A gyerekkori álmok valóra válásának éve

Különleges sportpályafutás tudhat maga mögött Guzi Blanka, a DVTK öttusázója. A most 25 éves sportoló kilenc évvel azután, hogy elkezdte űzni ezt a sportágat, nem csak, hogy kijutott a párizsi olimpiára, de ott, az egyéni versenyben az előkelő 4. helyen zárt. A legeredményesebb évének utolsó napjaiban beszélgettünk a kistokaji, miskolci, budapesti életet élő sportolóval.

Guzi Blanka és a karácsony

Tart még az itt is meg kell jelenni, ennek a meghívásnak is eleget kell tenni időszak?
– December 19-én volt az utolsó, úgyhogy a hétvégétől elkezdett csendesülni körülöttem a világ, nem is baj, mert az olimpia óta nagy volt a nyüzsgés, nem volt olyan hét, hogy ne kellett volna valahová menni. Hozzáteszem, ezek mindegyike nagyon kedves esemény volt az éltemben, de összevetve a Párizs előtti időszakkal, ég és föld van a kettő között. Augusztus óta nem volt olyan, hogy csak egy kicsit ledőlök, szinte minden nap rohanós lett.

Hol volt, hol nem volt?
– Nyilván abból van kevesebb, ahol jártam. Decemberben év végén díjátadókon, évzárókon vettem részt, előtte több iskolában voltam, nem csak itt a megyében, Miskolcon és környékén, hanem Budapesten, Egerben is, de volt jelenésem konferenciákon, és voltam kisfilm forgatáson is. És voltak média események, interjúk, továbbá a katonai kötelezettségemnek is eleget kellett tenni, hiszen szerződéses vagyok, a sportszázadban.

Hol tart a rendfokozatokban? Volt már előléptetés?
– Még mindig szakaszvezető vagyok. Ha aranyérmet szereztem volna az olimpián, akkor már előrébb járnék, mert akinek ez sikerült, soron kívüli előléptetésben részesült.

Bizonyára nagyon más volt a mostani év vége, összehasonlítva a korábbiakkal.
– Eddigi öttusa karrierem alatt összesen nem vettem részt annyi rendezvényen, mint az előző négy hónapban. Ez édes teher volt, de olyan, amit kihívás volt az edzésmunka mellé beilleszteni.

Díszpolgári címet is kapott...
– Bizony, bizony, Kistokaj díszpolgára lettem. Nagyon-nagyon büszke vagyok erre, számomra ez az elmúlt négy hónap legnagyobb megtiszteltetése, ami ért.

A sok jövés, menés közben jutott idő egy kis nyaralásra?
– Volt egy kis kikapcsolódás, gyermekkori álmom volt, hogy eljussak New Yorkba, és ez most valóra vált. És ha már ott jártam, ellátogattam Washingtonba, és a Niagara vízeséshez is. Aktív turizmus volt ez a javából, napi 20-25 kilométert sétáltam.

A vadnyugatot lóháton nem nézte meg?
– A keleti partig jutottam. A lovaglást meghagytam itthonra.

Nem tudta, nem tudja elengedni ezt a sportágat?
– Nagyon nem. Olyannyira, hogy amikor a Magyar Öttusa Szövetség felszámolta, eladta a ló állományát, megvettem tőlük a kedvenc lovamat, úgyhogy már lótartó, hobbi lovas vagyok.

Gratulálunk! Mi a paci neve?
– Ispán. 2017-ben lett a kedvencem, amikor Budapestre, lovas edzésekre kezdtem járni. A kapcsolatunk úgy indult, hogy állandóan leestem róla, ezzel kerültünk egymáshoz közel. Nagyon jó természete van, örülök, hogy vagyunk egymásnak.

Hol tartja?
– Miskolcon.

Ahhoz, hogy találkozhassanak kell a kétlakiság...
– Ami meg is van. Elég sokat tudtam itt lenni az olimpia után, de persze az edzések miatt nem tudok elszakadni Budapesttől, de mivel már Miskolcon is vannak edzőim, így a munka egy részét el tudom itt is végezni, ugyanis az erőnléti edzőm, a gyógytornászom Miskolcon él, dolgozik, ahogy az OCR edzőm is.

Ilyen is van?
– Van, bizony.

És mennyire került közel a lovas számot felváltó OCR-hez, az akadálypályához?
– A motiváció megvan, 4. lettem Párizsban, és a következő olimpián szeretnék dobogóra állni, úgyhogy megy az ismerkedés.

Mennyi randi volt eddig?
– Néhány. Először elmentünk, megnéztük az edzéseket, aztán egy picit kipróbáltam, de rögtön abba is hagytam, mert ennek nem most van az ideje. Erőnléti edzésekkel és gyógytornával kell alapozni, felkészíteni erre a testemet. Nemrég kaptam meg a zöld lámpát a találkozásokra, de óvatosan közelítek hozzá. Ciklusokra és hosszabb távú célokra tervezünk, nem feltétlenül az a cél, hogy márciusban top formában legyek. Az akadálypálya különleges tusa, megvan a sérülésveszélye, a vállak erős igénybevétele tekintetében. Nyilván, aki fiatalon, gyerekként kezdi el, annak teljesen más a viszonya az OCR-rel, mint nekem, aki 25 évesen fogok egy teljesen új mozgásformát elsajátítani, úgy, hogy nem mellékesen a bal vállam panaszos. Nagy odafigyelést igényel ez a váltás, és ahogy mondtam: óvatos vagyok.

Akkor maradjunk még 2024-nél: ez az év nagyon rendben volt, ugye?
– Igen, ez egy nagyon jó esztendő volt, nem lehetek elégedetlen, még úgy sem, hogy érem nélkül jöttem haza Párizsból, ugyanis több gyermekkori álmom is megvalósult.

