A játékfilozófia és stílus az élvonalban sem változik

Kuznyecov Szergej az ötödik fordulót követően vette át a DVTK irányítását, és már fordulókkal a bajnokság vége előtt előbb feljutást, majd bajnoki címet ünnepelt csapatával. A hátunk mögött hagyott idényről és a következő élvonalbeli bajnokságról beszélgettünk vele.

 2022. augusztusának végén érkeztél Diósgyőrbe, megkaptad, amiért jöttél? 

Ami az első idényt illet, igen. Teljesítettük a magunk elé kitűzött célokat, és a legfontosabb, hogy visszaszereztük szurkolók hitét. Persze ez már a múlt, nyáron újra kell kezdeni, mert más, erősebb bajnokság, és más, erősebb csapatok várnak ránk.

Maradt olyan cél a 2022/2023-as idényben, amit nem sikerült elérni? 

Nagyjából mindent elértünk, jó idényt zártunk. Mint minden élsportolónak, nekünk is megvolt, hogy miért küzdünk egészen a legutolsó fordulóig. Mindig úgy léptünk pályára, hogy győztesen hagyjuk el azt, hosszú távon pedig az a feljutást tekintettük a legfontosabbnak, amikor ezt elértük, akkor pedig a bajnoki címért hajtottunk. Végül a rekorddöntés, a legtöbb győzelem, majd a Merkantil Bank Liga történetének legtöbb pontszáma lebegett a szemünk előtt. Persze maradt néhány olyan részlet, ahol jobban is teljesíthettünk volna, de ilyen a futball, a tökéletes teljesítmény nem létezik.

Milyen emlékek maradnak meg ebből a bajnokságból?

 Sok minden történt velünk az elmúlt évben! Szinte minden napra emlékszem, de leginkább a győzelmek maradtak meg. Kiélveztük ezt az évet, jó hangulatban edzettünk, ami megkönnyítette a munkát, és ha valami nem tetszett, akkor gyorsan sikerült ismét jó irányba fordulni. Alig érkeztem meg Diósgyőrbe, egymást követték a meccsek, majd amikor a válogatott mérkőzések miatt szünetelt a bajnokság, akkor azt az időt a további részletek beállítására használtuk fel. Ügyesek voltak a játékosok, elfogadták, és gyorsan megtanulták az a játékfilozófiát, amit kértem tőlük. Gyorsan sikerült kialakítani a csapategységet, és mindenki odatette magát az edzésen és a mérkőzéseken is természetesen. Azért tartom fontosnak ezt kiemelni, mert ilyen mentalitású játékosokból állnak a sikeres csapatok.

A csapategység javításáért magad is sokat tettél, minden edzés után közösen étkezett a csapat, és havonta legalább egyszer összeült a társaság egy vendéglőben elköltött vacsorára. 

Pedig nem vagyok annak a híve, hogy rákényszerítsem a játékosokat a barátkozásra, sokkal jobb, ha ez magától megy. Amennyiben megfelelő a csapaton belüli hangulat, akkor úgyis egyre több időt töltenek egymással a pályán kívül is. Fontosnak tartom, hogy a pályán kívül is megteremtsük az alkalmat arra, hogy leüljenek egymás mellé, beszélgessenek, mert annak a zöld gyepen is meglesz a haszna. És amikor úgy éreztem, hogy túl sokat voltunk együtt, akkor kevésbé erőltettem a közös programokat.

Úgy tűnt, már amikor megérkeztél, akkor pontosan tudtad, hogy milyen játékot szeretnél játszatni a DVTK-val, így volt? 

Ez egy hosszú folyamat eredménye, ami már játékoskoromban elkezdődött, majd a visszavonulásomat követően is sokat kellett tanulni. És itt nem csak a könyvekből megszerezhető elméleti tudásra gondolok, hanem arra is, hogy nem csak azt tudjam, mit szeretnék a csapattal elérni, hanem azt is, hogy hogyan. Örülök neki, hogy rendelkezésre állt az ehhez szükséges keret, mert bármilyen jó elképzeléssel érkezhettem volna, ha nem fogad a megvalósításhoz szükséges minőség. Amikor felmerült a diósgyőri lehetőség, és alaposan megnéztem a korábbi mérkőzéseket, már akkor láttam, hogy az általam elképzelt stílus feküdni fog a játékosoknak. Majd az átigazolási időszak hajrájában még néhány játékossal tovább erősítettük a keretet, és télen is tudtunk azokba a pozíciókba igazolni, ahol szükségét éreztük. Persze ezen a téren is maradtak hiányosságok, amit úgy hidaltunk át, hogy például valódi középcsatár helyett hamis kilencessel álltunk fel. Vagy éppen az eredetileg szárnyvédő Medgyes Sinant többször használtuk balszélsőként is, mert láttuk, hogy a pontos passzai mellett megfelelően lép be azokba a zónákba, amit elvárunk az ezen a poszton játszóktól.

A tavaszi felkészülés során rendre előkerültek a 3-0-ra megnyert ETO - DVTK mérkőzésből kivett jelenetek, mintha az lett volna az etalon. A második körben volt hasonló meccs? 

Amikor leülünk videózni, akkor a világ legjobb csapatai mellett a saját találkozóinkat is megmutatjuk a srácoknak, hogy lássák, ők is képesek megvalósítani az elképzeléseket. A győri találkozón nagyon jól teljesítettünk egy három belső védővel felálló csapat ellen. Jól zártuk a területeket, és jó helyeken támadtuk le az ellenfelet, igaz tökéletesre ez sem sikerült, mert a második játékrészben két helyzetet is engedtünk az ellenfélnek. Tavasszal a saját javunkra fordítottuk az egyre több közösen eltöltött időt. Emlékezetes a Szeged elleni meccs, ahol a vendégek közvetlenül a meccs elején vezetést szereztek, de fordítani tudtunk. Irányítottuk a mérkőzést, helyzeteket dolgoztunk ki, és végül gólokat lőttünk. Hiába lett “csak” 2-1 a végeredmény, még az ellenfél edzője is elismerte, hogy megérdemelten nyertünk.

Támadásban 4-3-3-as felállásban játszott egész évben a DVTK, időnként mégis egészen másként nézett ki a csapat játéka, elég csak Lőrinczy Attila már említett hamis 9-es posztjára gondolni. 

Időről időre fel kell frissíteni a taktikai repertoárt, hogy ne ismerjen ki az ellenfél. Többször tapasztaltuk, hogy pár változtatással nehéz helyzetbe hoztuk az ellenfeleket, akik arra készültek, hogy úgy játszunk, mint az előző héten. Több mérkőzésen is 70 százalék fölötti arányban birtokoltuk a labdát, ami önmagában nem érdem, de kiváló visszajelzést adott arról, hogy meg tudjuk valósítani az eltervezett taktikát. És akadtak olyan mérkőzések, ahol nem a játéktudással, hanem az akarattal tudtunk nyerni, de a csapat akkor is megmutatta a karakterét.

Hogyan élted meg azokat a rövidebb-hosszabb időszakokat, amikor nem a DVTK dominált? 

Szerencsére teljes ilyen mérkőzés nem volt! Be kell vallanom, hogy nehezen élem át, amikor nem sikerül megvalósítani, amit terveztünk, főleg, ha az ellenfél jól reagál az általunk kifejtett nyomásra. De ilyenkor sem szabad elveszíteni a fejet, meg kell vizsgálni az okokat, majd kitalálni, mit kell válaszolni. A találkozó előtt A, B, és C tervvel is készülünk, hogy a nehéz pillanatokat minél hamarabb magunk mögött hagyjuk. Ilyenkor lehet cserélni, vagy apróbb taktikai módosításokat végrehajtani, de néha a kiabálás is hat.

A mérkőzések nagy részét a második játékrészben nyerte meg a Diósgyőr, az első félidőben 31, a szünet után pedig 48 gólt szerzett a DVTK. Az első félidő tapasztalatai alapján könnyebb kiküldeni a játékosokat a folytatásra? 

Ez is benne van, mert kemény munkát végeznek az elemzőink, akik segítségével a szünetben megmutatjuk a játékosoknak az első 45 perc jó és rossz jeleneteit, hogy tanuljunk belőle. És a megmutatjuk, az a szó legszorosabb értelmében értendő, hiszen nem a mágnestáblára tesszük fel a játékhelyzeteket, hanem a könnyebb érthetőség kedvéért kivetítjük a videót, hogy a saját szemükkel lássák. Ami a gólok számát illeti, világtendencia, hogy a szünet után több gól esik, sőt egy Sir Alex Fergusonnak tulajdonított mondás szerint a mérkőzés csak a 80. perc után kezdődik. Nem is kell sokat bizonygatni ennek az igazságát, hiszen akkor már fáradtabbak a lábak, fogy az oxigén, teljesen érthető módon sokkal több a hiba, amire le lehet csapni.

Ha már szóba került Ferguson, megbékéltél már a Kuznyecov time kifejezéssel? 

Ha tetszik az embereknek… A lényeg az, hogy továbbra is eredményesek legyünk a meccsek hajrájában. Ilyenkor a képességeken túl szerepet játszik a kivitelezésben a sok gyakorlás, illetve nagyon fontos, hogy egy játékos milyen fizikai és mentális állapotban lép pályára, mennyire készült fel a mérkőzésre, mert ezen múlik, hogy valaki a 90. percben gólt lő, vagy elhibázza a helyzetet.

Amelyik csapat 85 percen keresztül nyomás alatt tartja az ellenfelét, helyzeteket dolgoz ki, az nagyobb eséllyel várhatja, hogy a véghajrában a másik csapat elkövessen egy hibát, mint az, aki csak a saját kapuja előtt várja, hogy vajon mit csinál az ellenfél? 

Többféle futball filozófia létezik. Legbelül kicsit irigylem azokat az edzőket, akik arra kérik a csapatukat, hogy védekezzen közvetlenül a saját kapuja előterében, ne kapjon gólt, majd egy villanásból lőjön egyet. Ismerem magam, én ezt biztosan nem bírnám idegekkel. A támadás mellett persze védekezni is kell, de az alapállás a támadó szellem. Amennyiben folyamatos nyomás alatt tartjuk az ellenfelet, előbb-utóbb kihagy a koncentráció, és belehibázik, amit ki tudunk használni.

A DVTK labdarúgói rengeteg összetevőjét felsorolták a bajnoki megnyerésének, szerinted mi a legfontosabb? 

Maguk a játékosok. A siker legnagyobb része őket illeti, közülük azonban nem is szeretnék senkit sem kiemelni, mert mindenki kivette a részét belőle. Éhesek voltak a jó játékra, az eredményre, és a végső sikerre. Az érkezésem után gyorsan elfelejtettek mindent, ami korábban történt, és csak előre figyeltek. Már akkor elmondtam, amit később többször meg is ismételtem: nem az számít, hogy mi történt, hanem az, hogy hogyan reagálunk rá. Tetszett, hogy a csapat átvette a mentalitásom, egyszerűen nem szeretek veszíteni. Nehezen jövök ki a vereségekből, de nem azért mert a múlton rágódok, hanem azért, mert ilyenkor még több energiát fektetek az edzésekbe, hogy többet forduljanak elő ugyanazok a hibák.

Először irányítottál profi csapatot, de korábban vezettél korosztályos csapatokat. Nagy a különbség? 

Minden korosztálynak megvan a sajátossága, és a profiknak is megvan, sok minden mégis hasonló. Például az általam követett edzésmódszertant egy U17-es csapatomnál használtam először, és érdekes volt látni, hogy hogyan fejlődnek a fiatalok. És persze azt is láttam, hogy mi az, ami nem működik, azon változtattam. Ez a folyamat a mai napig nem ért véget, és valószínűleg soha nem is fog, mert figyelem a legjobb edzők munkásságát, és állandóan azon jár az eszem, mikor, milyen körülmények között tudom felhasználni a tanultakat. Korábban hiába dolgoztam nagy játékosokkal a Szpartak Moszkvánál vagy Panathinaikósznál, ám ott asszisztens edzőként csak javaslatot tehettem, amit vagy megfogadtak, vagy nem. Diósgyőrben viszont minden egyes edzést úgy építek fel, ahogy azt a legjobbnak látom.

Negyven évesen korban közel állsz a játékosokhoz, okozott furcsa érzést ez? 

Igyekszem mindig úgy viselkedni, amilyen vagyok, és nem játszom meg magam. Másodedzőként a vezetőedző és a labdarúgók között helyezkedtem el egyfajta kapocsként. Most vezetőedzőként hasznát látom ennek, mert pontosan tudom, mikor lehet közelebb engedni a játékosokat, és mikor kell szigorúnak lenni. Az egész életem a futballban töltöttem el, és megtanultam azt, hogy mindenkinek nem tetszhetek. Ezzel nincs is semmi gond, csak dolgozzanak úgy, ahogy megkövetelem, mert elsősorban én felelek a csapatért és az eredményekért.

A Merkantil Bank Liga mellett mennyire tudtad nyomon követni az OTP Bank Liga eseményeit? 

Természetesen tudtam, mi történik az élvonalban, szabadidőmben, utazás közben néztem meccseket is, de azt nem állítom, hogy figyeltem volna az ottani eseményeket. A DVTK-val voltam

elfoglalva, ezen kívül folyamatosan úgy érzem, nem jut elég idő a tudásom fejlesztésére, a sok szakkönyv elolvasására, az edzői előadások meghallgatására, valamint a topcsapatok játékának elemzésére. A vége felé, ahogy bebiztosítottuk a feljutásunk, és egyre izgalmasabb lett a bennmaradásért vívott harc, már kicsit jobban figyeltem az NB I. mezőnyére is.

Mostantól pedig teljes fókusszal az NB I. felé fordulsz. Hátrányból indulsz azokhoz képest, akik tavaly is az OTP Bank Ligában dolgoztak? 

Nyáron sok minden megváltozik, még azoknál a csapatoknál lesz némi játékosmozgás, akik sikeresen szerepeltek. A többieknél pedig ki tudja, hány helyen kezd új edző, vagy a éppen a régi mester milyen új taktikai elképzeléssel próbál a következő bajnokságban sikeresebb lenni. Majd ahogy közeledik az első forduló, úgy figyelünk egyre jobban a vetélytársakra, addig viszont teljes erővel a saját felkészülésünkre koncentrálunk. Petar Milčanović erőnléti edzővel alapos tervet készítettünk, pontosan kidolgoztuk a menetrendet. Már az első közös edzést megelőzően személyre szabott program szerint készülnek a játékosok, majd két hétig hazai környezetben dolgozunk, és ezt a szakaszt egy Putnok elleni felkészülési mérkőzéssel zárjuk. Utána külföldi edzőtábort tervezünk, ahol az edzések mellett erős ellenfelekkel találkozhatunk. Olyan csapatokkal szeretnénk játszani, akik agresszívan letámadnak, hogy ilyen típusú ellenfelekkel szemben is felmérjük, hol tartunk. Az utolsó két héten ismét hazai körülmények között dolgozunk, és a bajnoki főpróbát a rajt előtt egy héttel a szlovák élvonalbeli FC Košice ellen tartjuk. A program itt olvasható

Ezek szerint az első két hét az erőgyűjtésről, a második kettő a csapatjáték tökéletesítéséről, az utolsó kettő pedig a közvetlen bajnoki felkészülésről szól? 

Ha nagyon le akarjuk egyszerűsíteni, akkor igen, de manapság nem lehet így szétválasztani a dolgokat. Például már nincs olyan, hogy napokig csak futnak a játékosok. A futball egy rendkívül egyszerű játék, ugyanakkor az évek során egy nagyon komplex sportággá, már-már tudománnyá vált. Az edzésekre alaposan felkészülünk, minden egyes részletet pontosan kidolgozunk. Megvan, hogy mennyi lesz a munka, mennyi a pihenő, hányszor érnek labdába a játékosok, hány métert futnak, milyen intenzitással, és minden ehhez hasonló.

Az osztályváltással változik a DVTK játéka?

A játékfilozófiánk és -stílusunk biztosan marad, a megkezdett úton haladunk tovább. Biztos vagyok abban, hogy érdekesebb mérkőzések várnak ránk, mert az ellenfél játékosai magasabb színvonalat képviselnek, és a vetélytársak edzői is jobban felkészültek, érdekes sakkjátszmák várnak ránk a több stáb ellen.

Azt OTP Bank Ligában erősebb ellenfelekkel is találkozik a DVTK, kell külön készülni arra, hogy nem mindig tud dominálni a Diósgyőr?

A nyári felkészülés idején biztosan több időt szánunk a védelmi feladatok alapos átismétlésére, javítására, mert ahogy mondani szokás, a támadósor nyeri a mérkőzést, de a védelem a bajnokságot. Ám ahogy mondtam, a stílusunkon nem változtatunk, mert hiszünk abban, amit csinálunk.

Mennyire fáradtál el a bajnokság végére? 

Hosszú és fárasztó volt az idény, különösen az utolsó másfél hónap. Én is elfáradtam, de nincs sok idő a pihenésre, mert hamarosan kezdődik a felkészülés, és hamarosan nyit az átigazolási piac. Rajta kell tartanunk a kezünket az események ütőerén, hogy minél erősebb kerettel játsszunk ősszel.

Ezek szerint érkeznek új játékosok? 

Az első és a másodosztály között minden országban nagy a különbség, ezért szükséges az erősítés, de a költségvetésen belül kell maradni, hiszen mi nem a PSG vagyunk, de még csak nem is a

Manchester City. A lehetőségeink adta kereteken belül viszont mindent megteszünk, hogy a szükséges posztokra megtaláljuk az erősítést jelentő játékosokat.

Kuznyecov Daniel a DVTK U16-os csapatának egyik erőssége. Elgondolkodtál már azon, hogy mi történik, ha teljesítményének köszönhetően bekopogtat az első csapat öltözőjének az ajtaján? 

Az még egy kicsit odébb van. Egyébként teljesen nyugodtan várom ezt a pillanatot, mert ha megérdemli a munkájával, a hozzáállásával, az eredményeivel, akkor ugyanolyan helyzetben lesz, mint a többiek. Ebből a szempontból ő is a DVTK Labdarúgó Sportakadémia egyik növendéke, csak rajta múlik, hogy felfigyeljenek rá. Szoros kapcsolatban állunk az akadémia edzőivel, főleg az idősebb korosztályokéval, pontosan tudjuk, mi történik a játékosokkal. Az ő ajánlásukra többen is velünk edzettek ebben az évben is, akik közül néhányan tétmérkőzésen leültek a kispadra, hárman pedig be is mutatkoztak a DVTK első csapatában. Boldogok lennénk, ha jövőre folytatódna ez a folyamat, amit nem lehet erőltetni: csak az kapja meg a lehetőséget, aki a leginkább megfelel az elvárásoknak.

Végezetül egy személyes kérdés: neked is jut egy kis nyári pihenő? 

Kell egy kis idő. A családom kéri, hogy legalább egy hétre mozduljunk ki, amire remélem jut idő, de ha így is lesz, akkor sem utazunk nagyon messzire. A teljes kikapcsolódásban nem is bízom, de legalább a napok egy részében pihenni szeretnék.