Imádta a krumplilángost a fővárosi klub borsodi legendája (fotók, videó)

Gömörszőlős. Kistelepülés. 79 fő lakja. Ha bárkit megkérdeznének, hogy miről híres, bizonyosan csak kevesen tudnák, hogy 1953. április 12-én itt született Várady Béla, 36-szoros magyar válogatott labdarúgó, az 1977-es NB I-es magyar bajnokság gólkirálya, 36 találattal, európai ezüstcipős. Ki ne ismerné vele kapcsolatban azt a Vasas (amellyel bajnok volt) szurkolói által faragott rigmust, hogy: ,,Béla, Béla, Béluska, úgy lő mint a géppuska…" Az 1972-es müncheni olimpia ezüstérmese már bő 11 éve, 2014. január 23.-án elhunyt.

Osztálytársak voltak

A község polgármestere É. Kovács Judit, aki nagy örömmel kalauzolt a nyugodt, csendes főutcán, mutatta a nevezetességeket. Elmondta, Várady Béla édesapja annak idején kántortanító volt, Szuhafőről került ide, és a szünetekben mindig focizott a gömörszőlősi gyerekkel. Sajnos, az iskola már 1966-ban bezárt, viszont az épület meg van, szépen kitatarozva, kiállítással a helyiségekben. ,,A Várady-család 1955-ben elkerült Putnokra. Természetesen szeretnénk itt egy emlékhelyet Várady Bélának, ez tervezés alatt van. Örülnénk, ha ez a közeljövőben megvalósulna, ez, a kultúra mellett tovább növelné a településünk látogatottságát." – fogalmazott.
– Az általános iskolát már itt, Putnokon kezdte Béla – ezt már Tamás Barnabás, a város polgármestere sorolta, aki 1952 szeptemberében született, így éppen egy osztályba került a későbbi remek futballistával. – Nem messze volt a lakásuk a pályától, talán olyan 150 méterre, még este 9 órakor is a labdát rúgta. Azt azért hadd tegyem hozzá: ebbe az osztályba járt Huszti Csaba, a későbbi válogatott Huszti Szabolcs édesapja, míg a felettünk lévő osztályban olyan srác volt, aki szintén sokra vitte a labdarúgásban. Ő Gass Pista, aki Diósgyőrbe ment, majd onnan ugyancsak a Vasasba. Béla egy könnyen barátkozó fiú volt, egy emberséges, jó barát, aki vidéki gyerekként mindenkivel megtalálta a közös hangot, persze benne is meg volt a kellő huncutság, csibészség. Olyan négyes körüli tanulók voltunk, a reál tárgyakat nem igazán szerette, a dolgozatoknál persze mindenki megpróbált mindent, hogyne puskáztunk volna... Eszembe jutott, hogy volt az ismert tüdőorvosnak, Eszenyi doktornak kertje, nagyon finom almái voltak, és a kerítésről egyből fel lehetett mászni a fára. Voltunk egy páran az egyik alkalommal, észrevett bennünket, és kutyái, a két kuvasza beült a fa alá, nem tudtunk lejönni. Amikor vége lett a rendelésnek, akkor hívta el őket, elég hosszú időt ott ücsörögtünk...

Várady Béla megkönnyezte

Tamás Barnabás ezt követően így folytatta:
– Bélának mindene volt a futball – hangsúlyozta. – Neki volt az első gumistoplis csukája közöttünk, vagy a szüleitől, vagy a rokonoktól kapta. Bikki József, az itteni tájfutók edzője nagy Ferencváros szurkoló volt, s azt szerette volna, ha oda igazol, de végül a Vasas vitte el 1971-ben Ózdról. Tízből kilenc alkalommal, ha akarta, eltalálta a kapufát, a sok gyakorlás miatt lettek olyan erősek a lövései, és biztos, hogy az alkata is meg volt hozzá. A legszebb pillanat talán az volt, amikor egyszer megkerestem Budapesten, még a régi Fáy utcai stadionban, s jött felfelé a lépcsőn: ,,Sose gondoltam volna, hogy a putnoki polgármester fog köszönteni a Vasas pályán..." – jegyezte meg. Egymás mellé ültünk, s elújságoltam neki, hogy a képviselő testületünk olyan döntést hozott, hogy a sportközpontot róla szeretnénk elnevezni. Rám nézett, s elcsukló hangon kérdezte: ,,Ez igaz?" Megkönnyezte... Természetesen itt volt a 2012-es avatáson, a képviselő testület pro Urbe díjat adományozott neki. A kedvenc étele a krumpli lángos volt. Ittjártakor készítettünk neki egy hatalmas tállal, 65 darab volt rajta, amikor letettük elé, rögtön felhívta a feleségét, és megkérdezte tőlem: ,,Tudod, mi van előttem?" A gömöri gyerekek még most is imádják a krumpli lángost, sózva, zsírozva.

Nem kifogásolta

Putnokon, az egykori Thököly utcai házukon emléktábla van elhelyezve. Csöngetés után Koós Józsefné, Germuska Klára nyitott ajtót. Az ingatlant 1982-ben vásárolták meg, addig Váradyék unokaöccse lakott benne, albérletben.
– Polgármester úr keresett meg annak idején azzal az ötlettel, engedélyezném-e azt, hogy egy emléktáblát helyezzenek el a külső homlokzaton Várady Béla emlékére, aki itt gyerekeskedett – kezdte. – Természetesen nem volt ellene semmi kifogásom. 2018-ban került sor az avatásra, nagyon sokan voltak rajta, Béla nővére is. Amikor még élt, és hazalátogatott, mindig bejött hozzánk, örült annak, hogy ilyen szépen rendben tartjuk a portát. Persze, vannak olyan ismeretlenek, akik eljönnek, megállnak, megnézik, aztán elmennek, még Szlovákiából is. Amikor tudom, hogy lesznek vendégek, akiket behívok, – mert mondjuk koszorút hoznak Béla születésnapjakor, vagy Mindenszentek alkalmával – azoknak csinálok némi apróságot, már volt, hogy a kiflinek dagasztottam, hajnali 3 órakor.  

További videós tartalmainkat megtekintheted YouTube csatornánkon!