Egy családban két zászlós is van

Aki rendszeresen figyeli a Magyar Labdarúgó Szövetség helyi igazgatóságának bíróküldési listáit, hamar megakad a szeme dr. Pocsai Tamás és Pocsai Levente nevén.

Lengetnek és futnak

– Az tagadhatatlan, hogy érdekes történet a miénk – kezdte a jogi végzettséggel rendelkező, az igazságszolgáltatás szakterületén dolgozó apuka, majd így folytatta: – Ugyanis először a tizenhat és fél esztendős fiam jelentkezett a futballbírókhoz és végezte el a tanfolyamot. Jómagam pedig Levit követően tettem fel a kezem, ha úgy tetszik, utána mentem, hogy ne járja egyedül a pályákat és negyvenkét évesen lettem a játékvezetői bizottság tagja. Mindketten valljuk, hogy labdarúgás nélkül nem lehet élni, ennek jegyében már együtt űzzük ezt a szép, ugyanakkor nagyon nehéz foglalkozást, amelyet közös hobbinknak is nevezhetek. Asszisztensként szolgálunk az MLSZ Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyei Igazgatóságának testületében. A meccsekre együtt is delegáltak már minket, egy ideje azonban külön járunk, elfogadjuk a küldő határozatát. Nekem a életkorom miatt nincs különösebb vágyam, Levente viszont pár idényt követően szeretne bekerülni a zászlósok országos keretébe. A foci mellett egyébként futunk, én szórakozásból és edzés céljából, a fiam pedig versenyszerűen.

Az édesapa a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumba járó gyerekéről elárulta még, hogy atlétaként hosszútávon jeleskedik, most éppen a háromezer méteres akadályra készül.