Évekig tartották fogva, mert skizofréniásnak hitték

Budapest, Debrecen, Jászberény, Miskolc, Nyíregyháza - Magyarországon tízezrek élnek gondnokság alatt, ők jóformán semmiről sem dönthetnek szabadon. Nem kezelhetik a saját pénzüket, és választójoguk sincs. Nemrég még Magdi is közéjük tartozott, akit évekkel ezelőtt skizofréniával diagnosztizáltak, majd intézetbe utaltak. Öt év elteltével jöttek rá, hogy mégsem skizofrén, ezután engedték szabadon. Magdi azóta egy jászberényi tanyán él, de nem nyugodott meg teljesen: kártérítést akar, amiért éveket vettek el az életéből. Szurovecz Illés cikke az Abcúgon.

Sas István világéletében tanyán lakott. Idegenkedik a várostól, ezért most is abban a félig vályogból épült házban él, ahol a gyerekkorát töltötte. 1993 óta minden reggel félórát teker az Electrolux jászberényi hűtőgépgyáráig, munka után bevásárol, elintéz ezt-azt a városban, majd irány haza. Így élt korábban édesanyjával, és így él most Magdival is, aki néhány hónapja költözött hozzá az újszászi pszichiátriai otthonból.

Sas István világéletében tanyán lakott | Fotó: Hajdú D. András

“Jó nekem itt is, a városban is” – mondta Rékasi Magdolna a régi parasztház nappalijában, és tétován körbenézett, hová ülhetne. “Akkor befordítom ezt a fotelt, jó?” – vetette fel néhány másodperc múlva, majd taszított néhányat a széken, hogy egymással szemben ülhessünk. Az asztalon az aznapi műsornál nyitott tévéújság feküdt, a polcon dvd-filmek sorakoztak. “Szeretem az akciófilmeket, Arnold Schwarzeneggert, Sylvester Stallonét. Láttuk már mindet” – mondta Magdi, aki szívesen nézi a délutáni szappanoperákat és az Éjjel-nappal Budapestet is. István, ha tehetné, utóbbit inkább betiltaná.

A Pesti Központi Kerületi Bíróság idén februárban döntött úgy, hogy Magdinak nem kell többé korlátozó gondnokság alatt élnie, ezért újra maga dönthetett arról, hol szeretne élni. Ezt megelőzően azonban öt évig élt kényszerűségből az újszászi pszichiátriai otthonban. Magdi negyvenöt éves, vékony nő, korán őszült. “Nekem az intézet az olyan, volt mint a… hogy is hívják? A büntetés-végrehajtás”.

Elköltötték a pénzét a saját temetésére

“A mi családunkban sosem volt szeretet” – emlékezett vissza Magdi a gyerekkorára. Mivel neki nem olvastak mesét, néha kénytelen volt ő sorbarendezni a játékbabáit, és felolvasni nekik. Azt mondta, a fogát az apja ütötte ki egy cipővel hosszú évekkel ezelőtt. “Apám annyira spórolós volt, hogy rám szólt, ha folyattam a vizet, vagy ha égett a villany”. Magdi egészségügyi szakmunkásképzőt végzett, évekig szenvedélybetegek közt dolgozott, majd 1997-ben az Electroluxhoz került segédmunkásnak: ott dolgozott egészen addig, amíg 1998-ban leégett a gyár nagy része, ezért sokakat elbocsátottak. A hűtőgépgyárban ismerte meg Istvánt, akivel hamarosan járni kezdtek.

Magdinak alapvetően mindegy, hogy vidéken vagy városban lakik, csak nyugalom legyen | Fotó: Hajdú D. András

Onnantól kezdve Magdi számára Istvánék tanyája jelentette a menedéket. Otthon képtelen volt kezelni a családi konfliktusokat, és azon is felhúza magát, ha megjegyezték, hogy túlságosan útban vannak a cipői. Ezért sok időt töltött Istvánnál, aki akkoriban az édesanyjával élt, Magdi viszont vele sem jött ki jól. “Mindig azt éreztem, hogy nem fogad el engem, pedig sokat próbálkoztam, de nem sikerült”. Annyira nem, hogy egyszer, amikor István nem volt otthon, dulakodni kezdtek, majd az idősebb nő feljelentette Magdit könnyű testi sértés miatt. Ez már azután történt, hogy 2000-ben majdnem egy hónapig kezelték a szolnoki kórház pszichiátriai osztályán, ahol skizofréniát diagnosztizáltak nála, később emiatt százalékolták le. Magdi ma is azt mondja, hogy a kezelés akarata ellenére történt, otthon pedig később is bántalmazták.

Magdi napközben főleg a ház körüli dolgokat intézi | Fotó: Hajdú D. András

A következő években többször is kihívták a mentőket és a rendőrséget Magdi miatt, mert volt, hogy rátámadt a családtagjaira. Akkori kórházi zárójelentéseiben mindig megemlítették fiatalkori érzelmi traumáit, bizalmatlanságát és paranoid skizofréniáját. Bár 2002-ben a Pszichiátriai Érdekvédelmi Fórum megbízásából elmeszakértői vizsgálatot végeztek, amely borderline személyiségzavart igen, skizofréniát viszont nem mutatott ki, Magdit végig utóbbival kezelték. Ő azonban nem volt mindig együttműködő.

A szüleinél képtelen volt kezelni a konfliktusokat | Fotó: Hajdú D. András

Először 2004-ben az édesapja, majd 2009-ben a nővére próbálta őt kizáró gondnokság alá helyezni, de csak a második kísérlet járt sikerrel. A gondnokság a törvény szerint arra szolgál, hogy segítse azokat az embereket, akik valamilyen okból (fogyatékosság, mentális betegség vagy időskori leépülés) nem képesek érdekeiknek megfelelő döntést hozni, és az ügyeiket intézni. Helyettük ezeket a feladatokat hozzátartozó, ismerős, vagy hivatásos gondnok láthatja el.

Mivel Magdi rossz viszonyban volt a családjával, 2009-ben egy ilyen hivatásos gondnokot kapott maga mellé, aki onnantól kezdve mindenben helyette döntött, az utolsó fillérig kezelte a pénzét. Tavaly februárban már írtunk arról, hogy a nevében biztosítást kötöttek a saját temetésére, és leemeltek a számlájáról 440 ezer forintot, pedig csak 40 éves volt. “A fejem fölött döntenek mindenről” – mondta akkor Magdi, aki 2011-ben, szintén akarata ellenére került az újszászi pszichiátriai otthonba, ahová egy újabb kórházi kezelés után utalták be. (A gondnoki rendszer visszásságairól ebben az interjúban olvashat bővebben, ide kattintva pedig megismerheti a mozgássérült Gábort, aki pert indított, amiért értelmi fogyatékosnak minősítették, és gondnokság alá utalták).

Bárkire rásüthetik, hogy skizofrén

Szigorú napirend, szobatársak, állandó felügyelet – ezt jelentette Magdi számára az intézet, ahol nem érezte jól magát, ezért sokáig nem is volt együttműködő. A következő években azonban belátta, hogy ha elutasító az orvosokkal, akkor csak maga alatt vágja a fát, így végül elfogadta a gyógyszereket, és egyúttal Istvánnal, aki barátként mindvégig mellette maradt, segítséget kértek a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogvédő szervezettől. Azt akarták elérni, hogy szűnjön meg a gondnokság, és Magdi végre elköltözhessen az intézetből, ezért pert indítottak.

2013-ban részben már sikerült eredményt elérni, ekkor kizáró helyett korlátozó gondnokságot állapítottak meg. A kettő közt az a különbség, hogy a kizáró gondnokságnál mindenben a gondnok dönt a gondnokolt helyett, a korlátozónál viszont együttes döntéshozatalt írnak elő. Verdes Tamás, a TASZ fogyatékosügyi koordinátora szerint valójában mindig a gondnok dönt, ezért nem hagyhatta el Magdi az intézetet a 2013-as felülvizsgálat idején sem. Arra mégis jó volt a döntés, hogy újra rendelkezhessen a pénze felett, ráadásul a választójogát is visszakapta.

Magdi még 2014-ben a TASZ irodából távozóban | Fotó: Hajdú D. András

Az évek óta húzódó perben végül idén februárban született ítélet. A Pesti Központi Kerületi Bíróság a Semmelweis Egyetemen készült szakértői vélemény alapján kimondta, hogy Magdi “kritikai- és ítélőképessége megtartott, akut elmekóros tünetek hosszabb ideje nem jellemzik”. A szakvéleményben nem szerepelt diagnózisként a skizofrénia, de pszichés betegségei miatt gyógyszerek szedését írta elő, igaz, jóval kevesebbet, mint amit az intézetben adtak neki. Magdinak ma is van gondnoka, de már csak az egészségügyi jogok gyakorlásában korlátozhatja őt, vagyis ellenőrzik, hogy szedi-e a gyógyszereit, és elmegy-e a vizsgálatokra. Ennek ellenére az utóbbi hónapokban egyszer sem találkozott a gondnokával. Bár az ügye így is sikeresnek tekinthető, Magdi csalódott, amiért nem szűnt meg teljesen a gondnokság, amit legközelebb két év múlva vizsgálnak felül.

