Néhány dolgot másképp kellene a Parlamentben

Elkészíttették sok millióért és folyamatosan vetítik is a „fair play” reklámokat, többek között a számlaadásról. Az APEH, mint az keményen büntet! Sőt! El sem enged számolni költségként bemondásra, számla nélkü semmit!

Az Országgyűlés Hivatala ugyanakkor bemondás alapján, ellenőrizetlenül dönti el, hogy a képviselő jogosan veszi-e fel a költségtérítést! Hol itt a rendszerváltáskor ígért egyenlőség?

Az élet majd minden területén a munkáltató dönti el, hogy mennyi legyen az alkalmazottak fizetése, prémiuma, jutalma. Soha nem a dolgozó! A munkáltató dönt dönt arról is, hogy hány fővel tud és akar nyereségesen dolgozni, és egyetlen fővel sem alkalmaz többet, minta amennyire feltétlenül szüksége van!

Ezzel szemben a nép, mint munkáltató nem dönthet arról, hogy hány fő képviselővel tudja, illetve akarja megoldani a működőképes kormányzást, mennyi legyen a bérük, érdemelnek-e jutalmat, prémiumot a teljesítményük alapján.

A képviselő urak maguknak szavazzák meg a javadalmazásukat. És mindezt teszik gátlástalanul és büntetlenül a nép befizetett adóforintjaiból. Hol itt a demokrácia és az egyenlőség?

A képviselő urak az alkotmány csak azon pontjaira nyújtanak be módosítást, mely őket nem érinti. Ez egyetlen ügyben határtalan a megértés és az összefogás a pártok között. Ami a népnek nem jó, azt mindent lehet. Ami őket érinti, az tabu.

Mert ugyebár melyik párt vagy melyik képviselő akar önként és dalolva távozni a Parlamentből? Melyik honatya akar megválni a zsíros fizetéstől, a hatalmas prémiumtól és jutalomtól, a számla és dokumentum nélkül felvett óriási méretű költségtérítéstől? Senki!

Az én javaslataim egy teljesen pártsemleges, független gondolkodásmódon alapulnak: 1. Ideje lenne ott fent rendet tenni!
2. Az Alkotmányt módosítani kell. 3. A közel 400 fős parlamenti létszámot legalább a felére lehessen a munkaadónak
csökkenteni, mert a jelenlegi nem hatékony és csak veszteséget termel. 4.

Szintén a munkáltató, azaz a nép döntsön a képviselők javadalmazásának összegéről, méghozzá a teljesítményük alapján.

 Eredményt kelljen produkálni minden egyes össznépi adóforintból kifizetett járandóságuk után! A képviselők ne csak a saját bérüket mérjék az uniós átlaghoz, hanem mindenkiét. Ha nekik emelni kell, ugyanannyi százalékot legyen kötelező mindenkinek emelni.

Ha a „megfelelő munkáért megfelelő bért” szlogen érvényesül a Parlamentben is, számlaadás nélkül ott sem lehetne elszámolni semmit, ha a pártok nem egymásra acsarognának, hanem tennék a dolgukat, amiért odaküldték őket, ha minden képviselő megismerit a tisztesség és erkölcs fogalmát, akkor elmondhatnánk, hogy közel 20 évvel a rendszerváltás után talán kezdünk közeledni az ígért demokráciához, a szólásszabadsághoz és az egyenlőséghez.

Mert most még mindezektől fényévnyi távolságra vagyunk.
Hudákné Lakatos Margit