Kicsik voltunk, kicsik maradtunk

A lettek és a finnek adnak otthont az elit csoportos férfi felnőtt jégkorong világbajnokságnak, amely a hétvégén ér véget. A tamperei A-csoportban szerepelt a magyar válogatott: legjobbjaink a bennmaradásért küzdöttek és az utolsó utáni ráadás lutriban veszítettek az osztrákokkal szemben, így megint elbúcsúztak a krémet jelentő mezőnytől.

Mély nyomot hagyott 

– Kivételes dolog, ha egy magyar hokis eljut a csúcseseményre – kezdte élménybeszámolóját Szirányi Bence, a DVTK Jegesmedvék tagja, majd így folytatta: – Engem pedig már másodszor ért ez a megtiszteltetés, hiszen 2016-ban ott voltam a szentpétervári tornán. A mostani viadal ugyanolyan emlékezetes állomása marad a pályafutásomnak, mint az oroszországi fellépésem, és mivel harmincöt éves vagyok, könnyen lehet, hogy most a végállomásra értem. Az Ausztriával szembeni szétlövéses párbaj mély nyomot hagyott bennünk: valamennyien nagyon csalódottak voltunk, már csak azért is, mert rendkívül közel álltunk ahhoz, hogy megkapaszkodjunk az első vonalban. A már említett Szentpéterváron a fehéroroszokat kaptuk el, most a franciákkal tettük ugyanezt, hatvanöt perc alatt pedig ikszeltünk a sógoroknak nevezett osztrákokkal, és a két produkciónk akár bennmaradást is érhetett volna, de sajnos nem ért.  
A piros-fehérek védőjének ezután szóba hoztuk a lebonyolítást, amely igazságtalan és talán értelmetlen is volt. A két nyolcas csoport helyett célratörőbbnek tűnt négy kvartettet képezni, ebben az esetben ugyanis az utolsók hasonszőrű alakulatként csatázhattak volna az élvonalért. 

– A felvetés jó ötlet, de Tamperében ez eszünkbe sem jutott. Ezért aztán megkaptuk az amerikaiakat, a finneket és a svédeket, de Csehország, Kanada, Svájc vagy Szlovákia sem lett volna könnyebb. Mindig hallunk a várható újításokról, vagy az átszervezésekről, egy azonban biztos: bővíteni nem akarnak, mert ez a minőség rovására menne. Éppen ellenkezőleg, tizennégyes mezőnyről is suttognak. Az tény, hogy az alsóháziak, vagy a kicsik, mint mi, magyarok is, nagyok sokkal le vagyunk maradva a gigászoktól, a nagy hokinemzetek válogatottjaitól.

Volt már csatár  

A diósgyőriek hátvédje két meccset kapott a szövetségi kapitánytól. A svédek ellen csatárt játszott, ez pedig olyan abszurdumnak tűnik, mintha labdarúgásban Willi Orbán mondjuk Szoboszlai Dominik párjaként támadót játszana a magyar labdarúgó válogatottban. Felvetésünkre így reagált Szirányi Bence: 

– Az amerikai nemzetiségű Kevin Constantine eleve közölte velem, hogy kilencedik hátvédként kezel, így nagy meglepetést, vagy fájdalmat nem is okozhatott nekem, hogy kevés jégidőben volt részem. Ami pedig a szerepkörömet illeti: játszottam már támadóként. Például 2012-ben Japán ellen, éppen Miskolcon. Akkor jobbszélső voltam, most beraktak a balszélre Sebők és Galló mellé. Fantasztikusan jól éreztem magam közöttük, elégedettek voltam velem, a svédek ellen hatszor, vagy hétszer lőttünk kapura és a gólunkat a mi sorunk szerezte. Az is igaz, hogy az egész tornán nem gyártottuk a gólokat, az emberelőnyök kihasználása egyenesen nem ment nekünk. Ez is mutatja az A-csoport és a divízió 1/A közötti szintkülönbséget.

Nagy a különbség 

Arra is választ kértünk Szirányi Bencétől, hogy miként szállíthattak olyan harmadokat, amelyek célzási aránya 19–0, vagy 17–0 volt az ellenfeleink javára, hiszen ezek a számok már-már vállalhatatlanok.

– A svédek ellen az első harmadban nyolcszor céloztunk, aztán úgy ötven percig egyszer sem. Tagadhatatlan, hogy ez csúnyán fest, de mentségünkre megemlítem, hogy a menők sem vettek félvállról minket – mondta Szirányi Bence. – Sokáig bizony a piros vonalon sem engedték át csapatunkat, így önmagam ismétlem: jól látszott a különbség a nagyok és a kicsik között. Ami pedig az osztrákok elleni elhíresült rávezetést illeti: okoskodni lehet, különösen utólag, hogy miért azok lőttek, akik nekifutottak a koronggal a kapunak. Akit kijelöl a kapitány, az a játékos – vagy specialista – indul a ketrecnek, olyan még nem volt, hogy valaki ezt nem vállalja el. A jégkorong nem a kisasszonyok, vagy a berezelősök sportja.  

A diósgyőriek csupaszív tagjától arról is érdeklődtünk, hogy számunkra nem erőn felüli-e az A-csoport, hiszen még ezer felnőtt jégkorongozónk sincs, mire ezt a feleletet kaptuk: 

– Erre nagyon nehéz felelni, illetve ezt a fajsúlyos kérdést órákig lehetne boncolgatni. A szlovénok még kevesebb hokissal rendelkeznek, mégis megjárták már a téli olimpiát. A tao bevezetése óta sok pénz van a jégkorong utánpótlásban és most jött el az ideje annak, hogy lekaszáljuk a befektetés eredményét. Az is nagyon fontos, hogy minél több magyar játékos menjen külföldre, és ők a miénktől sokkal erősebb bajnokságokban űzzék az ipart.