágakat, virágokat (bodzát, pünkösdirózsát, jázmint) azért, hogy nehogy belecsapjon a házba a villám. Néhol a lányos házakra tettek ki zöld ágakat.

Pünkösdi királynéjárás

Eredetileg négy (később több) nagyobb leány körbevitt a faluban egy ötödiket. Ő a legkisebb, a legszebb. Énekelnek, és jókívánságokat ismételgetnek. Megálltak az udvarokon, majd a pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítettek ki, vagy letakarták őt fátyollal. Énekeltek, közben körbejárták a királynét, a végén pedig felemelték, s termékenységvarázsló mondókákat mondtak. Az énekek és a mondókák végén ajándékot kaptak. A Dunántúlon jellemző termékenységvarázslással összekötött szokás később adománygyűjtéssel párosult.

Pünkösdölés

Ekkor a pünkösdi király és királyné párost a kíséretével jelenítették meg, de volt, ahol lakodalmi menetet menyasszonnyal és vőlegénnyel. A szokás hasonló a pünkösdi királynéjáráshoz, de ez elsősorban adománygyűjtésre szolgált. A gyerekek, vagy fiatalok csapata énekelve, táncolva végigjárta a falut, s adományt gyűjtött.

Törökbasázás, borzakirály, rabjárás

Nyugat-Magyarország egyes vidékein voltak jellemzőek pünkösdkor. Egy kisfiút szalmával kitömött nadrágba öltöztettek társai, török basát utánozva. Házról házra kísérték, az udvarokon pedig pálcával ütötték, hogy ugráljon. Pénzt és tojást kaptak cserébe. A pünkösdi rabjárók szintén fiúk, akik a lábuknál összeláncolva mennek a lányokhoz körbe a faluban, azzal a kéréssel, hogy „Segéljék ezeket a szegény katonarabokat.” Persze ők is ajándékokkal térnek haza. A borzajárás során körbekísérnek a falun egy fiút, akin bodzából készített köpeny van. Házról házra járnak.