Nemrég még a saját életéért küzdött, most a helyi csapatot élesztette újra (fotók, videók)

A hétvégén Boldván rendeztek vármegyei II-es futball találkozót, és igazán különleges hangulat volt az Onga elleni vármegyei rangadón. A megszokottól eltérően nemcsak a pályán zajlottak izgalmak: görögtűz, lelkes szurkolótábor, hangosbemondó és csaknem 300 néző tette ünneppé ezt a szombat délutánt. A boldvai foci mögött hatalmas szenvedély és odaadás áll – a vezetőség szívvel-lélekkel dolgozik azért, hogy a helyi futball újra régi fényében tündököljön.

11 év után újra boldvai foci

Sipos László, a boldvai csapat elnöke mesélt egészen a kezdetektől:
– Gyermekkoromban minden szabadidőmet a focinak szenteltem – kezdte. – A barátaimmal bárhol és bármikor rúgtuk a labdát, amikor csak lehetett. Apukámmal együtt jártunk a Boldva KSE minden meccsére még idegenbe is, hiszen akkoriban még 50 kilométeren belül szinte minden faluban volt csapat a megyei III. osztályban. Ezek az élmények maradandó nyomot hagytak bennem, a gyerekkori „első félidő” szép emlékekkel telt meg. 

Később játszottam az ifiben, majd a felnőttcsapatban is Boldván, onnan vezetett az utam a Borsod Volánhoz, a DVTK-hoz, aztán a Bőcshöz az NB II-be. Boldván hosszú csend következett, mivel 11 évig nem volt foci. A pálya elgazosodott, embermagas fák nőttek rajta. Eközben, 2018-ban súlyos beteg lettem, Lyme-kórral diagnosztizáltak. Akkor megfogadtam, hogy 

Ez a fogadalom tartotta bennem a lelket. A gyógyulás után nem sokkal el is kezdtem a munkát, és szerencsére sokan mellém álltak. Az önkormányzat a lehető legnagyobb mértékben támogat és biztos anyagi hátteret biztosít nekünk, amit nagyon köszönünk Szabóné Tóth Julianna Judit polgármesterasszonynak és a képviselő-testületnek. Külön hálával tartozom Takács Józsi családjának, a lányának, Szabinának és az ő családjának, akik négy év alatt több százezer forinttal segítették a klubot. Hevele István révén több szponzorhoz is eljutottunk, és jelentős bevételeket sikerült teremteni. 

Ma már van villanyvilágításunk, labdafogó hálónk, internetünk, laptopunk, nyomtatónk és még kisbuszt is nyertünk TAO-támogatással. Elkészült a műfüves pályánk, és működnek az utánpótláscsapataink is. Két család: a Czakó és a Komjáti család, vadonatúj mezgarnitúrát szponzorált nekünk. A Pachman és a Hudák család pedig az étkeztetésben segít. Családi vállalkozásként kezdtük, így mindenki kiveszi a részét a munkából. A feleségem és a húgom mossa a csapat felszerelését és segít a pálya és az öltöző rendben tartásában. Van egészségügyi személyzetünk is, hiszen a húgom védőnő, így ebben is ki tudja venni a részét, valamint videókat is készít, amelyeket a Facebook-csoportunkban osztunk meg. Hálás vagyok a feleségemnek, hogy mindenben támogat, mert a focival rengeteg idő és hétvége elmegy, amit máshogy is tölthetnénk családként, mégis mindig mellettem áll. Ami szívfájdalmam, hogy ma már alig van boldvai játékos a felnőttcsapatban. Amikor megye III-ban újraindultunk, 27-en voltunk a keretben, mind boldvaiak. Most már csak 6-7 helyi játékos van, a többiek lelkesedése sajnos elfogyott. Olyannyira kevesen lettünk tavaly, hogy az edzőnek és nekem is be kellett állnunk, hogy meg legyen a csapat, ezért igazoltunk játékosokat a környező falvakból. Azok, akik máshonnan jöttek, szeretnek itt lenni, mert nagyon összetartó közösség alakult ki. Váradi Béla, aki sajókazai származású, kulcsfigurája ennek a gépezetnek. Ő tartja össze a csapatot, és anyagilag is sokat áldoz a boldvai fociért. Nélküle fabatkát sem érnénk. Mindkettőnknek hobbija és szívügye ez az egész. Jól kiegészítjük egymást és Béci a mi boldvai Marco Rossink. Elhivatott, megbízható, és igazi vezéregyéniség.

