2016.10.26. 16:24
Ahelyett, hogy védenék, csak fenyegetik a családokat
Büntetőeszköz lett az eredetileg segítő szolgáltatásnak kitalált gyermekvédelmi intézkedésből. A védelembe vétellel ugyanis a gyermekjóléti szolgálat csak odáig jut, hogy egyértelművé tegye a szülőknek, hogy mit várnak el azért, hogy a gyerek továbbra is a családban maradhasson, de segíteni nem tudnak, mert nincsenek meg az eszközeik hozzá. Marad tehát a kiemelés fenyegető réme. A védelembe vétel fegyelmező szerepére ráadásul még az is ráerősít, hogy 2010 óta a túl sok iskolai igazolatlan hiányzásért automatikusan ez jár. Neuberger Eszter cikke az Abcúgon.
Büntetőeszköz lett az eredetileg segítő szolgáltatásnak kitalált gyermekvédelmi intézkedésből. A védelembe vétellel ugyanis a gyermekjóléti szolgálat csak odáig jut, hogy egyértelművé tegye a szülőknek, hogy mit várnak el azért, hogy a gyerek továbbra is a családban maradhasson, de segíteni nem tudnak, mert nincsenek meg az eszközeik hozzá. Marad tehát a kiemelés fenyegető réme. A védelembe vétel fegyelmező szerepére ráadásul még az is ráerősít, hogy 2010 óta a túl sok iskolai igazolatlan hiányzásért automatikusan ez jár. Neuberger Eszter cikke az Abcúgon.
Az 1997-es gyermekvédelmi törvény azért hozta létre a védelembe vétel intézményét, hogy a veszélyeztetettnek minősülő gyerekek nevelési problémáit, hacsak az nem feltétlenül szükséges, a gyerek családból való kiemelése nélkül maguk a szülők oldják meg – a gyermekvédelmi szolgálat szoros felügyelete mellett. Lényege, hogy a szülők egy kifejezetten az adott családra összeállított nevelési terv szerint, folyamatos ellenőrzés mellett látják el gyermekgondozási feladataikat. A gyermekvédelmi szakember utasításait betartani kötelező, ezen a szinten már nem döntheti el a szülő, elfogadja-e vagy sem a hatóságok segítségét.
A védelembe vétel eredeti célja az lett volna, hogy segítsenek a rászoruló családoknak, ez a szerep azonban – állítja több gyermekjogi szakember és maguk a gyermekvédelemben dolgozók is – mára teljesen eltorzult. Egy fenyegető intézmény lett belőle: a szülők a gyerekük elvesztése előtti utolsó lépcsőfokként kezelik, mert úgy érzik, a velük szemben megfogalmazott elvárások teljesítéséhez semmilyen segítséget, útmutatást nem kapnak.
Ráadásul, mióta a túl sok igazolatlan iskolai hiányzás után kötelező a gyerek automatikus védelembe vétele, előálltak olyan helyzetek is, amikor a gyermekvédelem akkor is simán a szülőt vonja felelősségre, ha rajta kívül álló okokból hiányzik a gyereke az iskolából. Ha az igazolatlan órák száma túllépi az 50 órát, az iskolának ezt jeleznie kell a gyermekvédelmi hatóságoknak, ami hatósági intézkedések lavináját indítja el: eseti gondnok kirendelése, környezettanulmány készítése, pénzfelhasználási terv készítése. Az együttműködés megtagadásának itt már nincs helye, az ugyanis a gyerek nevelésbe vételével fenyeget.
Büntetést nem lehet segítségként fogadni
A védelembe vétel eredetileg kapuőr funkciót tölt be, egy válaszfal a problémák családban történő megoldása és a kiemelés között. Az gyakorlatban azonban torzult a szerepe – félelmet kelt a szülőkben, ha a gyermekvédelmi szakemberek azt hangsúlyozzák: hogyha ezen a szinten nem működnek együtt a szülők, vagy nem sikerül megoldani a beazonosított problémákat, bármikor kiemelhetik a gyermeket”
– magyarázta Gyurkó Szilvia gyermekjogi szakértő, mi a probléma a védelembe vétellel. Gyurkó kritikus szemmel nézi azt a 2010-es törvénymódosítást is, amely előírja, hogy 50 óra igazolatlan hiányzás után a tanköteles korú gyerek szüleitől meg kell vonni a családi pótlékot, a gyereket pedig automatikusan védelembe kell venni.
Szerinte a hibás szabályozás miatt büntetés lesz a védelembe vétel – ezt erősíti a családi pótlék megvonása is -, ami végképp nem azt segíti, hogy a védelembe vétel következtében helyben igénybe vehető szolgáltatások stigmatizálás nélkül, a jogszabály eredeti céljai szerint működjenek.
Megmondjuk, mit kell csinálni, de abban nem tudunk segíteni, hogyan
A probléma a gyermekvédelemben dolgozók számára is ismert, igaz, kicsit másképpen fogalmazódik meg.
A családgondozó egyszerűen tehetetlennek érzi magát abban a helyzetben, amikor meg kell mondania a szülőnek, hogy változtatnia kell, de nem tudja megmondani, hogyan tegye ezt”
– mondta az Abcúgnak Takács Imre, a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesülete, a MACSGYOE elnöke. Tipikus példának egy 3 gyerekes, munkanélküli egyedülálló anyuka helyzetét hozta fel, aki pusztán társadalmi juttatásokból képtelen ellátni gyermekeit. Egyértelműen albérlet-támogatásra lenne szüksége, és ezt a családgondozó is látja, ahhoz viszont nincsenek meg az eszközei, hogy az anyát ehhez hozzá is segítse. “Marad a tehetetlenség és a kiemelés fenyegető veszélye” – tette hozzá Takács, aki tehát a gyermekjóléti szakemberek eszköztelenségében látja a védelembe vétel büntetéssé üresedésének fő okát.
Pedig az esetek többségében nem is a kiemelés a következő lépés
A családból való kiemelés azonban a legtöbb esetben tényleg csak fenyegetés marad – Takács Imre szerint csak nagyon kevés védelembe vételnek lesz a folytatása a gyerek tartós nevelésbe vétele. “Ez lehet jó, vagy rossz is, nehéz megítélni” – mondta Takács, hiszen ha tényleg veszélyeztetik gyerekük egészséges fejlődését a szülők, akkor minden időhúzásnak ára van, ugyanakkor a kiemelés minden esetben a legutolsó lépés kell, hogy legyen – magyarázta a gyermekvédelmi szakember.
A legfrissebb elérhető adatok szerint 2015-ben 23321 védelembe vett kiskorú volt Magyarországon, ami 2013 óta kétezres növekedést jelent a KSH statisztikája szerint. Ugyanakkor csökkenőben van a veszélyeztetettnek nyilvánított kiskorúak száma (a 2013-as 139 ezerhez képest tavaly 135 ezer), ami ellentmondásos folyamat, tekintve, hogy a veszélyeztetettség megállapítása a védelembe vételt megelőző intézkedés. Veszélyeztetettnek a törvény szerint az a gyerek minősül, akinek testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődése akadályozott. Ennek leggyakoribb okai a családi konfliktusok, a szülők életvezetési problémái, megélhetési problémák, vagy az elhanyagolás.
Prevenció helyett tűzoltás – a statisztikák szerint
Az, hogy miközben egyre kevesebb veszélyeztetett gyereket tartanak számon, a védelembe vettek száma mégis emelkedik, Gyurkó Szilvia szerint arra mutat rá, hogy míg a gyermekvédelem látóköréből – részben a rendszer működésétől való félelem miatt – fokozatosan tűnnek el a családok, addig akikről tud a rendszer, azoknak súlyosabb problémáik vannak. A veszélyetetettség jelzése prevencióként kellene funkcionáljon, erre azonban sem Gyurkó Szilvia, sem Takács Imre szerint nincs kapacitás.
Ehelyett marad a tűzoltás és a csiki-csuki: a védelembe vételt évente felülvizsgálják, a gyerek visszakerül az alapellátásba, aztán megint védelembe veszik. És mindezt úgy, hogy fikarcnyi változás sem történik a család helyzetében – illusztrálta a problémát Takács, aki szerint a gyermekvédelmi rendszer mai állapotában nem alkalmas arra, hogy tényleges javulást érjen el a gondozott családok életében.
Amikor az iskola a hibás, mégis a szülőt fegyelmezik
A túl sok igazolatlan iskolai hiányzásért járó gyermekvédelmi szankciók ráadásul az iskolát is hatalmi pozícióba hozzák a szülőkkel szemben, hiszen bár annak is megvannak a szabályai, hogy mi számít igazolt és mi igazolatlan hiányzásnak, ebben van az intézménynek némi mozgástere.
Tudom, hogy sok olyan eset van, amikor az iskola elvárásokat fogalmaz meg a szülők felé, számon kér, büntet – de igazából nem lehetne így. Az iskola és a szülők mellérendelt szereplők kellene legyenek, hiszen mindegyikük célja a gyerek egészséges testi és lelki fejlődése”
– mondta Gyurkó Szilvia.
Sokszor éppen a nem befogadó iskolai légkör miatt kerülik el az iskolát a gyerekek, mert nem érzik ott jól magukat”
– mondta, majd hozzátette: kutatások bizonyítják, hogy ha jó az iskola klímája: például nem szegregál, képes kommunikálni a szülőkkel – azokkal is, akik egyébként nem járnak szülői értekezletre és vesznek részt az iskola életében -, alapvetően kevesebb a lógás és a konfliktushelyzet.
- Neuberger Eszter | abcug.hu -
Nem kell ahhoz bonyolult fegyelmi eljárás, hogy kirúgjanak egy gyereket az iskolából, elég, ha magántanulói státuszba teszik. Ráadásul ezt papíron a szülők kérvényezik, úgyhogy nehezen lehet belekötni, pedig a számokból is látszik, hogy a magántanulóság zsákutca a hátrányos helyzetűek számára.
Hiába a fenyegetés, hogyha hiányzik a gyerek az iskolából, megvonják a családi pótlékot, egyre több diák mulaszt ötven óránál többet. A nagyobbaknál is csak azért javulnak a statisztikák, mert 16 év felett már nem kell iskolába járni. Sok családban tanulás helyett dolgozni viszik a gyerekeket, az iskolák pedig inkább kitennék a problémás diákokat.
Könnyen gondoljuk, hogy nagyon is jól van az, ha a tizenéves gyerek besegít a szüleinek a házimunkában, és ha kell, ellátja a kisebb testvéreit. Vannak azonban családok, ahol az idősebb gyerekek egészen az iskolaelhagyásig sodródnak, mert családfenntartó vagy háztartásvezető szerepbe kényszerülnek. Vészesen nő a hátrányos helyzetű magántanulók száma is, ahol a szülők családi okokra hivatkozva kérvényezik, hogy gyereküknek ne kelljen tanórákon részt vennie, mert szükség van rájuk a ház körül.
Tavaly csaknem hatezer általános iskolás diák családjától vonták meg a családi pótlékot 50 órát meghaladó igazolatlan hiányzás miatt. Az Emmi statisztikája alapján két év alatt húsz százalékkal nőtt az iskolakerülők száma, akik közül a legtöbben Borsod megyében élnek.
