Helyi sport

2024.06.16. 17:00

DVTK-évforduló: Nem hiszi, hogy mehettek volna feljebb

Több, mint négy évtizede volt harmadik a DVTK az NB I-ben, Salamon József pedig az ,,Év játékosa".

Éppen 45 évvel ezelőtt érte el a legnagyobb sikerét a diósgyőri labdarúgás, amikor a csapat bronzérmet szerzett az NB I-ben. Ezt a teljesítményt azóta sem sikerült sem beállítani, sem túlszárnyalni. Abban, az 1978/1979-es élvonalbeli bajnokságban egy DVTK-s játékos, Salamon József lett az ,,Év labdarúgója", amire azóta szintén nem volt példa. Vele beszélgettünk.
– Egy évvel korábban a hatodik helyen végeztünk, a második legjobb vidéki csapat voltunk, hiszen négy pesti, az Újpesti Dózsa, a Budapesti Honvéd, az MTK-VM, és a Vasason kívül csak a székesfehérvári Videoton tudott bennünket megelőzni. A Ferencváros is mindössze a kilencedik lett – kezdte a Diósgyőrben legtöbb NB I-es, 375 találkozót lejátszó egykori védő. – Elégedettek voltunk a helyezéssel, de persze foglalkoztunk azzal a gondolattal, hogy jó lenne a következő évben előrébb lépni. Azt láttuk, hogy elég jó a csapat, egyre összeszokottabban játszottunk. De azt is tudtuk, hogy a fővárosi csapatokat megelőzni nem könnyű, abban az időszakban ők uralták a magyar futballt, különösen a Dózsa, amely a Belügyminisztérium csapatának számított. A budapesti klubok gyakorlatilag azt igazoltak le, akit akartak, aki tehette, elment, jó kondíciókat kínáltak, nem igen lehetett velük versenyre kelni.

Szégyellték magukat

Az egykori középhátvéddel kapcsolatban érdemes feleleveníteni azt a történetet is, amikor a bronzérmet megelőzően, még 1975-ben a Budapest Honvéd – Tichy Lajossal az élen – megpróbálta Budapestre csábítani. Salamon József azonban ,,nem"-et mondott, maradt Miskolcon, a BHSE pedig helyette megszerezte Kocsis Istvánt Pécsről – és ő lett végül kerettag az 1978-as argentínai világbajnokságon. De visszatérve az 1978/1979-es szezonra:
– Edzőnk, Szabó Géza akkor már öt éve velünk volt, nagyon jól ismert bennünket, mi pedig őt – sorolta Salamon József. – Rengeteg munkát tett bele ő is, és mi is, a csapat, az elképzeléseit jól tudta közvetíteni, amiket igyekeztünk a lehető legjobban megvalósítani a pályán. Az öltözőben mindig elmondta, hogy mit csináljunk, aztán amikor kiment, én következtem, a csapatkapitány, a lelkesítő beszéddel. Ebben nem voltak extra dolgok, csak az, hogy ha már ennyit dolgoztunk, akkor annak ki kell jönnie. Megtettünk mindent, ami a csövön kifért, és ezt a közönség maximálisan díjazta. Az első öt meccs után még nem úgy nézett ki, hogy dobogósok leszünk, hiszen háromszor is kikaptunk, ráadásul a Tatabánya, és a Honvéd is egy ,,ötössel" küldött haza bennünket. Azonban ahogyan mondani szokták, ezek a vereségek arra sarkalltak bennünket, hogy javítsunk, illetve szégyelltük is magunkat, hogy hogyan lehet ilyen gyenge formában játszani. Arra is gondoltunk, hogy mit fognak szólni a munkások, akik jönnek ki az LKM-ből, és a DIGÉP-ből. Szerencsére volt két nagy veretlenségi sorozatunk, ősszel nyolc, aztán tavasszal kilenc meccsen zsinórban nem kaptunk ki. Sokszor elmondtam már, hogy ami miatt kiemelkedtünk – jó pár dolog mellett – az az erőnlétünk volt. Sokat ,,prüszköltünk" emiatt Gézára, de jókor jött a fizikum, amikor az ellenfél már a ,,térdén járt". A meccs utolsó negyed órájában, tíz percében még rá tudtunk pakolni, volt honnan, s ez sokszor bejött.

