Az együttlét többet ér mindennél

Húsvét. A labdarúgás sajátossága, hogy húsvétkor sem ,,áll meg az élet", rendeznek bajnoki meccseket. A vármegyei II. osztály Kelet csoportjában szereplő Pácin SE már Nagypénteken lejátszotta soros összecsapását, a szomszéd riválist, a Karcsa SE-t fogadták, igaz, nem otthon, ugyanis zajlik pályájuk rekonstrukciója, hanem pár kilométerrel odébb, Cigándon. A tréner, Paronai Tamás (aki a helyi utánpótlásban is dolgozik, valamint a Cigánd SE U14-es gárdáját is gardírozza) két kisfiával, a 13 esztendős Lóránttal, illetve a 9 esztendős Csongorral készül locsolkodni.

– Ilyenkor mindig eszembe jut, hogy milyen volt az én, a mi húsvétunk úgy negyven évvel ezelőtt, még a szocializmusban – kezdte az 1980-as születésű egykori játékos, aki összességében több, mint 400 találkozón lépett pályára. – Az édesapámmal, és a bátyámmal indultunk neki a locsolkodásnak, meglátogattuk a rokonokat, barátokat, meglocsoltuk a lányokat, hölgyeket, és gyűjtöttük a forintokat. Nagy becsben volt akár egy húszas, vagy a piros papír százas, és persze számoltuk a tojásokat. A tesóm, aki 6 évvel idősebb tőlem, nekem adta mindig azokat a tojásokat, amik számára nem voltak olyan értékesek, de bezzeg a rendes csokitojásokat mindig megtartotta, ugyanakkor a pénzen igazságosan megosztoztunk.

Paronai Tamás: ,,Falun még élnek az ilyen, és ehhez hasonló népszokások"

Ezután egy, sokak által már nem ismert dolgot is megemlített a bodrogközi szakember:
– Az én korosztályom, és az idősebbek számára ismerős a takarékbélyeg, mi is vettünk húsvét után attól a tanár nénitől, aki ezeket árulta az iskolában, majd a ,,befektetést" kivettük év végén – emlékeztetett Paronai Tamás, aki aztán rátért a mostani húsvétra: – A gyerekek természetesen lázasan készülnek... Mi, a tesóm, és édesapám maradtunk, kibővült a csapat két-két gyerkőccel, ugyanis a bátyámnak is kettő van. Sajnos, sok rokon, ismerős már eltávozott, akikhez régen mentünk, nagyjából már dél körül haza szoktunk érni. Falun még élnek az ilyen, és ehhez hasonló népszokások, úgy az iskolában, óvodában, vagy otthon, mi is próbáljuk átadni azokat a dolgokat, amiket a fatertól tanultunk. Délután, ebéd után még összejövünk a barátokkal néhányan, most annyi lesz pluszban, hogy meg fogjuk nézni az Újpest foci csapatának bajnoki meccsét, ugyanis mi nagy Újpest szurkolók vagyunk. Annak idején, gyerekként megkérdeztem édesapámtól, hogy kinek kell szurkolni, mire ő azt mondta: ,,Hát az Újpestnek!" Tudjuk, látjuk, hogy ebben az időszakban nagy divat az, hogy elmennek a családok wellnessezni, mi nem ilyenek vagyunk, nekünk többet jelent, hogy itthon együtt legyen a család, ki kell használni ezt a rövid időt, amikor együtt vagyunk, ez többet ér mindennél.