Óriás léptekkel robogott előre

A tiszaújvárosi színeket képviselő Lehmann Csongor számára a 2024-es esztendő igazán kimagaslóra sikerült, ami persze nem meglepetés, hiszen az utóbbi években folyamatosan óriás léptekkel robogott előre.
A magyar triatlonsport első olimpiai távú elit Európa-bajnoka, a párizsi ötkarikás játékokon hősies versenyzéssel a 11. helyen végzett kiváló sportoló kipihente a kemény szezont és már túl van első meleg égövi, alapozó edzőtáborozásán.
A triatlonban évtizedek óta jártas sportrajongók, a magyar sportbarátok számára is különleges örömet jelenthet, hogy egy 25 éves tiszaújvárosi fiatalembert az ötödik helyen jegyeznek a világbajnoki összetettben, csakúgy, mint a világranglistán. 
A 2024 évről és a 2025-ös tervekről beszélgettünk a Tiszaújvárosi TK sportolójával, Lehmann Tiborral.

Lehmann Csongor és a kis város

Sikerült már feldolgoznia azt a fantasztikus tényt, hogy jelenleg Ön a világ ötödik legjobb férfi triatlonosa? Mennyire jelent ez terhet, illetve motivációt?
– Az egész szituáció hirtelen jött, és meglepett egy picit. Erre az évre a hatodik helyet tűztük ki célul magunk elé, edző-édesapámmal. Túlszárnyaltuk a tervünket, de persze nem adnánk vissza az ötödik helyet a hatodikért! Nagyon-nagy önbizalmat ad ez a pozíció, és bizonyítja, hogy rendkívül kifizetődő az a kőkemény munka, amit csinálunk. A versenyeken is lépésről-lépésre haladok előre, egyre jobban kamatoztatom az elitben szerzett rutinomat. Mostanra végérvényesen számolnak velem a legnagyobbak, ami egyfajta teher és adrenalin, de ez is szükséges a jó eredményekhez. Szisztematikusan olyan célokat tűzünk ki, hogy meg tudjam javítani eddigi legjobb teljesítményemet. Fontos, hogy én is ezt várom el magamtól. Magam is azt vallom, hogy merjünk nagyokat álmodni! Az idei produkciómmal bizonyítottam, hogy innen, Tiszaújvárosból is be lehet teljesíteni a nagy álmokat, igenis meg lehet csinálni, hiszen ebben a kis városban minden adott ehhez. Magasra tettük a lécet, de nem szeretnénk lejjebb adni. Nem lesz könnyű munka, de állok elébe!

A 2024-es viadalokra visszatekintve melyek voltak a legmeghatározóbb élményei, melyekre büszkén gondol vissza? 
– Talán nem tűnik szerénytelenségnek, de több ilyen meghatározó élményem is volt. Mérföldkőnek számított, hogy idén végre sikerült felállnom a világbajnoki széria-versenysorozat, a WTCS dobogójára, melynek többször a közelében voltam már. Cagliariban a győztes, az olimpiai bajnok, a brit Alex Yee és az ezüstérmes, az olimpiai második, az új-zélandi Hayden Wilde mellett lehettem ott a pódiumon. Úgy érzem addigra értem be mentálisan, ott ezen a téren is teljesen más szintet képviseltem, másként álltam oda. A párizsi olimpia szám szerinti helyezését és a teljesítményt el kell választani. Mindkettőre büszke vagyok, a teljesítményemre kiemelten, hiszen nem zuhantam össze attól, hogy az úszás elején leverték a szemüvegemet, emiatt pályát tévesztettem. Hátrányos helyzetből sikerült felzárkóznom, sőt a hajrában Tokió olimpiai bajnokát, a norvég Kristian Blummenfeltet is lehajráztam. Az olimpia olyan csodálatos élmény és tapasztalat, mely csak keveseknek adatik meg. Életem végéig emlékezni fogok az első ötkarikás játékomra! Ebbe a sorba kívánkozik, hogy Vichy-ben sporttörténelmet írtam azzal, hogy megnyertem a magyar triatlon első olimpiai távú elit Európa-bajnoki címét. Nem kötelező udvariasságból, de meg kell említenem a tiszaújvárosi világkupán elért győzelmemet, mely ebben az évben is nagyon szívmelengető volt számomra.

Hogy alakultak a meglehetősen sűrű és megerőltető idény utolsó napjai?
– Az erős szezon után intenzív pihenést próbáltam beiktatni, hosszú idő után elmentünk nyaralni, ami rendkívül hasznosnak bizonyult, hiszen teljesen feltöltődve kezdhettem meg klubtársammal, Kovács Gyulával a már a jövő évi felkészülés részét képező, első meleg égövi edzőtáboromat, Spanyolországban, ahonnan december 19-én érkeztünk haza. Már az is nagyon különleges, hogy a tiszaújvárosi Sportgálán itthon tudtam lenni, nagyon örülök, hogy együtt ünnepelhettük sportsikereinket. A karácsonyt családi körben töltöttük, de vigyáznom kellett a bejglivel, mert az év utolsó szombatján – pár év kihagyás után – ismét rajthoz álltam egy cyclo-cross kerékpáros versenyen. 

Jelenleg mit lehet tudni a 2025-ös programjáról?
– Januártól folytatjuk a meleg égövi edzőtáborokat, majd, – amint az idő engedi, – magaslatra is megyünk. Egyre profibban tudjuk összerakni a táborokat, csiszolni a részleteket, hogy mindig legyen olyan inger, újdonság, ami megtöri a monotóniát. A korábbi évekhez hasonlóan, fedettpályás atlétikai és triatlon versenyek is szerepelnek a programban, melyek az edzések mellett egyfajta izgalmat is jelentenek. A tavalyihoz hasonlóan, jövőre is intenzív szezon elé nézünk. Egy, számomra újdonságot jelentő középtávú versennyel tervezzük a kezdést. Az április elején, Abu-Dzabi mellett rendezendő viadal új ingereket nyújthat, ugyanakkor lendíthet az olimpiai távú felkészülésemen is. Ez egy teljesen más kávéház, de jó lesz kipróbálni magam. A világbajnoki szériaverseny-sorozatba, WTCS-be májusban, Yokohamában kapcsolódom be, ezután minél több állomáson szeretnék ott lenni. Igazán jól lenne többször a dobogóra állni, de a jelenlegi pozíciómat is remek lenne megtartani. Előrehaladott tárgyalásokat folytatunk, hogy bekerüljek a SuperTri-sorozatba, ahol szintén a közvetlen élmezőny tagjai mérik össze tudásukat a világ nagyvárosaiban. Mivel jövőre még nincs olimpiai kvalifikáció, minél több új elemet igyekszünk beépíteni a felkészülésembe. A 2028-as Los Angeles-i ötkarikás játékok természetesen továbbra is kiemelt helyen van a fejemben. Addig azonban folyamatosan szükségem van közelebbi célra is.