Angliában is rúgta a bőrt, de Fiola kiállításához is köze volt - szögre akasztja a cipőjét a borsodi legenda 

A vármegyei foci egyik ismert alakja, Monyók Péter, a szezon végén befejezi nagypályás pályafutását. A 38 éves játékos hosszú és küzdelmes karriert tudhat maga mögött, amely során Putnokon élte meg legnagyobb sikereit, de Angliában is kipróbálta magát. Most arról mesélt, miért döntött a visszavonulás mellett, milyen emlékei vannak pályafutásáról, és hogyan tervezi a jövőjét a futballban.

– A futball rengeteg élményt és sikert adott nekem, de elérkezett az a pont, amikor már be kell látnom: a testem nem bírja úgy a terhelést, mint korábban – kezdte. – Egészségügyi okokból a szezon végén szeretnék visszavonulni. Pályafutásom során négyszer műtötték a térdemet, és valljuk be, a megyei pályák állapota sem segít abban, hogy fájdalommentesen tudjak játszani. Úgy érzem, most kell meghoznom ezt a döntést, méltósággal szeretném befejezni a pályafutásomat. A Sajóvámos csapatát még tudom segíteni, de nehéz elfogadni, hogy a fénykoromhoz képest már csak 10-20 százalékot tudok nyújtani. Még most, 38 évesen is bosszant, ha nem úgy sikerül egy-egy mérkőzés, ahogy tervezem. Azt szeretném, ha a szurkolók jó emlékekkel gondolnának rám, nem pedig úgy, hogy már csak árnyéka vagyok önmagamnak. Ezt a szezont még természetesen befejezem a csapatommal.

Koszta Péter a kedvenc edzője

A támadó ezután így folytatta:
– Egyértelműen a putnoki éveket tartom karrierem csúcsának – sorolta a vármegyei játékos. – Itt éltem meg a legnagyobb sikereket, például a Magyar Kupában kiejtettük a Paksot, ahol olyan nevek szerepeltek, mint Böde Dániel, Fiola Attila vagy Éger László. Sosem felejtem el, hogy Fiola Attilát rólam állították ki második sárga lappal, és ezzel büntetőhöz jutott a csapatunk. Ezzel a 3-2-es  győzelemmel a legjobb 16 csapat közé jutottunk, ahol végül a Kaposvár ellen búcsúztunk a sorozattól, 4-1-es összesítéssel. Akkoriban a hazai kupameccseinken a nagyobb csapatok is megizzadtak ellenünk, hiszen a Honvédot például hosszabbításra kényszerítettük, aztán itt már kijött a két osztály különbség. Putnokon dolgozhattam ,,magasan" a legjobb edzőmmel, Koszta Péterrel, akit szakmailag és emberileg is nagyon nagyra tartok. Rengeteget tanultam tőle, és ha valakit ki kellene emelnem, mint aki a legtöbbet segített a pályafutásom során, akkor ő lenne az. A futball számomra mindig is több volt, mint egy játék. Amikor 27 évesen Angliába költöztem, azt gondoltam, hogy lezárom ezt a fejezetet, de végül nem tudtam meglenni nélküle. A külföldi kitérőm előtt, Putnokon az orvos azt mondta, hogy még folytathatom pár évig, de hosszú távon nem lesz jó a térdemnek, mert nincs sem elülső, sem hátsó keresztszalagom a bal térdemben. Konkrétan a combizmom tartotta az egészet. Egy barátom sokszori hívására végül Angliába mentem dolgozni, de másfél-két hónap után rájöttem, hogy hiányzik a foci. A St. Margaretsbury csapatában játszottam az angol ötödosztályban, ahol kiváló minőségű pályák voltak. Arra lettem figyelmes, hogy már majdnem többet focizok Londonban, mint itthon. Pedig dolgozni mentem ki, és végül a heti két mérkőzés, plusz az edzések már nem fértek bele, mert időközben a munkahelyemen, egy bárban, menedzser lettem.

Monyók Péter: Méltó lezárása lenne

Monyók Péter miután hazajött, Ongán próbálta újra felépíteni a játékát.
– De már nem azon a szinten, ahol abbahagytam – említette meg. – Kopott a gyorsaságom, és pár kiló is feljött rám, de ennek ellenére a következő csapatomban, Abaújszántón újra futballistának érezhettem magam. Három évet töltöttem ott, és nagyon szép eredményeket értünk el. Azóta sajnos megszűnt a csapat, de jó érzés, hogy a részese lehettem ennek az időszaknak. Most pedig Sajóvámoson érzem jól magam, és szeretném, ha a csapattal sikerülne elérnünk a célunkat: a dobogón végezni. Ez egy méltó lezárása lenne a nagypályás karrieremnek. Büszke vagyok arra, hogy kispályán is eljutottam egy szintre, és meghívást kaptam a magyar válogatottba, ahol szintén szép sikereket értünk el. Sajnos, pár nappal a minifutball vb előtt megsérültem, így nem tudtam elutazni, pedig hatalmas élmény lett volna ott szerepelni. Ettől függetlenül a kispályás karrieremet nem szeretném befejezni, jelenleg a Berek Rolád csapatában játszom, és bízom benne, hogy még sok nagy eredményt érünk el.

Vizsgázott játékvezető

A nyilatkozatában kitért még az alábbiakra:
– Bár a játékos-pályafutásom a végéhez közeledik, nem akarok teljesen elszakadni a futballtól – árulta el Monyók Péter. – Nemrég levizsgáztam játékvezetőként, és ezen az úton szeretném tovább építeni a karrieremet. Itt már nincsenek hirtelen kitámasztások, csak egyenes futások, amit a térdem jobban bír. A célom, hogy a megyei elitbe kerüljek játékvezetőként. A futball mellett a civil életben is megtaláltam a helyem. Vendéglátásban, az Öreg Miskolcz étteremben dolgozom, és ebben érzem jól magam. Szeretek emberekkel dolgozni, és bár teljesen más közeg, mint a pálya, mégis sok szempontból hasonló: csapatmunka és gyors döntések kellenek itt is. A legfontosabb számomra az, hogy a szurkolók, csapattársak és ismerősök jó emlékekkel gondoljanak rám. Mindig a maximumra törekedtem, és szeretném, ha úgy emlékeznének rám, mint aki mindent megtett a csapata sikeréért. Ha pedig a jövőben síppal a kezemben térek vissza a pályára, bízom benne, hogy ugyanilyen elhivatottsággal és szenvedéllyel tudok majd ott is helytállni.