Edzések nincsenek

A boldvai "Marco Rossi,, Váradi Béla így nyilatkozott:
– Egy igazán remek közösséget sikerült kialakítanunk, amihez nagyban hozzájárult Sipos elnök úr és az én  ismeretségi köröm is, hiszen mégiscsak 32 évet fociztam a megyében – fogalmazott. – Úgy érzem, hogy egy igazi családot sikerült teremteni. Az eredmények is jönnek, hála Istennek, és meccsről meccsre egyre jobb teljesítményt nyújt a csapat. Ezért hatalmas tisztelet jár a srácoknak. Edzéseink ugyan nincsenek, mivel a játékosok dolgoznak, mégis minden mérkőzésre szép számmal megjelennek, és mindent beleadnak a pályán. A kölcsönös tisztelet alapvető nálunk, ezt már a kezdetekkor lefektettük, és ez a mai napig érezhető a működésünkben. Ezek a srácok imádnak focizni, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy pénz nélkül is hajlandóak pályára lépni, pusztán a játék szeretetéért. Ennek a hozzáállásnak kulcsszerepe van abban, hogy ilyen erős közösség alakult ki nálunk. Kitűztünk magunk elé egy célt: most a harmadik hely megszerzéséért küzdünk, a következő szezonban pedig már a bajnoki cím lesz a cél, amennyiben együtt marad ez a nagyszerű keret.

Korrekt, ,,fain" csávó

A 39 éves játékost, Lázi Győzőt karrierjéről és céljairól kérdeztük:
– Már 32 éve focizom, és önmagában ez a teljesítmény is sokat jelent számomra – állította. – A legmagasabb szint, amit elértem, a megyei I. osztály volt , akár magasabb osztályba is eljuthattam volna, de ez már egy másik történet. Hétéves korom óta a futball az életem része, és az is marad egészen addig, amíg azt nem érzem, hogy már nem tudok segíteni a csapatnak. Itt, Boldván jelenleg az a célom, hogy ebben a szezonban a dobogón végezzünk. Nagyon örülök, hogy ide kerültem, mert fantasztikus közösség alakult ki. Az edzőnk, Váradi Béla akivel nagyon jó kapcsolatot ápolok, ugyanúgy, ahogy az elnökünk, Sipos László is egy igazán korrekt, ,,fain" csávó. A csapat most nagyon egyben van, nemcsak tudásban, hanem emberileg is, és ezen a szinten talán ez a legfontosabb.
A meccs végeredménye 3-2 lett a boldvaiak javára.

,,Most elég jól megy csapatnak"
 

–  Itt születtem Boldván, itt fociztam is, magasabb megyei I. osztályban is pályára léptem, 30 éves koromig – jegyezte meg Takács József, boldvai szurkoló. – Volt egy lábsérülésem, így kénytelen voltam abbahagyni, de az öregfiúk csapatában játszottam egy évvel ezelőttig. Támogattam a futballt, ahogy mai napig is. Jó kis közösség van Boldván. Évről-évre jobbak a fiúk, amikor én még a felnőttben fociztam, elnök úr Sipos László, még az ifjúsági csapatban játszott. Aztán felkarolta a helyi futballt újra, hiszen 11 évig nem volt focicsapat a településen. Elindultak a legalacsonyabb osztályban, majd utána mindig egy kicsit jobbak voltak. Szeretnének a dobogóra kerülni, ezt nem tudni, hogy sikerül-e nekik, de az a lényeg, hogy most elég jól megy a csapatnak. A következő év lehet, hogy jobban fog sikerülni. Az őszi szezon nem volt olyan jó, most a tavasz lett jobb.