Jutalmat kaptak

Salamon József a siker kulcsaként megemlítette még azt is, hogy a csapat tagjai, a magja nagyon jól ismerték egymást, a másikat.
– A csapat nagy része miskolci, borsodi játékos volt – hangsúlyozta. – Akik menet közben máshonnan érkeztek, mint mondjuk Váradi Ottó, vagy Kutasi Laci, azok szépen be tudtak épülni. Az edzések után – amelyek elég kemények voltak – még kinn maradtunk a pályán, gyakoroltunk, azt, ami az előző mérkőzésen nem ment, ami hibádzott. Együtt voltunk nem csupán a pályán, azon kívül is, együtt mentünk étterembe, cukrászdába, vagy éppen sörözni.
A volt középhátvéd egyéb sztorit is megosztott:
– 1978 őszén, decemberben is voltak mérkőzések, több is, a pályák viszont már nem voltak olyan jó állapotban, az időjárás miatt megkeményedtek – emlékezett vissza Salamon József. – Azok a stoplik, amik voltak, tehát nem voltak olyan jók, s valakinek az eszébe jutott, hogy csináltassunk magunknak a DIGÉP-ben, hasznos lehet. Úgy is volt, legyártották nekünk pillanatok alatt, sokkal jobb volt bennük futballozni.
Az ötszörös olimpiai válogatott az 1978-1979-es bajnokság utáni közvetlen történésekről ezeket mondta.
– Volt ünneplés, a vendégházban, kaptunk a kohászattól jutalmat, köszönhetően az akkori vezérigazgatónak, Szeppelfeld Sándornak – mondta Salamon József. – Az érmem meg van még, a pincében, egy szekrényben. Ritkán veszem elő, ha igen, akkor eszembe jut, hogy miként jutottunk el idáig, átmegy bennem a sok meccs. Nem hiszem, hogy lehetett volna még feljebb jutni, netán a bajnoki címig, annak nem volt realitása amiatt, amikről már beszéltem, a fővárosi csapatok fölényéről. Remélem, a közeljövőben lesz, lehet érmes a Diósgyőr, akár a bronznál is szebb sikerül.

Akkor is, ha nem ment

Az interjú utolsó szakaszában az ,,Év játékosa" cím, annak elnyerése volt a téma, ez a döntés a szövetségben született. Salamon József – akit a DVTK vezéregyéniségének tituláltak – a szóban forgó bajnokságban a 34 mérkőzés közül 31-en ott volt a pályán, 3 tavaszi találkozót sérülés miatt kihagyott.
– Ebben azért benne volt az újságírók keze is, különösen Vándor Kálmáné. Az eredményeink jók voltak, én is jó formában játszottam, de néha akkor is magas osztályzatot kaptam, amikor nem ment ,,úgy" a foci. Persze örültem neki, de hát ez az eredmény csapatteljesítmény volt. Ha megnézzük, hogy kik kapták előttem, és kik utánam ezt a címet, elég ,,veretes" a névsor. Abban az évadban sokan játszottak nagyon jól, biztos megérdemelte volna mondjuk Fekete Laci vagy Fazekas Laci a Dózsából, de Nyilasi Tibi is a Fradiból – nyilatkozta a DVTK egyik legendája. MI

Névjegy
Salamon József
Születési idő: 1948. október 23.
Születési hely: Miskolc
Labdarúgó pályafutása
1982/1983 DVTK (NB I.) 17/0
1981/1982 PAOK Szaloniki (Görögország, 1. osztály)
1980/1981 PAOK Szaloniki (Görögország, 1. osztály)
1979/1980 DVTK (NB I.) 33/2
1977/1978 DVTK (NB I.) 33/1
1976/1977 DVTK (NB I.) 32/1 
1975/1976 DVTK (NB I.) 27/0
1974/1975 DVTK (NB I.) 29/0
1973/1974 DVTK (NB I/B.) 32/7
1972/1973 DVTK (NB I.) 27/0
1971/1972 DVTK (NB I.) 30/0 
1970/1971 DVTK (NB I.) 28/0
1970 DVTK (NB I.) 16/0
1969 DVTK (NB I.) 30/0
1968 DVTK (NB I.) 26/0
1967 DVTK (NB I.) 10/0
1966 DVTK (NB I.) 6/0
1963-1966 DVTK utánpótlás
Sikerei: Magyar Népköztársasági Kupa-győztes (1976/1977, 1979/1980), NB I bronzérmes (1978/1979), NB I/B bajnok (1973/1974), Év labdarúgója (1979), NB I-es mérkőzés/gól: 375/4, NB I/B-s mérkőzés/gól: 32/7, A-válogatott mérkőzés/gól: 3/0, Olimpiai válogatott mérkőzés/gól: 5/0.
Sportvezetői pályafutás: MLSZ-ellenőr, 1983/1984 szakosztályvezető, DVTK (NB I.)

 

 

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában