DVTK stadion - és Anikó néni

A Diósgyőr szurkolói, szimpatizánsai közül többen tagjai egy, vagy netán több közösségi csoportnak is, ezeken a felületeken gyakorlatilag bárki hozzászólhat az őt érdeklő hírekhez, történésekhez, de akár fotót is posztolhat. A ,,DVTK szurkolók csoportja! – 1910.hu" címet viselő csoportban lévők egy ideje már felfedezhették, hogy ,,valaki" ugyanarról a helyről, évek óta képeket készít a DVTK stadionról, amit egy dátummal, és egy rövid mondattal kommentál, általában azzal, ami éppen a létesítményben, annak környékén zajlik (zajlott). Ezen személy nem más, mint Pusztáné Létay Anikó, akit megkerestünk, elöljáróban azon kérdéssel, hogy mióta ,,él" ezen hobbijának.

– Kezdeném azzal, hogy 78 éves vagyok, tősgyökeres miskolci, itt születtem – mondta. – Nem emlékszem arra pontosan, hogy mióta vagyok tag ebben a csoportban, de viszonylag régóta. Csak véletlenül megláttam annak idején a közösségi oldalon, és csatlakoztam. Az Andrássy út 100-ban lakom, a balkonról fényképezem, amely a szemközti, egyik diszkontáruház-lánc üzletre néz, de balra látom a stadiont. Korábban, úgy 2009-től fényképezőgéppel csináltam a fotókat, 2016-tól viszont iPad-et használok.

DVTK stadion: 2015-ben

Azon felvetésre, hogy miért jó téma számára a futball létesítmény, az alábbiakat válaszolta:

– Egyrészt szeretek fotózni, másrészt felkeltette az érdeklődésem – jegyezte meg Anikó. – Kedveltem a régi stadiont, amelynek a környékén sokat sétáltam, de kedvelem az újat is. Éppen ezzel kapcsolatban, az építés folyamatáról csináltam sok képet, érdekes volt az átalakulás maga, hétről-hétre, hónapról-hónapra. Ugyanakkor látványos a stadion a különböző időjárási körülmények között, amikor teszem azt mögötte piros az ég alja, vagy mondjuk ha esik a hó, és beborítja az egész építményt, annak környékét, illetve az esti megvilágításban is. Az is izgalmas téma, amikor az emberek, a szurkolók a meccsek előtt, vagy után ,,áradnak" a stadionhoz, vagy a stadiontól, és éppen örülnek, vagy szomorúak. Hogy hány fotót csináltam már? Pontosan sajnos nem tudom. Érdekes, hogy a foci szabályait egyáltalán nem ismerem, hogy ki a csatár, vagy mi a szöglet, egy ismerősöm szokta ezeket magyarázni nekem, de az igazság az, hogy nem sokkal később elfelejtem.

Arról is beszélgettünk, hogy kap-e reakciókat akkor, amikor kitesz, feltesz egy képet.

– Igen, sokan reagálnak, nekem azonban nincs olyan kép közöttük, amit különösen kedvelnék – válaszolta, majd a magánéletébe is beavatott: – Angol-orosz szakos tanár voltam, 2007-től pedig nyugdíjas vagyok. A Zrínyi, majd a Diósgyőri Gimnáziumban tanítottam, 19, valamint 17 évet. 1972-től lakunk, lakom itt, sajnos, a férjem 2006-ban elhunyt. Egy lányom van, ő 2000 óta Írországban, Dublinban él a férjével, van két fiú unokám. A kisebbik 13, a nagyobbik 15 éves múlt, nagyon jól beszélnek magyarul, a kicsi ,,nagy focista". December közepén voltam náluk kinn egy hetet, vittem ajándékba két darab DVTK-s bögrét, focilabdát, illetve pólót. A fiúknak sáljuk is van, nagyon szeretik az ilyen dolgokat. 2015-ben jártam velük a régi stadionban, akkor lefényképeztem ott őket, de sem azelőtt, sem azóta nem voltam benn. Érdekes lenne egyszer bejutni az újba, ha erre lehetőségem nyílik, körbe járni, benn szívesen fotóznám a lelátókat, a pályát.

Pusztáné Létay Anikó különben másik hobbijáról is örömmel nyilatkozott, ami az agyagszobor készítés. Voltak régebben kiállításai, több száz alkotás viseli a kezei munkáit.

– Most már leálltam vele, mert nem férnek el a lakásban. Volt, hogy eladtam, volt, hogy elajándékoztam némelyiket – árulta el.