Mégpedig?
– Olimpikon lettem, lett egy lovam, és eljutottam New Yorkba.

Ezek közül a legelső, 9 hónapja elég távolinak tűnt, a külvilág számára.
– Kétségtelen, és bár egy éve azt éreztem, hogy ez sikerülni fog, de aztán jöttek a világkupa versenyek, és olyan eredmények születtek 2024 elején, amivel egyre csak távolodtam az olimpiától. És bár kitartóan hittem benne, hogy összejön, de egyre többször tettem fel magamnak a kérdést: mégis hogyan?

Hol fordult ez át?
– Budapesten, április végén a mix-váltóban Regős Gergellyel bronzérmet szereztünk, és ekkor jól vívtam. Ott nyílt fel a szemem, hogy ha felszabadultan tudok versenyezni, akkor képes vagyok arra, ami megy az edzéseken. Igen ám, de két héttel később, a szófiai világkupa egyéni selejtezőjében borzasztóan vívtam. Ám az edzőm, Kállai Ákos gatyába rázott, nagyon erősen tudatosította bennem, hogy most már nem fér bele, hogy a gyengébb vívás után, majd a kombinált számmal javítok. Pár napra rá sokkal jobba ment a páston, meg is nyertem a bulgáriai világkupa versenyt.

Éppen jókor, mert a párizsi udvarba vezető bejárat rolóját éppen elkezdték leengedni.
– Igen, és én voltam az, aki amikor már csak fél méterre volt a roló a földet éréstől, még fekve, bevetődve, éppen, hogy begurultam alatta. Érdekes, hogy a júniusi világbajnokságon versenyeztem a legfelszabadultabban, holott akkor volt a legnagyobb a teher, a tét, ugyanis az akkor rajthoz állt négy magyar női induló közül csak a két legjobb eredményt elérő szerezhetett olimpiai indulási jogot.

És milyen volt a párizsi szereplés, ilyen tekintetben?
– Hasonló, bár Párizsban inkább tudatosan, Kínában pedig inkább flow-ban versenyeztem. Illetve az olimpiának az utóélete más. Nem csak a célba érkezést követően, de hetekkel, hónapokkal később is vegyes érzéseim voltak ezzel kapcsolatban. De mára megbékéltem a 4. hellyel, azt érzem, hogy ez rendben volt.

Mennyi volt a szünet az olimpia után, az edzések újrakezdése között?
– Egy hónap. Szeptember 11-én kezdtem el a munkát, és így három hónap után, a OCR-t nem számítva, nem vagyok rossz formában. Idehaza volt a start, a Miskolc és Budapest közötti ingázás pedig központi kérdés lett, mert imádok itthon lenni. A futás, úszás megy itt is, de az úszóedzőm Budapesten van, így az ottani tréningekre is szükségem van, és a vívást szintén Pesten tudom megoldani. Ez utóbbi az elején kegyetlen volt, jellemzően az, hogy emiatt útra kellett kelni. November végén kezdtem el újra élvezni ezt a tusát.

Volt-e edzőcsere bármelyik számban, az olimpia után?
– Nem volt, velük, az eddigi segítőkkel szeretnék eljutni Los Angelesbe, illetve egészen pontosan az új összetételű stábbal, merthogy bővült a kör.

Kik segítik az eredmények elérését?
– Nem lesz rövid a névsor… Kállai Ákos a koordináló és lövő edzőm, Dancsházy-Nagy Tamás és Magyary István a vívó edzőim, a futó edzőm Török Alfréd, az úszó edzőm pedig Godó Tibor. A három új, egyaránt miskolci trénerem: Kottman Bence OCR edző, Erdélyi Péter erőnléti edző, Járosi András gyógytornász, manuálterapeuta. A mentális felkészítőim dr. Erdélyi Kálmán és Nyilas Nancy, a dietetikusom Úrkuti Kinga, a masszőröm Komló Beáta, a kognitív edzőm pedig Horváth Dávid. De nem lenne teljes a felsorolás a két lovasedzőm Ladvenszky József és Balaska Zsolt nevének említése nélkül, illetve az nagyon  is fontos, hogy az eredményeim alapjait első edzőm, Fázold Henrik munkája teremtette meg. De mindent egybe vetve, szerintem mostanra komplett a stáb, a miskolci felkészítők érkeztével lett teljes a kirakós, mostanra nem hiányzik egy darab sem a puzzle-ból. 

És mire készül, készülnek 2025-ben?
– A legfontosabb az, hogy az új tusát jó alapokra építve elsajátítsam, nem kapkodva ezen a téren. Stabil tagja szeretnék maradni a magyar válogatottnak, és remélhetőleg sikerül világversenyen érmet szerezni. Márciusban lesz, lehet az első versenyem, a budapesti Peridot kupa fedett pályás bajnokságon.

Nem hiányzik a versenyzés?
– Az év ezen szakasza a felkészülésről szól, most a versenyek tekintetében nyugalmi időszak van, de eljön majd az az idő is, amikor ennek a lázában égek.

Mi lesz karácsonykor? Jut edzés az ünnepnapokra is?
– Otthon leszek karácsonykor a családdal. A vívóterem, az uszoda zárva lesz, de a futást nem lehet előlem elzárni, biztos, hogy beöltözök és cipőt húzok karácsonykor is, mert a diós bejglit is le kell dolgozni.

Hol integessenek Guzi Blankának futás közben az autósok, vagy a sétálók december 24-én, 25-én, 26-án?
– Kistokaj határában leszek fellelhető.

Videó forrás: YouTube