Játékvezető: tűzoltóként a pályán is tüzet olt

A diósgyőri stadion első emeleti nagytermében a napokban tartották a Magyar Labdarúgó Szövetség https://www.mlsz.hu/Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Igazgatósága játékvezető bizottságának hagyományos évzáró-évnyitó taggyűlését és bálját, amelyen több mint kétszázan vettek részt. Az ünnepségen Füleki Csaba vette át az Év játékvezetőjének járó serlegeket és jutalmakat – közölte a boon.hu
 

Játékvezető: játékospárti bíró 

– Meglepett az elnökség döntése, amelyre nem gondoltam – kezdte a kitüntetett sípos, majd így folytatta: – Ennek ellenére sem számítottam az elismerésemre, hogy több kollégáim azt mondta nekem, hogy esélyes vagyok a díjra. Amióta elhangzott a nevem, rengeteg személyes gratulációt kaptam, aztán sms-ben, e-mailben és a Facebookon is özönlöttek hozzám a szép szavak. Kár lenne tagadnom azt, hogy szűkebb pátriánkban mérföldkőhöz érkeztem. Már csak azért is, mivel negyvenhat esztendős vagyok, így mintegy nyolcvan itteni elit mérkőzés után sem juthatok feljebb, vagyis soha nem leszek NB III-as kerettag. Rövid számvetést készítettem: valószínűleg azért esett rám a feletteseim választása, mert jól ismerem a szabályokat, követem a játékot, akcióközelből fújok, megfelelően fegyelmezek. Itt jegyzem meg, hogy bíróként játékospárti vagyok: erről úgy szoktam beszélni, hogy minden focistát igyekszem a pályán tartani.

Menekülnie kellett 
Füleki Csaba aktív korában a harmadik osztályig jutott Ózdon, aztán megfordult Borsodszentgyörgyön, Felsőtárkányban és Putnokon is. Vizsgát 2013-ban tett, az egyik legjobb vármegyei síposnak tartott Kálmán Imre beszélte rá, hogy üljön be a fekete ruhások iskolapadjába. 
– Amikor visszavonultam és az egykori kohászváros utánpótlásában elkezdtem edzősködni, arra jöttem rá, hogy sok szabályt nem ismerek – folytatta az Év játékvezetője. – Azóta persze sok víz folyt le a Sajón: eddigi pályafutásom több emlékezetes történéssel ajándékozott meg. Működtem az akkor egyaránt élvonalbeli Mezőkövesd és Kisvárda felkészülési összecsapáson, mostani bálunk előtt pedig a Mezőkövesd – Budafok NB II-es gárdák edzőmeccsén is jelen lehettem. Természetesen úgynevezett balhés találkozóm is volt: Harsányban, miután a hazaiak a 90. és a 93. percben gólt kaptak, esernyővel próbáltak ütlegelni és a kollégáim segítségével alig tudtam magam kimenekíteni. Nagyobb terveket nem szövögetek, amíg az egészségem engedi és jól érzem magam a bőrömben, addig „vezénylek” majd a zöld gyepen, mellesleg a családomban nincs követőm.    

Tűzoltó százados
A kitüntetettek óriási serlegeket kapnak, így visszatérő téma, hogy hová teszik a lakásaikban az ereklyéket. Erről így beszélt Füleki Csaba: 
– Ez a kérdés nekem is fejtörést okozott. Végül a nappali díszei lettek, a televízió mellett állnak, így amikor otthon vagyok, ha akarom, ha nem, állandóan rápillantok, de ez így van rendjén. Máris a civil életemhez érkeztem, erről végül megemlítem, hogy huszonnégy éve tűzoltó vagyok, százados tisztként dolgozom, munkámat ugyanolyan hivatásnak tekintem, mint a játékvezetést. Mindent össze tudok egyeztetni, így a feladataim és a hobbim még a hétvégeken sem temetnek maguk alá. A bálból sem siettem haza, kis túlzással mondva én zártam be a stadion kapuját, fődíjasként így illett és így is tennem.

A képen: Füleki Csaba és a párja, Fodor Gabriella a díjátadás után Fotó: Mogyorósi Zsolt Pipó