2013.01.13. 19:40
Jegyzet - Köztünk marad?
<em>Megsúgom a döntésem: lesz asszisztensem. Megvallom őszintén, az ötletet az országgyűlési képviselőktől vettem. Mint a napokban olvastam, pár hónapja megszavazták maguknak azt a lehetőséget, hogy növelhessék asszisztenseik számát és azok fizetését – mindezt persze az adófizetők pénzéből.</em> <strong>Magyar László jegyzete</strong>.
Megsúgom a döntésem: lesz asszisztensem. Megvallom őszintén, az ötletet az országgyűlési képviselőktől vettem. Mint a napokban olvastam, pár hónapja megszavazták maguknak azt a lehetőséget, hogy növelhessék asszisztenseik számát és azok fizetését – mindezt persze az adófizetők pénzéből. Magyar László jegyzete. A döntés után azonnal éltek is a lehetőséggel mind a kormánypárti és mind az ellenzéki képviselők, és jócskán megnövelték a munkatársaik számát.
Mivel én az adófizetők pénzére nem, csak magamra számíthatok, számolgatom, hogyan is tudnám előteremteni az asszisztenseim bérét. Az államot követve a konyhapénzből és a gyerekek zsebpénzéből adót vonok le, a kifizetéskor pedig még tranzakciós illetéket is felszámítok. A családtagok biciklijeire súlyadót vetek ki, s még kötelező felelősségbiztosítást is kell majd kötniük velem.
Lelkesen osztok-szorzok, s elmerengek: a kormány állandóan a takarékosság fontosságát hangoztatja, beszerzési stopot emleget, közben az országgyűlési képviselők újabb asszisztensekre, a minisztériumok csodaautókra, méregdrága telefonokra fordítják a közpénzeket, míg az oktatásra egyre kevesebb jut. Vajon jól van ez így, vajon ez a helyes út...? Aggodalmam – ugye –, köztünk marad?
