Socca hálóőr: ,,Egy kapusnak bizonyos szinten bolondnak is kell lennie"

Socca. Pár napja véget ért Ománban az idei socca (5+1-es szabályrendszerű kispályás) világbajnokság, amelyen a magyar válogatott is részt vett. Az együttes a csoportmeccsek során nem kapott ki, négy összecsapásából kettőt nyert, kettőn döntetlenre végzett. Utána viszont a nyolcaddöntő nem sikerült, a házigazdák válogatottja egy találattal jobbnak bizonyult, így búcsúzott a további küzdelmektől Roni Ribeiro Da Silva szövetségi kapitány gárdája. A keretben volt vármegyei kötődésű játékos is, mégpedig a Sátoraljaújhelyen született, Tolcsváról származó kapus, Szacskó László.

Nem teljesült

– A hazaiak csapata megérdemelten nyerte meg a nyolcaddöntőt, ezt sportszerűen ki kell mondani – vágott bele azonnal a dolgok közepébe a hálóőr, aki a Dél-Afrika elleni találkozón gólt is szerzett. – Nagyon komolyan vették a világbajnokságot, amelyre több hónapos edzőtáborral készültek. Masszív brigád volt az ománi válogatott, erőben felülmúltak bennünket, és volt rengeteg lehetőségük is. Sápadtnak tűntünk meccs közben, nem igazából jött ki a lépés, annak ellenére, hogy mi szereztük meg a vezetést. A kezdés előtt akadtak olyan hangok, hogy bizonyosan mi fogunk nyerni, és ezzel együtt tovább lépni, de a sportban, a futballban soha nincs lejátszva előre semmi, nincs ,,tuti", a pályán bármi megtörténhet. Az úgymond alapcélunk az volt, hogy jussunk minél messzebb, az első nyolcba, tehát ha így nézzük, akkor nem teljesítettük a magunk elvárását.

Az állandó socca bútordarab  

,,Szacsi" – ahogyan a barátai nevezik, illetve futballberkekben hívják – amióta létezik a válogatott, tagja annak, az első vébéje a 2019-es krétai volt. Aztán a covid miatt csak 2022-ben volt a következő világbajnokság, Budapesten, 2023-ban pedig a németországi Essenben. Ezek mellett még pályára lépett Európa Kupán is, Moldovában.
– Nem számolgatom, hány alkalommal szerepeltem eddig a nemzeti csapatban, majd a pályafutásom végén egyszer összeadom – ütött meg humoros hangot Szacskó László, aki azt is elmesélte, hogyan került bele a labdarúgás ezen szakágába: – A múltban strandfociztam, szintén benne voltam a válogatottban, és onnan ismert az akkori szövetségi kapitány, Schrancz Balázs, ő hívott ,,soccázni". Azonnal ,,igen"-t mondtam a felkérésre, mert nagyon szeretem a kispályás futballt. Érdekes, hogy a kapustársaim változtak mellettem azóta, én viszont – úgy néz ki – állandó bútordarab vagyok. Remélem, jövőre is ott leszek, lehetek a csapattal mind a moldovai Európa Kupán, mind a mexikói világbajnokságon.

NB I-ben az U19-cel

Arra a felvetésre, hogy mennyi üzenetet kapott otthonról, Tolcsváról, ezt válaszolta Szacskó László.
– Rengeteget, a közösségi felületre kitett posztomhoz sokan hozzászólnak, gratulálnak, bíztatnak, a régi barátaim, focis társak videóüzenetet is küldtek – sorolta a 2011 január óta tűzoltó, akinek a fővárosban, Zuglóban van a szolgálati helye. – Szeretném megköszönni mindenkinek, a feletteseimnek azt, hogy támogatnak a labdarúgás terén is. Egyébként Sátoraljaújhelyen születtem, nemrég töltöttem be a 37. életévem, Tolcsván laktam, ott jártam általános iskolába. Tizennégy évesen kerültem  Kazincbarcikára, középiskolába, fociztam a KBSC utánpótlásában, ahol megnyertük az NB I/B-t, majd utána az U19-cel szerepeltem az NB I-ben is. Olyan társaim voltak, mint Elek Ákos, Zimányi Ádám, vagy éppen Máthé Gergő, az edzőnk Kádár Zsolt volt, de Kálmán Vili bácsi is sokat volt velünk. Benne voltam a felnőtt NB II-es csapat keretében, évekig velük edzettem, azonban pályára nem léptem. Barcikát követően egy évre hazaigazoltam Tolcsvára, ahol akkor vármegyei I. osztályú volt a gárda. Utána elmentem Cigándra, szintén ebben az osztályban játszottam, de az NB III-ban is. Aztán jöttem fel Budapestre, a munka mellett Maglódon játszottam, jelenleg pedig a Pest vármegyei I. osztályú Ceglédnél védem a kaput. Az ötödik helyen állunk, fiatal a csapatunk, örülnénk, ha tavasszal el tudnánk csípni a dobogót.

Nem kanászosodott el

A socca válogatott erőssége elárulta, haza, Tolcsvára ritkán tud menni, a munka, a foci, az edzések, nem igazán engedik, a saját megfogalmazása szerint ,,nehéz összehozni".
– A szüleim, a tesóm – a nővérem –, a keresztfiaim ott laknak – közölte Szacskó László, aki a gyermekkori futball élményeiről ezeket osztotta meg: – Faterom, unokatesóm, és szegény nyugodjon keresztapám is kapus volt, úgyhogy nem tudtam elkerülni, hogy én is a háló elé álljak. Helyben mások is tanítgattak, az idősebb kapusok, óriási köszönet Braun Zsoltnak, illetve Mata Sándornak, akik terelgettek, hogy fiatalon ne kanászosodjak el. Tulajdonképpen onnan, akkortól hozom magammal azt a mentalitást, hogy egy kapus nem félhet, át kell mennie a falon is. Kimondom: egy kapusnak bizonyos szinten bolondnak is kell lennie, máshogyan ezt nem lehet csinálni.

Otthon fejezné be

A népszerű ,,Szacsi" kapusideálként Gianluigi Buffont, Oliver Kahnt, és Marc-André ter Stegent nevezte meg, míg itthonról a már visszavonult Király Gábort.
– Van-e valami bevett szokásom? – kérdezett vissza Szacskó László. – Az, hogy a kesztyűmet nem veheti fel senki, maximum kapustárs, de mezőnyjátékos nem. Azt is lehet mondani, hogy kesztyűmániás vagyok, minden hónapban veszek egy párat, ha meglátok valami újat, szépet, jót. 
A zempléni településről származó hálóőr kacérkodik azzal, hogy a télen visszatér a futsalba, ahol különben már szerzett két NB II-es aranyérmet, a csömöriekkel, és a maglódiakkal.
– Vannak elképzelések még a jövőt illetően, az egyik nagy cél, hogy a socca válogatottal nyerjünk egy érmet nagy nemzetközi eseményen – jelentette ki Szacskó László. – Azt sajnálom, hogy otthon, Tolcsván jelenleg nincs csapat semmilyen bajnokságban, szerintem ez hiányzik a falunak. Jó lenne, ha valakik fel tudnák támasztani a focit, és akkor lehet, hogy majd ott fejezném be a pályafutásom. Nagy-nagy köszönet a 9 éves kislányomnak, és páromnak is a támogatásért!