A borsodi bokszlegenda: egy Kokó elleni meccs biztosan nézett lenne (fotók, videó)

Ökölvívás. Olyan rend van a portán, a lakásban, hogy arról bárki példát vehetne. Csillog a járólap, és csillog a vitrin is, amelyben a számolatlan ereklye szemez azzal, aki rájuk tekint. Isaszegi Róbert pályafutása köszön vissza minden cikkből, plakettből, éremből, kupából, övből, képekből.

– Már hatvan lettem... elment az idő... – mondja a Borsodi Bányász egykori kiválósága, aki ezután a múltra tér rá. – Sárospatakon születtem, Makkoshotykán laktunk a szüleimmel, de 1969-ben elköltöztünk Sajószentpéterre. Édesapám szabómester volt, Miskolcon volt egy varroda a Villanyrendőr közelében, édesanyám pedig szálhúzó a péteri üveggyárban. Az általános iskolát itt jártam ki, olyan négyes voltam, kedveltem a matematikát, a testnevelést, azonban a földrajz, és a kémia nem ment annyira. Aztán felvettek a Szemere Bertalan középiskolába, karosszéria lakatosnak, 1982-ben végeztem.

Örömmel gondol vissza

Az ökölvívással való megismerkedést Isaszegi Róbert így ecseteli.
– Először fociztam – árulja el. – Jól ment, szerintem, de amikor az egyik srác felrúgott, eljárt a kezem, sajnos... A szüleim azt mondták, menjek, próbáljak ki valami keményebb sportot. Mivel tudtam, hogy az itteni klubnál a labdarúgás mellett vannak bunyós edzések is, elmentem oda. Ez, ha jól emlékszem, 1978 őszén történt. Haladtam szépen előre, fejlődtem hónapról-hónapra, 1980-ban már ott voltam a zalaegerszegi serdülő országos bajnokságon, és meg is nyertem a 45 kilóban a versenyt. Óriási bokszélet volt akkor a Bányászban, ahol nagyon megbecsültek minket. Sportállásban voltunk, ugyan jártam Szeles aknán, csinálgattam ott különböző dolgokat, de a mi feladatunk az volt, hogy edzünk délelőtt, és délután is. Reggelente az erőnlétet fejlesztettük, majd a szakmai dolgok kerültek előtérbe. Még most is örömmel gondolok vissza azok a pillanatokra, a klubtársaimra, az egykori trénereimre. Foglalkoztak velem, jöttek az eredmények, a külföldi részvételek is.
A 14 országos bajnoki címet – közte 7 felnőttet – szerző volt bokszoló az alábbiakat is hozzáfűzi:
– A legendánkkal, a háromszoros olimpiai bajnok Papp Lászlóval az első találkozásom még elsőéves ifjúsági versenyzőként történt, egy budapesti korosztályos versenyen. Ő volt a felnőttek szövetségi kapitánya, ott volt minden eseményen, amelyiken csak tudott, nézte a fiatalokat. Később az egyik kedvence lettem.

Isaszegi Róbert évek óta nem húzott kesztyűt

Isaszegi Róbert klubtársa volt a szórakoztató iparból (a lakodalmas zenében) ismert Szikora István, alias Bunyós Pityu is.
– Pisti egy évvel idősebb nálam, Kazincbarcikára jött tanulni fiatalon, Szabolcsból, szülei elhozták a Bányászba. Ahol nem volt túl sok időt, mert az edzője ment tovább Balassagyarmatra, ahová elvitte őt, és engem is akkor. Jómagam azonban csak mintegy fél évig voltam ott, visszajöttem Sajószentpéterre – nyilatkozza az olimpiai bronzérmes, aki beszél arról, hogy mi volt az, amit pályafutása során mindig szem előtt tartott: – El kellett mindig végezni a munkát. Ha ez meg volt, akkor nyugodtan mehettem be a ringbe, nem volt félni valóm. Rengeteget futottam a lakótelepen, vagy fel a Pipiskére. Amúgy a családban senki sem viszi a bunyós hagyományt, bár a fiam 14 éves lánya, az unokám, nagyon ügyes. Hogy mikor volt utoljára kesztyű a kezemen? Évek óta nem... Különben, persze, nézem a bokszot a tévében, egyből kitűnnek a hiányosságok, hogy hiányoznak bizonyos alapok, hogy nem megfelelő a kéztartás.

Rendben legyen

A legnagyobb Isaszegi-siker az olimpiai bronzérem, Szöulból, 1988-ból. A 32 között a Guyana-i Colin Moore-t, a 16 között az iraki Sadoon Abboud-ot, a 8 között pedig a thaiföldi Chatchai Sasakult verte meg. A négy között, az elődöntőben az amerikai Michael Carbajal következett, akitől 4-1-re kikapott.
– Nagyon bosszús voltam, nem akartam átvenni a bronzérmet, nem voltam rosszabb, mint Carbajal. Úgy könyörögtek, ,,hogy ne csináljam a balhét"... Bennem volt sokáig, hogy nem vívhattam döntőt... Később már megbékéltem azzal, hogy ennyit adott a jó isten, meg utána a sikereket a profi vonalon, hogy a WBO Interkontinentális bajnoka lettem, a 19 győztes meccsem. Nem iszom, nem dohányzom, mindent a sportnak köszönhetek. Éldegélek abból a kis életjáradékból, amit a 3. hely után kapok, meg segítgetek néha-néha a fiamnak. Egyébként van 3 gyerekem, 9 unokám – 38 évesen már nagypapa voltam – és 4 dédunokám. Drága feleségemmel már 44 éve vagyunk együtt, mindig a támaszom volt, elengedhetetlen, hogy az embernek rendben legyen a családi élete, csak akkor tud sikeres lenni.
Szóba kerül a Hell Boxing Kings is, amelyen két alkalommal is járt Isaszegi Róbert.
– Kunkli Tivadarral beszéltem a Boráros Gábor elleni meccse előtt, sajnos, nem fogadta el a tanácsom, az ökölvívás teljesen más, mint a thai boksz, amiben ő volt klasszis. Hárman voltunk a döntőn, vettünk jegyet, az jól esett, hogy a biztonsági főnök felismert. Ha esetleg felkérnének, vállalnám-e a bunyózást? Hatvan évesen már nem úgy működik a test, a reflexek, minimum 6 hónap kellene, hogy felhozzam magam a kellő szintre. Biztos lenne nézettsége, ha mondjuk Kovács ,,Kokó" Pisti ellen lépnék ringbe, akit annak idején háromszor is megvertem...