Verdes szerint Magdi esete is mutatja, hogy a skizofrénia a mi szociális rendszerünkben gumifogalomként működik, amit bárkire rá lehet sütni, és erre hivatkozva intézetbe lehet dugni. “Inkább társadalmi, mint orvosi funkciója van. Az egyik ügyfelünk egy pest megyei idős-otthonban élt, ahonnan szerették volna elküldeni egy határszéli pszichiátriai intézetbe. Két orvos-szakértő is skizofrénnek minősítette, de ezeket a diagnózisokat meg tudtuk kérdőjelezni, mert az általuk leírt tünetek nem egyeztek azokkal, amelyek a diagnosztikai kézikönyvek szerint a skizofrénia tünetei. Rengeteg ilyen hibával találkozunk az elmeorvosi szakvéleményekben” – mondta.

Úgy látja, a gondnokság gyakran csak az intézeti elzárás eszköze, amit az is bizonyít, hogy szinte minden intézetben élő fogyatékos vagy pszichés beteg ember egyben gondnokság alatt áll. “A családtagok sokszor félnek, vagy egyszerűen terhesnek érzik a rokonuk jelenlétét, ezért kezdeményezik a gondnokságba vételt és az intézeti elhelyezést”.

A családomat nem szeretem, az otthonomat szeretem

Magdi nem szeret eljárni otthonról, de ha úgy van, elintézi a városban, amit kell. Nemrég például elment a Lidl-be. mert megtetszett neki egy ruha, amit a katalógusban látott, többnyire mégis inkább a ház körül dolgozik. Eteti a tyúkokat, gondoskodik Frédi kutyáról, és nemrég kiscicák is születtek. Munka van bőven, hiszen a házhoz tartozik egy gyümölcsös is. Magdinak valaha barátnői is voltak, de hosszú évek óta nem beszélt velük, ma már a telefonszámukat sem tudja.

Istvánnal ma már nem szerelmi, inkább baráti viszony van köztük | Fotó: Hajdú D. András

Istvánnal ma már nem szerelmi, inkább baráti a viszonya. “A sajnálat ehhez nem elég. Szeretet nélkül nem tudtam volna végigcsinálni” – mondta István, aki az elmúlt években végigkísérte Magdi perét, és korábban is kiállt mellette, amikor konfliktusba került a családjával. Verdes szerint a bíróságok figyelembe veszik azt is a döntéskor, hogy van-e hová költöznie a gondnokoltnak. Szerinte István nélkül sokkal rosszabb esélyekkel indultak volna. “Magdolna az egyetlen ügyfelünk, aki az elmúlt három évben sikeresen ásta ki magát egy intézetből. Elképesztően sokat dolgozott rajta, és sorsdöntő volt, hogy István mindig mellette volt, támogatta lelkileg, és várta odakint” – mondta Verdes, aki szerint a TASZ eszközöket adott Magdi kezébe ahhoz, hogy kijusson a gondnokságból, de a siker Magdi elszántságának köszönhető.

De Istvánék így sem teljesen elégedettek: amikor találkoztunk Istvánnal az Electroluxnál, megkért minket, hogy vigyük el a bíróságra, mert újabb pert szeretnének indítani azért, hogy kimondják, jogtalanul utalták Magdit intézetbe. Azt remélik, kártérítést is kaphatnak.

“Nem tudom újrakezdeni az életem. Csak akkor fogom tudni, ha pont kerül az ügy végére” – mondta Magdi, amikor arról beszélgettünk, miért akarja tovább folytatni az ügyet. Hiába lakik végre ott, ahol szeretne, és töltheti azzal az idejét, amivel jól esik, az igazságérzete nem engedi, hogy megnyugodjon. Szeretné bebizonyítani a szüleinek és a szakembereknek is, hogy hibát követtek el, amikor gondnokság alá helyezték, és intézetbe utalták.

Magdi és István nem nyugszik, továbbra is a bíróságon keresik az igazukat | Fotó: Hajdú D. András

Magdi szülei ma is abban a lakótelepi lakásban élnek, ahonnan egykor intézetbe küldték. Ma már jobb a viszonyuk, születésnapokon, ünnepek idején meglátogatja őket, és bár jól érzi magát a tanyán, hosszú távon szeretne visszaköltözni. “A családomat nem szeretem. Az otthonomat szeretem”.

- Szurovecz Illés | abcug.hu -