Kézilabda

2025.05.22. 21:04

Ágnes, aki az ultrák között szurkolt, majd gyúró lett kedvenc csapatánál

Már nem lepődnek meg rajta, hogy ő a gyúró. Lázárné Póta Ágnes közel tizenhat éve a dél-borsodi klub masszőre.

Ágnes, aki az ultrák között szurkolt, majd gyúró lett kedvenc csapatánál

A férfi kézilabda NB I/B-ben az utolsó, 30. forduló mérkőzéseire kerül sor. A vármegyei színeket képviselő egyik csapat, a Mezőkövesdi KC pénteken lép pályára, 17 órától a Veszprém Handball Academy ellen, a dunántúli városban. A Matyó csapat kispadján a szokásos személyek foglalnak majd helyet a kispadon, a vezetőedző, Drizner Péter mellett többek között a gyúró, Lázárné Póta Ágnes.

lázárné póta ágnes
Munkában Lázárné Póta Ágnes Fotó: magánarchívum

Lázárné Póta Ágnes: ,,Óriási szurkolást kaptunk"

A kövesdiek masszőre lassan 16 éve, hogy a klub alkalmazásában áll.

 2007-ben végeztem, mint gyógymasszőr, a munka mellett csináltam meg

 – kezdte a kezdetek elmesélését Lázárné Póta Ágnes. – A kézis csapatnak törzsszurkolója voltam, ott álltam a helyi ultra csoportban, a Magico Ultrasban. 2009 júliusában, az alapozás kezdetekor elmentünk edzést nézni, és megkérdezték, vállalnám-e a munkát, különben a gyakorlatom alatt már besegítettem az akkori gyúrónak. Utána szerződést bontottak vele, s a volt technikai vezető, Tóth Misi megkért arra, ugorjak már be, amíg keresnek valakit. Amikor ez a kis idő letelt, elmentem nyaralni – ekkor egy srác dolgozott a csapattal –, majd mikor visszajöttem, az MKC akkori vezetőedzője, Rosta István megkérdezte, vállalnám-e. A srácokat is megkérdezték minderről, akik azt mondták, persze, jöjjek. Ekkor az élvonalban voltunk. Azóta sok minden történt, sok olyan dolog, amelyekre büszke vagyok, hogy megélhettem a klubnál. Ide tartozik egy Szeged elleni döntetlen, ami azért volt nagy szó, mert a Tisza-partiak mindig is az élmezőnybe tartoztak, ellenük minden picike siker, gól, sokat jelentett. Aztán a csapat két alkalommal volt a Magyar Kupa négyes döntőjében, 2015-ben Pécsen, ahol harmadikok lettünk. Az elődöntőben az MKB-MVM Veszprém győzött le bennünket, a helyosztón pedig a Váctól jobbak voltunk. Óriási szurkolást kaptunk a lelátóról, rengetegen kísértek el bennünket... Rá egy évre, a debreceni Főnix csarnokban a negyedik helyen zártunk, mindkét alkalommal Skaliczki László volt a vezetőedző. Volt, amikor kiestünk az élvonalból, és nagyon nagy öröm volt, amikor utána vissza tudtunk jutni az NB I/B-ből.

A DMVSC-ben

Lázárné Póta Ágnestől különben nem áll messze az élsport, hiszen maga is játszott.
– Röplabdáztam... – jegyezte meg. – 

12 éves koromban, 1978-ban kezdtem, itt, Kövesden, a Szent Imre Általános Iskolában. Később leérettségiztem, amely után egy évet dolgoztam, aztán 1985-ben Debrecenbe kerültem, az NB I-es DMVSC női röplabda csapatához. Az a Fodor Antal, Tóni bácsi volt a tréner, aki még mindig csinálja a szakmát, a férfi extraligás DEAC-nál. 1986-ban hazajöttem, férjhez mentem, és az 1990-ig – amikor szültem – az itteni NB II-es csapatban voltam, amelyet Nyikes József irányított. Mikor vissza akartam térni, már nem volt csapat, a fiúk, lányok együtt összejöttek, és hétvégi vegyes röplabda tornákra jártunk.

Vigyáznak egymásra

A kövesdiek masszőre arról is szívesen beszélt, hogy mostanra már nem csak az MKC-nál, hanem az ellenfelek is ,,elfogadták", hogy ő, mint hölgy a gyúró, ez senkinek sem okoz meglepetést. 

Ennyi idő után ez már nem is kérdés 

– nyilatkozta. – Amennyiben érkeznek hozzánk új játékosok, azok számára néha igen, de ez csak egy rövid pillanat. Különben a többi klub gyúrójával jó a viszony, köszönünk, átöleljük egymást, jó munkát kívánunk. Jó érzés, amikor régi kézilabdázók, akik teszem azt nálunk is voltak, régi ismerősként üdvözölnek. Úgy tűnhet kívülről, hogy ez egy rettenetesen nagy fizikai munka, de nem mindig, hiszen a sportolók karban tartják magukat, kiemelten vigyáznak a kezeikre, a lábaikra, amik számukra a munkaeszközök. A meccsek előtt rövid bemelegítő gyúrást szoktak kérni a srácok, de nem mindenki, átlagosan öten-hatan-heten. Sérülés ritkán fordul elő, vigyáznak egymásra is a játékosok, de persze volt már ujjficam, szalagszakadás, váll kiugrás, ha bármi komoly következik be, akkor van a helyszínen orvos, ő látja el a sérültet. Tavasszal nem a klubnál, hanem egy kövesdi gyermek tornán az egyik kislánynak kiugrott a térde, hozzá mentőt hívtunk.
Lázárné Póta Ágnes azt is elmondta, jó a kapcsolata némely válogatott kézissel is. 

Annak idején edzőnk, Rosta István a főiskolás válogatott trénere is volt, és itt, Kövesden szálltak meg, ahol én voltam a gyúrójuk. Bodó Ricsi, akkor még szinte gyerek volt, mindig örömmel jön hozzám, üdvözöl. Egyébként négy éve van saját vállalkozásom, szalonom Mezőkövesden, imádom ezt a munkát. A csapatunk most NB I/B-s, jó lenne, ha egyszer ismét az NB I-ben játszanánk, de ez sok mindentől függ.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában